Nem kell sok matematikai ismeret ahhoz, hogy lássuk, a kormánynak igen szűk mozgástere marad az év utolsó négy hónapjában, hiszen 2,76 százalékos államháztartási hiánycélt vállalt, amelynek tartásával kapcsolatban már most igen komoly kételyek merülnek fel. Mondjuk, 3 százalékig még elmehet a kabinet anélkül, hogy kigyúljon a vészjelzés, de ha az államháztartási hiány 3 százalék fölé nő, akkor ezt a deficitet már nagyon nehéz lesz kimagyaráznia a kormánynak Brüsszelben és a nemzetközi pénzpiacokon. Románia egyelőre elfogadható kamatfeltételek mellett tud kölcsönöket felvenni a nemzetközi pénzpiacokról annak érdekében, hogy finanszírozza az állam működését, de ez a bizalom könnyen odaveszhet, és mindenképpen fogyóban van.
Nyugaton már egyre több szó esik arról, hogy 2020-ban nemzetközi gazdasági válság jöhet, hiszen a bizonytalanságokat mind a kialakulóban levő nemzetközi vámháború, a brexit, az eurózóna gazdaságának gyengülése erősíti. Ezek mind olyan tényezők, amelyek a legtöbb államot a tartalékok növelésére, óvatos adópolitikára ösztönöz. Ez alól kivételt képez Románia, amelynek vezetői ismét nem akarják figyelembe venni ezt a borús forgatókönyvet. A baj az, hogy amennyiben ez a forgatókönyv beigazolódik, a kormánynak nem lesz mozgástere, hogy gazdaságélénkítő intézkedéseket hozzon, hanem az egyedüli recept marad a bérlevágások, a leépítések, az adóemelések. Mindez egy gazdasági válságban a legrosszabb, hiszen amikor a gazdaság gyengélkedik, akkor ösztönözni kell a tevékenységet, márpedig levágásokkal ezt aligha lehet megtenni.
2010-ben is az állam áfát emelt és utólag bebizonyosodott, hogy az intézkedés mélyebb recesszióba sodorta a gazdaságot, amelynek ezt követően több időre volt szüksége ahhoz, hogy magához térjen, mint ha nem emelték volna az adóterheket. Csakhogy a kormánynak azonnal bevételekre volt szüksége, hiszen a gazdaság orbitális mértékű 15 százalékos zuhant egy év alatt. Most ha nem is körvonalazódik éppen ilyen mély gazdasági válság, akkor is aggasztó, hogy a döntéshozók ismét a maximumig feszítik a húrt és csak a szerencsére bízzák, hogy elpattan vagy sem. A román gazdaság soha nem volt a maga ura, ezért nagyon érzékeny a nemzetközi folyamatokra. Csak tetézi a bajt a lehetséges kormányválság, amely már a küszöbön van, hiszen még egyáltalán nem biztos, hogy a bizalmatlansági indítvány esetleges elfogadása és a kormány megbukása esetleg nem okoz a jelenleginél is mélyebb politikai válságot.
A folyó fizetési mérleg hiánya is Romániában az egyik legmagasabb egész Európában, ezért a két féle hiánytípus képezte ikerdeficit egyre több aggodalmat kelt a nemzeti bank vezetőiben. A jegybank minduntalan figyelmezteti a kormányt arra, hogy baj lehet, de pénzintézet sokat látott kormányzója sem ma szállt le a falvédőről és tudja, hogy Románia éppen egy választási ciklus kellő közepén van, ezért a politikusok csak akkor fognak óvatosabb adó- és költségvetési politikát folytatni, amikor már csontig hatolt a kés. Ezért jobb híján a jegybank - Mugur Isărescu plasztikus kifejezésével élve - csőre töltött puskával lesi a helyzetet és reménykedik, hogy a nemzetközi gazdasági környezet nem romlik annyira, hogy az a vezetői által védtelenül hagyott román gazdaságot is bedöntse.
