Fordított Pénelopé
Már a címében kolozsvári, „főszereplőjében” annál inkább. Vagy főszereplőiben, hiszen Aletta van der Maet éppúgy nem létezik Apáczai nélkül, ahogy Pénelopé sem Odüsszeusz nélkül. Áprily, a nyugodt, fegyelmezett, nappali Áprily mit is ünnepelne a holland asszonyban, ha nem a hűséget? És lássuk be, a hűség szent. Eljön az az asszony a távolba, és fogalma sincs, hogy hová (hiszen soha nem tudjuk, hová érkezünk), és végig kitart emellett a szerencsétlen ember mellett. „...a sötétség tenger-árja ellen / ragyogó gátat épített a szellem.” – írja Áprily, de maga is sejti, azért a víz az úr. Azt köszöni Alettának, hogy mindig fészket nyújtott a sötétségben. És mindezt a tavaszi Házsongárdban, a világ leggyönyörűbb helyén
Orgonasláger
A Donát úton nyílnak már az orgonák... kezdetű sláger szövegét két bohém írta: Claude Romano és Imrédy Géza. Az első valójában George Sbârcea, ez a remek zeneszerző, bon vivant és jó író, aki a Szép város Kolozsvár című emlékiratot is írta, és aki abbeli szerencséjének köszönhetően, hogy 1914-ben született, olyanokat ismert, mint Karácsony Benő, Szántó György és sokan mások. A lényeg most mégis az, hogy megírt egy olyan számot, amelyben az orgonák a szereplők, méghozzá egy kolozsvári utca orgonái, a legendás Donát útéi. Méghozzá egy színésszel, aki nagyon eltalálta ezt a szöveget. És elénekelte és énekli maiglan Tamás Gábor, aki mára már a Hargitáról fenyvezik.
Egyszer egy filozófussal filozófustáborba utaztam egy vitéz Trabanton. A filozófus udvarhelyi volt, és ahogy beállt a tömbházuk elé a kocsival egy ugyanilyen napos délutánon, az egyik erkélyről szólni kezdett: A Donát úton nyílnak már az orgonák...
