Hivatalosan péntektől (de már két nappal korábban is rendeznek selejtezőket néhány sportágban) az olaszországi Milánó és Cortina d’Ampezzo közös rendezésében startol a 25. téli olimpia. Több mint száz versenyszámban avatnak bajnokot, miközben a magyar és a román csapat is saját célokkal és reményekkel vág neki az ötkarikás játékoknak.
Ha páros év, és nem szökőév, akkor biztos, hogy olimpia – mégpedig téli. S ha az évszám 6-osra végződik, akkor – kis túlzással fogalmazva – Olaszország. Február 6. és 22. között rendezik ugyanis a Cortina d’Ampezzóban és Milánóban a 25. téli olimpiai játékokat. 1956-ban az előbbi, 2006-ban pedig az utóbbi városban szervezték meg korábban az ötkarikás játékokat, most a két város közösen pályázott a rendezés jogáért.
Olimpiai pályázók
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság már 2019-ben kiválasztotta a helyszínt. A döntés nem volt kimondottan nehéz, ugyanis sok város jelentkezett, ám az előzetes tárgyalások során (ezt a NOB párbeszédes szakasznak nevezi) többen meggondolták magukat, másokat az infrastrukturális hiányosságok miatt kénytelenek voltak kizárni. Az ausztriai Graz és Schladming pénzügyi okok miatt visszalépett. A kanadai Calgary korábban már rendezett sikeres olimpiát, ott azonban a lakosság referendum során szavazta le a város jelentkezését (sajnos elég ismerős számunkra is a Nolimpia mozgalma). A török Erzerumot kizárták, a svájci Sionban szintén népszavazást tartottak. Itt a lakosság – a helyi önkormányzat és az üzleti szféra támogatása ellenére – 60 százaléka a kanadaiakhoz hasonlóan leszavazta a jelentkezést. A japán Szapporo be sem nyújtotta a pályázatát, ugyanis az utóbbi két téli olimpiát Ázsiában rendezték (a dél-koreai Phjongcshangban, valamint Pekingben), és a város elöljárói úgy gondolták, újabb ázsiai város kevés eséllyel szállhat harcba a rendezésért. A versenyben végül az olaszok mellett a svédországi Stockholm maradt, amely a 128. NOB-gyűlésen 47–34 arányban maradt alul az olaszországi pályázattal szemben.
Helyszínek
A költséghatékonyság miatt különben az olimpiai számokat többnyire már meglévő vagy ideiglenes létesítményekben rendezik. Egyes épületeket már a 70 évvel ezelőtt megrendezett ötkarikás játékok alkalmával is használtak. A versenyeket természetesen Olaszország északi részén, nagyrészt az osztrák határ közelében elhelyezkedő alpesi településeken rendezik. Az olimpia központi városa Milánó, itt tartják a fő megnyitó ünnepséget, valamint a „jeges számokat”, a jégkorongtornát, a gyorskorcsolyázók futamait és a műkorcsolyaversenyeket. A „havas számok” helyszínei: Cortina d’Ampezzo, Valtellina, Predazzo, Tesero, Bormio, Livigno. Meglepő módon a záróünnepséget a 15 ezer férőhelyes veronai arénában tartják.
Bár hivatalosan a játékok február 6-án kezdődnek, a versenyek már szerdán, február 4-én elrajtoltak a vegyes párosok curlingtornájával. Összesen 16 sportágban és 116 számban avatnak bajnokot. Elsőként alpesi síben, férfi lesiklásban, a legutolsó aranyérmet – a hagyományokhoz hasonlóan – a férfi jégkorongtornán osztják ki. Új sportágként pedig megjelenik a sítriatlon, amely az 1990-es években kezdett elterjedni, és amelyet természetesen a Nemzetközi Triatlon-szövetség is elismer. A versenyen három számot kell egymás után teljesíteni megszakítás nélkül: futás (havas, jeges terepen), kerékpározás (általában mountain bike-kal, hegyikerékpárral hóban), valamint sífutás.
A magyar válogatott tagjai
A magyar csapat a pekingihez képest egy fővel többet számlál, azaz 15-ön képviselik a piros-fehér-zöld színeket. A versenyzők alpesi síben, műkorcsolyában, gyorskorcsolyában, rövidpályás gyorskorcsolyában és sífutásban méretik meg magukat.
Az olimpiai csapat tagjai: Tóth Zita, Úry Bálint (alpesi sí), Kim Minszok (gyorskorcsolya), Pavlova Maria, Szvjatcsenko Alekszej (műkorcsolya), Somodi Maja, Végi Diána Laura, Major Dominik, Moon Wonjun Ferenc, Nógrádi Bence, Tiborcz Dániel (rövidpályás gyorskorcsolya), Laczkó Lara Vanda, Pónya Sára, Büki Ádám és Kónya Ádám (sífutás).
Magyarországi esélyek Milánóban?
Ami pedig az esélyeket illeti: a magyar versenyzők a nyári játékok alkalmával hagyományosan kitűnően szerepelnek, számos érmet nyernek, a téli olimpián az elvárás elsősorban a tisztes helytállás és esetleg néhány pontszerző hely elérése. Ez utóbbira (vagy akár éremre is) esélyes a dél-koreai származású, magyar színekben induló Kim Minszok, aki 2018-ban és 2022-ben három olimpiai érmet szerzett Dél-Koreának. Pontszerző helyben (vagy még többen) reménykednek a négy éve honosított műkorcsolyázóink is, az orosz Pavlova Maria, Szjatcsenko Alekszej kettős. Ők nemrég idén januárban Európa-bajnoki bronzérmet szereztek Magyarországnak.
Magyar érmek a téli ötkarikás játékokon
Talán furcsán hangzik, ám Magyarországnak több érme is van a téli olimpiákon, köztük két arany, amelyet a legutóbbi két ötkarikás játékokon szerzett. De ne szaladjunk ennyire előre. Az össztermés eddig két-két arany és ezüst, valamint hat bronzérem. Az első érmet még 1932-ben szerezte Lake Placidban a Rotter Emília–Szollás László műkorcsolyapáros, ők négy év múlva Garmisch-Partenkirchenben ismét bronzérmet szereztek. Ugyancsak bronzérmes lett a Nagy Marianna–Nagy László műkorcsolyapáros Oslóban (1952) és Cortina d’Ampezzóban (1956), valamint Liu Shaoang rövidpályás gyorskorcsolyában és a Jászapáti Petra, Kónya Zsófia, Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, John-Henry Krueger összeállítású vegyes váltó 2022-ben Pekingben.
Ezüstéremmel gazdagította a magyar éremgyűjteményt a Kékessy Andrea–Király Ede műkorcsolyapáros (1948, St. Moritz), valamint a Regőczy Andrea–Sallai András jégtáncpáros (1980, Lake Placid).
És hát ki ne emlékezne 2018 februárjára, amikor a Burján Csaba, Knoch Viktor, Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor alkotta gyorskorcsolyacsapat 5000 méteres váltóban rendkívül kiélezett csatában megszerezte Magyarország első olimpiai aranyát. A habot a tortán négy év múlva a Liu Shaoang első helye jelentette, ő 2022-ben megszerezte az első egyéni aranyérmet az országnak. Pekingben ugyanakkor még egy bronzérmet is bezsebelt.
Más kérdés, hogy a kínai édesapától származó Liu testvérpár ezt követően már nem magyar, hanem kínai színekben versenyzik. Az pedig megint más téma, hogy a többszörös Európa- és világbajnok, olimpiai bajnok klasszisok azóta már nem tündökölnek, Sándor nem is kapott helyet a Milánóba utazó kínai csapatban.
Románia a jeges olimpiákon
Románia téli olimpiai szereplései során eddig szerény eredményt könyvelhet el. A román sportolók mindössze egy érmet szereztek a téli olimpiai játékok történetében: az 1968-as grenoble-i olimpián a bobversenyben a Ion Panțuru–Nicolae Neagoe kettős bronzérmet nyert. Ez az eredmény mindmáig a román téli olimpiai sportágak csúcsteljesítményének számít.
Az elmúlt évtizedekben Románia rendszeres résztvevője volt a téli játékoknak, különösen a csúszósportokban és az északi szakágakban, ám az áttörés elmaradt. A hangsúly sok esetben inkább a részvételen, az utánpótlás építésén és a tapasztalatszerzésen volt, semmint az éremszerzésen.
A jelenlegi olimpiai küldöttség is ebbe a hagyományba illeszkedik: a válogatott több sportágban fiatal és tapasztalt versenyzők kombinációjával áll rajthoz. A csapat gerincét olyan sportolók alkotják, akik már több világversenyen is bizonyítottak, miközben az olimpiai részvétel önmagában is fontos mérföldkő karrierjükben.
Külön figyelmet érdemel Raluca Strămăturaru, aki ötödik olimpiáján szerepel, valamint a németországi születésű Julia Sauter, aki nemcsak a jégen, hanem zászlóvivőként is a román küldöttség egyik arca lesz.
Reálisan nézve az éremszerzés továbbra is komoly kihívást jelent, ám a román csapat célja egyértelmű: minél jobb helyezések elérése, egyéni csúcsok megdöntése, valamint az a tapasztalat, amely a jövő olimpiai ciklusainak alapját képezheti. A történelmi bronzérem árnyékában minden előrelépés újabb lépés lehet afelé, hogy Románia hosszú távon ismét felkerüljön a téli olimpiai dobogóra.
A romániai csapat tagjai
Románia sportolói több téli olimpiai helyszínen is versenybe szállnak, a delegáció tagjai számos sportágban képviselik az országot Olaszország különböző olimpiai falvaiban.
A biatlonversenyeknek az anterselvai olimpiai központ ad otthont, ahol egy női és négy férfi sportoló áll rajthoz. A csapatot Anastasia Tolmacheva, George Buta, George Colțea, Raul Flore és Dmitrii Shamaev alkotja. A bobosok Cortinában készülnek a futamokra. A férfi csapat négy versenyzőből áll egy tartalék sportolóval. A válogatott tagjai Constantin Dinescu, George Iordache, Mihai Păcioianu és Mihai Tentea, míg Andrei Nica tartalékként szerepel a keretben. A műkorcsolyaversenyen Julia Sauter képviseli a nemzeti színeket. A szánkósok szintén Cortinában versenyeznek. A hétfős csapatban három női és négy férfi sportoló kapott helyet: Corina Buzățoiu, Raluca Strămăturaru, Carmen Manolescu, valamint Valentin Crețu, Eduard Crăciun, Marian Gîtlan és Darius Șerban. A síugrók Predazzóban lépnek pályára. A csapat két női és két férfi sportolóból áll: Daniela Toth, Delia Folea, Daniel Cacina és Mihnea Spulber. Az alpesi sí versenyeit női számban Cortinában, férfi számban pedig Bormióban rendezik. Romániát Sofia Moldovan és Alexandru Ștefănescu képviseli. A sífutók Predazzóban indulnak, ahol egy női és két férfi versenyző alkotja a csapatot: Delia Reit, Paul Pepene és Gabriel Cojocaru. A snowboardosok Livignóban mérik össze tudásukat. A román küldöttség két női sportolóval vesz részt a versenyeken Mandel Kata és Bartalis Henrietta személyében, akit Kinda Géza és Reisz Zoltán edzők is elkísérnek.
Több helyszín, több megnyitó
A téli olimpiai játékok történetében először fordul elő, hogy a versenyek jelentős földrajzi távolságra fekvő régiókban zajlanak, ezért négy megnyitó ünnepséget rendeznek. A központi ceremónia Milánóban esedékes, amelyet világszerte élőben közvetítenek, míg további megnyitókat tartanak Cortinában, Livignóban és Predazzóban. (S. B.)
