Ebből az alkalomból a búcsús szentmise elején Vizi Zakariás esperes-plébános az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatótanácsának elnöke egy rövid film segítségével mutatta be a templom történetét. A kettős ünneplésre az egyházközség plébánosa meghívta az elmúlt időszakban itt szolgáló papokat is.
A legszentebb áldozat főcelebránsa László Attila főesperes-plébános volt, akivel együttmisézett Lukács Imre-Róbert általános érseki helynök, teológiai tanár, bírósági helynök, Nóda Mózes és Holló László habilitált egyetemi professzorok; Orbán Szabolcs ferences szerzetespap, egyetemi adjunktus; Jakab Gábor pápai káplán, kerekdombi; Székely Dénes kanonok, Kolozsvár-monostori; Ferencz Antal Kolozsvár-szentpéteri; Balla Árpád (a papi szenátus tagja, a Státus-Alapítvány alelnöke) szászrégeni; Kovács Árpád kisbácsi; Szőcs Csaba szászfenesi, Keresztes Olivér kolozsi plébános és nem utolsósorban Sánta Pál és Baróti László, akik az idők folyamán részt vettek a közösség építésében. Asszisztált Lázár Hunor gyakorlati éves kispap és Srádi Benjamin ferences testvér, házfőnök.
Prédikált Balázs Barnabás diakónus, aki elmondotta: „Templomotok titulusa Szűz Mária Szeplőtelen Szíve. A Boldogságos Anya az, aki minden egyes alkalommal vár titeket és fogad, akár szentmisére, szentségimádásra, vecsernyére vagy szentséglátogatásra tértek be az Úr hajlékába. Templomotok búcsúünnepén olyant készített számunkra, amire talán nem is gondolnánk. (...) Ez nem más, mint az Ő szeplőtelen szíve, amely bűn nélkül való. (...) Találkozva a mindennapok kuszaságaival, elsősorban önmagunkban, láthatjuk, hogy szívünkben mennyi minden van. Bennünk van a jóra való készség, de a rosszra való hajlam is. Jelen van az öröm, de a bánat is. A lelkesedés és csüggedés, a hit és kételkedés. Erény és bűn, hűség és hűtlenség, szeretet és harag, megbocsátás és bosszúállás. Ennek sorát még folytathatnánk, úgy hiszem, ki-ki a maga életében. (...) Vigyétek haza az ajándékba kapott Mária Szeplőtelen Szívét azoknak a testvéreknek, akik ma nem tudtak eljönni, hogy köszöntsék égi Édesanyjukat, mert a betegség és a szenvedés keresztjét hordozzák. Mária szeplőtelen szíve sürgessen, hogy megvigasztaljátok a sírókat, letöröljétek könnyeiket azoknak, akiknek keserű az élet. Vezesse szíveinket megbocsátásra, hogy kezdeményezni tudjunk, akikkel konfliktusunk van. Hazatérve ne feledjétek átölelni szeretteiteket, különösen gyermekeiteket, hogy érezhessék karjaitok melegségét és szívetek szeretetét!”
A szentmise végén Vízi Zakariás díszoklevélben részesítette az egyháztanácsosokat és azokat a híveket, akik közvetlen munkatársaként különlegesen kitűntek a tennivalók megoldásában.
