Különleges ünnep­ségnek adott otthont szombaton a Kolozs megyei Magyar­gyerő­monostor, ahol a helyi református egyházközség kezdeményezésére kettős emléket avattak: Gyarmathyné Hory Etelka, Kalotaszeg nagyasszonya szobrát, valamint Bálint Árpád, a közösségben közel negyven éven át szolgáló tanítójának emléktábláját leplezték le, és ezzel tisztelegtek a közösség két kiemelkedő alakja előtt. Az esemény nem csupán történelmi pillanatnak számított a falu életében, hanem a kalotaszegi népi kultúra és az elhivatott emberi értékek megerősítése is.

Az ünnepség hálaadó istentisztelettel vette kezdetét a magyargyerő­monostori református templomban. Az igét Kolumbán Vilmos József püspök hirdette. A prédikációban kiemelte annak a fontosságát, hogy megemlékezzünk elődeinkről, de felhívta a figyelmet arra, hogy egy emlékjel sem lehet fontosabb Istennél. Neki köszönhetjük mindazt az értéket, amelyre szívesen emlékezünk, és amelynek megtartására törekszünk. Izrael népe oltárt állított az Úrnak, mert meg akartak emlékezni arról, hogy Isten velük volt az egész honfoglalás idején. 

Ahogyan az oltár sem a múltnak készült, hanem a jövendőnek, hogy az elkövetkezendő nemzedéket emlékeztesse Isten gondviselésére, úgy a szobor vagy az emléktábla sem elsősorban a múltnak, hanem a gyülekezet következő nemzedékeinek szól, mert csak így maradhat meg a közösség Isten kegyelmében, a hitbeli és nemzeti értékeket megőrizve. A püspök szavai méltó bevezetést adtak a nap további eseményeihez, hangsúlyozva a közösségi emlékezet és a hagyományőrzés fontosságát. 

A rendezvényt Marosán Csaba színművész konferálta, és a különböző felszólalások között a Kalotaszegi nagyírásos költők című előadásából mondott el részleteket, ezzel színesítve a rendezvényt. A házigazdák nevében Hover Zsolt református lelkipásztor köszöntötte a vendégeket, Kolumbán Vilmos mellett Kiss Tibor egyházmegyei tanácsost, a gyülekezet egykori lelkipásztorát, Condor Ioan polgármestert, a helybéli ortodox egyház lelkészét, Sdrăbău Ionuțot, és a Gânscă család nevében megjelent Gânscă Ioan, aki jelentős összeggel támogatta a szobor elkészítését. A lelkipásztor románul is mondott néhány szót, amelyben kifejtette, hogy örömteli számára, hogy 18 esztendeje olyan közösség tagja, ahol az együtt élő román és magyar közösség büszke arra, hogy békességben élnek egymással. Kifejtette, hogy milyen áldásos lenne, ha az egész ország példát venne erről. Emlékeztetett arra, hogy Gyarmathy Zsigáné-szobor állításának ötlete már két éve felmerült, viszonylag rövid idő alatt a támogatásoknak és az adományoknak köszönhetően sikerült megvalósítani a gyülekezet tervét, hogy szobrot kaphasson a szülőfalujában a nagyasszony. Az alkotással kapcsolatosan elhangzott, hogy a szobrot egy fiatal magyarországi művész, Veres Balázs alkotta meg, a posztamenst Irsai László Zsolt készítette, míg az üvegből készült táblát Hover Zsolt gravírozta. Simon Előd, a kolozsvári magyar főkonzulátus nevében köszöntötte a gyülekezetet, és beszédében kiemelte, hogy milyen fontos szerepe van azoknak az embereknek, akik hagyományt és értéket tudnak teremteni. Gyarmathy Zsigáné és Bálint Árpád tanító életművével kapcsolatosan elmondta, hogy megvalósultak a 90. zsoltár szavai: a mi kezeink munkáját tedd maradandóvá. Kifejtette, hogy szerinte a két személyiség közt az a legfontosabb hasonlóság, hogy a helyi értékeket kihasználva és kiaknázva maguk is értékeket teremtettek. 

Sdrăbău Ionuţ, a helybéli ortodox lelkész Nicolae Iorga neves román történész szavait idézte: az ember, aki nem ismeri a történelmét olyan, mint egy gyermek, aki nem ismeri a szüleit. A történész szavait azzal egészítette ki, hogy az az ember, aki nem ismeri és nem tiszteli közösségének a múltját, az igazából lélek nélküli ember, és élettelen morális szempontból is. Kifejezte háláját azért, hogy a református közösség ilyen tisztelettel tekint az elődeire, és hogy ebben az ünneplésben a román közösség is osztozhat.

Az istentiszteletet követően a templomudvaron gyűltek össze a résztvevők, hogy tanúi legyenek a két emlékjel felavatásának. 

Gyarmathyné Hory Etelkát (1845. május 28. – 1910. április 10.) méltán nevezték „Kalotaszeg nagyasszonyának” Ma­gyargyerőmonostor szülöttjeként Gyarmathyné egész életét a kalotaszegi népi kultúra, különösen a hímzés, viselet és népművészet gyűjtésének és továbbadásának szentelte. Munkássága a 19. század közepétől kezdődött, egy olyan időszakban, amikor a varrottas készítése szinte teljesen feledésbe merült. Fáradhatatlanul járta a vidéket, dokumentálta a régi mintákat, viseleteket, valamint fonott és faragott használati tárgyakat, ezzel jelentősen hozzájárulva ahhoz, hogy a kalotaszegi örökség ne merüljön feledésbe.

Gyarmathyné nem csupán gyűjtött, hanem tanított is. Bánffyhunyadon varróiskolát alapított, amelynek köszönhetően a kalotaszegi varrottas tanulása az iskolai oktatás részévé vált. Nemcsak munkát adott az asszonyoknak, hanem segített az elkészült varrottasok értékesítésében is. A most felavatott szobor az ő emlékét örökíti meg, mint a kalotaszegi női szerepmodell és a népi kultúra őrzőjének szimbólumát. A szobor a templomkertben kapott helyet, közvetlenül szülei sírjával szemben, ezzel is hangsúlyozva szoros kötődését szülőfalujához és családjához. Édesapja, Hory Farkas hosszú ideig a monostori református egyház lelkészeként szolgált, és lánya is ebben a közösségben nevelkedett, itt ismerkedett meg a kalotaszegi népi művészettel. 

A szoborleleplezés után következett Bálint Árpád, a faluban közel négy évtizeden át szolgáló, nagyra becsült tanító emléktáblájának felavatása is. A várfalon elhelyezett tábla olyan kivételes életpálya előtt tiszteleg, amely mélyen beépült Magyargyerőmonostor és az egész kalotaszegi közösség tudatába. Bálint Árpád nem csupán az iskolai tanításra korlátozódott, hanem aktív résztvevője volt a helyi közéletnek, fáradhatatlanul dolgozva a helyi értékek megőrzéséért. Tanítványai ma is szeretettel és tisztelettel emlékeznek rá, mint szigorú, de igazságos pedagógusra, aki mindenkit tisztességre és becsületre nevelt. Bálint Árpád nemcsak tanító volt, hanem egyházmegyei főgondnokként is tevékenykedett, jól ismerve a vidéket és a gyülekezeteket. Számos generációt nevelt fel, és az emléktábla célja, hogy a jövő nemzedékeit is emlékeztesse arra, milyen sokat jelenthet egy elhivatott tanító munkája a falu életében. Kiss Tibor egyházkerületi tanácsos, volt magyargyerőmonostori lelkipásztor méltatta Bálint Árpád személyét és munkásságát. A család részéről Feldman Bálint Emőke, a tanító unokája szólt a jelenlevőkhöz. Búzás Fekete Mária, Kolozs megye alprefektusa meghatottan elevenítette fel családja és a tanító közötti szoros kapcsolatot, majd pedig a község polgármestere, Condor Ioan osztotta meg gondolatait. 

A szobor és az emléktábla leleplezése után a templom előtti téren a körösfői Riszegvirág néptánccsoport előadása következett. A rendezvény a gyülekezeti teremben, a Vigyázó Házban folytatódott, Fülemile Ágnes, a HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet főmunkatársának és osztályvezetőjének Gyarmathyné Kalotaszege és a nagyvilág című előadását követte figyelemmel a hallgatóság, amely mélyebb betekintést nyújtott Gyarmathyné munkásságába és annak tágabb kontextusába. 

A Vigyázó Ház egyik termében a Bálint család gazdag kiállítást rendezett be édesapjuk emlékére. A tanító bácsi fényképei, írógépe, halászbotja, kitüntetései, valamint a róla szóló újságcikkek, riportfilmek megtekintése által folytatódott az emlékezés. A Vigyázó Ház másik termében kiállítás nyílt a Bokréta Kulturális Egyesület tagjainak munkáiból is, további lehetőséget biztosítva a helyi értékek megismerésére.

Az eseményt számos szervezet és intézmény támogatta, köztük a Bethlen Gábor Alap és Magyarország kolozsvári főkonzulátusa, ezzel is jelezve a kezdeményezés széleskörű társadalmi elfogadottságát és fontosságát. 

A szombati kettős avatás Magyargyerőmonostoron nem csupán két nagyszerű ember emlékét állította méltó helyére, hanem erőt is ad a helyi közösségnek ahhoz, hogy tovább ápolja a kalotaszegi hagyományokat és értékeket. Gyarmathyné Hory Etelka öröksége a népművészet megőrzésében, Bálint Árpád munkássága pedig az elhivatott pedagógia és közösségi szolgálat mintájaként szolgálhat a jövő nemzedékei számára, emlékeztetve arra, hogy a múlt megbecsülése a jövő záloga.