Kétszáz éve született Berde Áron, a kolozsvári egyetem első rektora

Berde Áron 1819. március 8-án született Laborfalván, s a helyi elemi iskola elvégzése után az unitáriusok székelykeresztúri algimnáziumában és kolozsvári kollégiumában tanult. Az utóbbi helyen Brassai Sámuel, a reáltárgyak tanára lehetett rá nagy hatással. 1841-ben, mikor tanulmányait befejezte, az unitáriusok Korondon tartott zsinata őt vélte legmegfelelőbbnek a külföldi tanulmányokra. 1842 augusztusában indult Bécsen át Berlinbe. Két teljes évet töltött a porosz fővárosban, s felkeresett még néhány egyetemi központot.

Berde Árion az első unitárius fiatal, aki nem teológiai-filozófiai tudásra törekszik, hanem kifejezetten a természettudományokat hallgatja. Emellett, amikor teheti, eljár az államtudományi-közgazdaságtani előadásokra is. Miután az Egyházi Képviselőtanács elfogadja Berde elszámolását költségeiről, 1844. szeptember 29-én beiktatják az akkor 287 éves kolozsvári kollégium egyik számára fenntartott tanári állásába. Több mint két évtizeden át tanítja a természettudományokat, főleg a fizikát és kémiát, de, ha kell, a matematikát és a természetrajzot is. Az önkényuralom legnehezebb éveiben, 1853–1857 között az igazgatóság is rá hárul.

A tanári elfoglaltság mellett tudományos munkát végez és szerkeszt. Megírja az első magyar meteorológiai szakkönyvet, amely 1847-ben két kötetben jelent meg közel ötszáz lapon: Légtüneménytan s a két Magyarhon égaljviszonyai s ezek befolyása a növényekre és állatokra. Ezt a Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban Marczibányi-jutalommal ismeri el, s szerzőjét rögtön a levelező tagsággal is megtisztelik. Berde nevéhez főződik harmadik magyar, de első erdélyi vegytan könyvünk megjelentetése is: Julius Stöckhardt 1846-ban kiadott német munkáját dolgozza át A chemia iskolája. Magány és iskolai használatra (1849) címmel – ebből tanították a tantárgyat az 1870-es évekig.

Berde 1846 júliusában indította el a második magyar, első erdélyi természettudományos folyóiratot, a Természetbarátot. 1847 őszéig Takács János református tanárral közösen, majd 1848 júniusáig egyedül szerkesztette. Hetente hozott ki egy-egy nyolcoldalas számot, célja a természettudományok népszerűsítése volt. 1848 júliusától lapját a Brassai Vasárnapi Újságához csatolja, s címét Ipar- és Természetbarátra változtatja. Novemberig hetente kétszer jelentet meg egy-egy négyoldalas számot. Ezekben áttolódik a hangsúly az ipar, mezőgazdaság és közgazdaság kérdésköreire.

Az önkényuralom nehéz körülményei között két lappal is beírta nevét a sajtótörténetbe. 1852 októberétől két és fél éven át jelentette meg az akkori Erdély egyetlen magyar periodikáját, a Hetilapot (Gazdászati, műipari és kereskedelmi folyóirat). Politikával nem foglalkozhatott, de maga köré csoportosította Erdély tollforgatóit. Egy évi szünet következett, mikor egész Erdélyben egyetlen magyar lap sem jelent meg, aztán 1856 márciusában Mikó Imre támogatásával elindította a Kolozsvári Közlönyt. Egy ideig Vida Károllyal közösen szerkesztették, majd 1856 októberében a lap új sorozatát indította el. Eleinte hetente kétszer, majd 1857-től háromszor jelenik meg, a laptulajdonos 1859 februárjáig Berde marad. A Kolozsvári Közlöny Mikó Imre és Erdély más hangadó politikusainak a félhivatalos lapja, hasábjain bontakozott ki az Erdélyi Múzeum-Egyesület megalapítását célzó mozgalom és gyűjtés.

Berde 1847 júliusában megnősül. Feleségének, botházi Szarvadi Karolinának a Kolozsvár közelében levő Szucságon volt birtoka. Ettől fogva Berde szenvedélyesen gazdálkodni kezd, maga is birtokrészeket vásárol. Főleg mint gyümölcstermesztő, pomológus válik ismertté. 1854-es újjáalakulásától az Erdélyi Gazdasági Egyesület lelkes választmányi tagja. Új, természettudományos módszerek bevezetését szorgalmazza a mezőgazdaságba, ilyen irányú pályamunkáját, Mit tegyen az erdélyi gazda, hogy jóllétre jusson? (Kolozsvár, 1859) az egylet kitünteti és megjelenteti. Az Erdélyi Gazda című folyóiratnak 1869-es megindulásától kezdve felügyelő bizottsági tagja, 1882-től a szerkesztőbizottság elnöke. Mezőgazdasági tanácsadó cikkek mellett közgazdasági vonatkozású írásokat is közöl benne.

Alapító tagja volt az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, a Természettudományi Szakosztály egyik ülésén A természet a nemzetgazdaságban címmel ember és természet kölcsönösen átalakító viszonyáról értekezett. Részt vett az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 1885 áprilisi megalapításában is, választmányi tagsággal tisztelték meg, egy ideig ő az egyesület közgazdasági előadója.

Berde már az 1840-es évek végén túlnőtt a kolozsvári kollégium keretein, de a forradalom és szabadságharc leverése után sokáig nem volt lehetősége tovább lépni. Pedig hosszasan vajúdott egy kolozsvári jogakadémia felállítása, de a német tannyelv erőszakolása miatt ennek megnyitása ellenállásba ütközött. 1863-ban enyhült annyira a helyzet, hogy a Szebenbe összehívott erdélyi országgyűlés dotációt szavazhatott meg egy magyar tannyelvű jogakadémia felállítására, s Bécs beleegyezett ennek magyar tannyelvébe. A Királyi Jogakadémián 6 tanári állást hirdettek meg. Berde Áron a politikai tudományok, nemzetgazdaság és államisme nyilvános rendes tanára lett. Az akadémia ünnepélyes megnyitására december 7-én a Római Katolikus Főgimnázium dísztermében kerül sor. Berde is nagyhatású beszédet mondott, december 9-én pedig 113 beiratkozott hallgatóval megkezdődtek az előadások. 1869-ben Berdét nevezik ki az akadémia igazgatójának.

Az 1867-es kiegyezés után nyilvánvaló volt, hogy a pesti egyetem és néhány elszórt főiskola, akadémia nem elégíti ki az unió nyomán jócskán megnagyobbodott ország felsőoktatási szükségleteit. Természetszerűnek tűnt, hogy a második magyar egyetemet Kolozsváron, Erdély szellemi fővárosában állítsák fel. Ezt elsőként – 1867 októberében – éppen Berde javaslatára a jogakadémia indítványozta a szakminisztériumnak. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter 1870. április 7-én terjeszti be törvényjavaslatát a kolozsvári egyetem felállítására, majd Eötvös utóda, Pauler Tivadar miniszter Ferenc József király 1872. május 29-én megadott engedélyével kezdi el az egyetem szervezését. A szeptember 29-én kinevezettek között Berde Áron is szerepel, október 19-én a katolikus főgimnázium dísztermében tanártársaival együtt gróf Mikó Imre miniszteri biztos kezébe teszi le az esküt. Majd megválasztják az egyetemi hatóságokat, megalakítják az egyetemi tanácsot, s egyhangúlag első rektorul Berde Áront, rektorhelyettesül Brassai Sámuelt választják. Az 53. évében járó Berdére hárul az egyetem berendezése, beindítása, a segédszemélyzet kiválasztása; ő a november 10-i rektorbeiktatási ünnepség-sorozat főszereplője.

A Jog- és államtudományi kar kinevezett 12 tanára között Berde a legidősebb, s egyben az egyetlen akadémiai tag; a nemzetgazdaságtan és pénzügytan nyilvános rendes tanára. Berde 17 és fél tanéven át adja elő tárgyait. Az 1873/74-es tanévben az egyetem díszdoktori címmel tünteti ki. 1883/84-re a kar dékánjává választják, a következő tanévben prodékán.

1888. október 11-én a Jog- és államtudományi kar megünnepelte Berde, Haller Károly és Groisz Gusztáv jogászprofesszorok negyedszázados tanári jubileumát, október 12-én az egyetemi tanács is üdvözölte őket. A helyi lapok vezércikkben méltatták életútjukat, s az egész város ünnepévé tették az eseményt. Aznap délelőtt a jogi kar tanszemélyzete lakásán kereste fel a három ünnepeltet, este pedig Salamon János cigányprímás kíséretében kétszáz joghallgató fáklyás menettel tisztelgett a professzoroknál.

Ugyanazon tanév végén Kolosváry Sándor rektor jelentésében már az olvasható, hogy Berde – betegsége miatt – a II. szemeszterben nem tarthatta meg előadásait. 1889 júniusában kénytelen nyugdíjaztatását kérni, amelyet jóvá is hagy a minisztérium, s egyben „hosszas és buzgó szolgálata közben szerzett érdemeiért” a miniszter „köszönetét és elismerését” tolmácsoltatja az egyetemi tanács útján.