| ” az apa szóról a börtön jut az eszembe, a börtönt jól el tudom képzelni, pedig sem a saját apámat, sem pedig börtönt nem láttam soha, magam előtt látom mégis, lehet, hogy egyszerűen csak azért, mert ezzel a tudással születünk és a börtön eleve bennünk van, mindenkiben |
| ” tudom, mi a boldogság, örülök, hogy megszülettem és Anyánk mellett lehetek, és imádkozhatom az Apánkért, akiről nincs semmi emlékem, sem a hangját, sem az érintését, sem leheletének vagy erős mellkasának az illatát nem tudom felidézni, pedig biztosan a karjába vett és a nevemen szólított, még az is lehet, hogy föl-földobált és kifogott, én meg diadalmasan nevettem, mintha én fogtam volna ki őt, és nem ő engem, így mehetett ez, amíg börtönbe nem zárták, és kifogni most már sem én őt, sem ő engem nem tud, amikor zuhanunk |
A regény középpontjában az anya áll, a gyermekei életéért küzdő fiatal osztrák nő. Egy szerencsés véletlen folytán náluk marad a családi Biblia, ebből az egyetlen könyvből az anya naponként felolvas. Ezek a bibliai történetek adják az elbeszélés keretét. A regény nem fejeződik be a szabadulással, a szülőket és a hét gyermeket a román titkosszolgálat továbbra is szemmel tartja.
Visky András könyve megrendítő és felemelő történet egy családról, amely kiszolgáltatottságában, megalázottságában is a szeretetből és a bizalomból merít megtartó erőt
újra meg újra.
A budapesti Kino Cafe Moziban telt házzal zajlott a Kitelepítés bemutatója, melyből kiemelten olvashatják a kiadó idézeteit. Az On The Spot Az ellenség gyermekei című sorozata Visky Andrásról és családjáról szóló részének vetítését követően Veiszer Alinda beszélgetett a szerzővel új regényéről.
(Borítókép: A Féder Márta tervezte borító, a Visky család albumfotóinak felhasználásával VISKY ANDRÁS/FACEBOOK)
