Ezek a mutatók kedvezőek, viszont előidézték a gazdasági növekedés lassulását, hiszen a belföldi fogyasztást tükröző kiskereskedelmi forgalom volumene is megfeleződött, 6,5 százalékra mérséklődve a két évvel ezelőtti szinthez képest. A gazdaság lassulása hátrányokat is rejteget, hiszen amennyiben nem igazolódik be a kormány idei egész éves 5,5 százalékos növekedési várakozása, akkor azt jelenti, hogy a költségvetésbe is kevesebb pénz fog kerülni. A bevételek ugyanis valamennyire mindig összhangban vannak a gazdaság alakulásával, bár az adóhivatalnak még mindig akadna bőven tennivalója azért, hogy a gazdasági növekedés hatékonyabban meglátsszon az államháztartási bevételekben. A kormány 5,5 százalékos prognózisra építette a költségvetést. Ha a gazdasági növekedés megreked a 4 és 5 százalék közötti alsó sávban, akkor minden bizonnyal a kormánynak negatív költségvetés-kiigazítást kell végrehajtania, ellenkező esetben túllépi a 3 százalékos vállalt államháztartási hiánycélt.
Amikor gazdasági stratégiákról beszélünk, általában a hosszú távú érdekeket kellene szem előtt tartanunk, azoknak kellene meghatározniuk a stratégia alakítását. Ha így szemléljük a dolgokat, mint ahogy a Román Nemzeti Bank is teszi, akkor sok okunk nincs keseregni azon, hogy a gazdaság „csak” 4 százalékkal nőtt. Mugur Isărescu is felhívta a figyelmet, hogy a hazai gazdaság egészséges növekedési potenciálja sokkal közelebb áll az éves 4 százalékhoz, mint a tavalyi csaknem 7 százalékhoz. Magyarán, hosszú távon jobban kell örvendjünk a kisebb növekedésnek, mint a fogyasztás serkentésével mesterségesen gerjesztett GDP-bővülésnek. A potenciálon felüli növekedés hosszú távon nem tartható fenn, az egészséges növekedés viszont hosszabb kifutási idejű, így például egy tíz éves ciklusban az éves 4 százalékos növekedés több hasznot hoz, nagyobb életszínvonal emelkedést generálhat, mint kockázatokat növelő kiugróan magas GDP-bővülés, amely legjobb esetben is maximum két-három évig tarthat.
A nemzetközi gazdasági helyzet bármikor sérülékennyé teheti a hazai gazdaságot, ezért jobb lett volna, ha nagyobb tartalékot halmoztak volna fel a kormányok az elmúlt hat évben. 2008-hoz képest Románia nem sokat tanult, hiszen a felelőtlen és hosszú távon meg nem térülő költekezés, az európai uniós pénzek lehívása tekintetében a kormány ugyanazokat hibákat követi el. Reméljük, hogy legalább a világ többi részének sikerült megtanulnia a leckét és hatékonyabban óvják magukat egy újabb válságtól, így minket is.
