Johannis szerint a szenátus június 16-án túllépte a 60 napos határidőt, ami alatt meg kellett volna vitatnia a Btk-t, az alkotmány értelmében pedig ilyen esetben a törvényt hallgatólagosan elfogadottnak kellett volna tekinteni, és nem lehetett volna később sem vitatni, sem utólag módosítani. Ehhez képest a felsőház július 3-án, a döntéshozó kamara, vagyis a képviselőház pedig július 4-én fogadta el a törvénytervezetet.
Az alkotmányossági kifogás szövegében Johannis leszögezi: a határidő lejártával már nemcsak a parlament két házának tilos módosítani a jogszabályt, hanem a kormánynak sem szabad sürgősségi eljárással felvetetni azt az első kamara napirendjére.
A Btk. rekordidő alatt került elfogadásra a parlamentben, a két ház mindössze egy nap különbséggel szavazta meg azt. A legvitatottabb kitétel a hivatali visszaélésre vonatkozó rész: ennek a tettnek a meghatározását több ponton is módosította a parlamenti többség. Egyebek közt csak törvény, kormányrendelet vagy sürgősségi kormányrendelet megszegése számíthat hivatali visszaélésnek, a tett haszonélvezői pedig nem lehetnek másodfokú rokonoknál távolabbi hozzátartozók, ahhoz, hogy a cselekmény hivatali visszaélésnek minősüljön. A tettel ugyanakkor, ahhoz, hogy büntetőjogi kategóriába essék, a bruttó minimálbért meghaladó összegű kárt kell okoznia az elkövetőnek. Az érte járó büntetés 2-től 5 évig terjedő szabadságvesztés vagy bírság.
Újdonság még a Btk-ban, hogy a tíz évnél kevesebb időre elítélt személyeket a büntetés felénk letöltése után feltételesen szabadlábra lehet helyezni, 60 év fölött pedig már a harmadát is elég letölteni.
