– Hogyan látja az egyetem diákjainak helyzetét most, különös tekintettel az oktatás minőségére és a diákéletre?
– Úgy látom, hogy folyamatosan javul, bővül. Gyakorlatilag az a tény, hogy valaki egyetemista, túl azon, hogy részt vesz diákként az oktatásban, beleláthat a kutatásba, Kolozsváron számos olyan programba kapcsolódhat be, ami szerintem az ország más pontján – akár magyar, román vagy angol nyelvű programokra gondolunk – nem biztos, hogy ilyen spektrumon rendelkezésére áll. Ilyen értelemben Kolozsváron egyetemistának lenni nemcsak azt jelenti, hogy a BBTE keretében jó képzésben, jó kutatási lehetőségekben lesz része valakinek, hanem nagyon jó kulturális lehetőségei is lesznek.
– Milyen konkrét tervei vannak a diákjóléti szolgáltatások fejlesztésére, mint például a lakhatási helyzet javítása?
– Az egyetem már több ízben próbált bentlakásépítést kezdeményezni, ez hol ezen, hol azon akadt el. Jelen pillanatban is vannak Bukarestben, a kormánynál terveink arra nézve, hogy bentlakást építsünk. Nagyon sok függ attól, hogy a helyi és központi önkormányzat miképp viszonyul ehhez. Azt kell mondanom, ez ilyen értelemben nem teljesen rajtunk múlik. Az igény nemcsak a diák felől, hanem az egyetem részéről is megvan. Emellett a kihelyezett tagozatokon egész jó helyzet alakult ki bizonyos helyszíneken: Besztercén is feljavítottuk a bentlakásokat, szó van arról, hogy a lakhatási lehetőségeket a gyergyói kihelyezett tagozatnál is kicsit rendbe tegyük. Resicán például nagyon jó lehetőségek vannak, Máramarosszigeten szintén, de az külön probléma, hogy vannak olyan kihelyezett tagozatok, ahol egyelőre semmiféle lakhatást biztosító lehetőséggel nem rendelkezünk. Kolozsváron több ezer helyünk van, ezeket évente igyekszünk rendbe tenni, feljavítjuk, kiegészítjük lehetőségekkel, de sajnos egyelőre új helyeket nem tudtunk adni, a bentlakások számát nem tudtuk növelni.
– Milyen lehetőségeket kínál az egyetem a hallgatók számára a kapcsolatok kiépítésében, gyakornoki programok vagy akár nemzetközi együttműködések révén?
– Nagyon sok ösztöndíj-lehetőség van, ami a diákokat abban segíti, hogy nemzetközi tapasztalatra tegyenek szert. Az egyik legismertebb az Erasmus. A BBTE rendelkezik országszerte a legnagyobb kosárral, magyarán a legtöbb lehetőséggel. Nemcsak abban a tekintetben, hogy a legnagyobb költségvetéssel rendelkezünk, hanem a legtöbb nemzetközi kapcsolattal is, úgyhogy a diákjaink gyakorlatilag majdhogynem a világnak bármely pontjára el tudnak jutni és ott tanulhatnak hat hónapig, egy évig, vagy ha kutatni akarnak, néhány hónapos ösztöndíjra is lehetőségük van. Emellett vannak más típusú ösztöndíjak is: a magyarországi egyetemek iránt érdeklődő diákok számára a Makovetz-program, vannak a CEEPUS-lehetőségek, amelyek valamilyen más mechanizmust hoznak létre. Emellett bármilyen egyéb lehetőségre nyitottak vagyunk, ami a diákoknak a nemzetközi kapcsolatépítését lehetővé teszi. Amit még hozzátennék az, hogy a BBTE néhány éve része az EUTOPIA egyetemi szövetségnek, és ennek keretében a diákjainknak jóval nagyobb mozgástere van. Éppen lezárult a diákkezdeményezés, amelynek része például a Gutenberg-egyesület – ez a német ajkú, német tagozatos diákoknak a szövetsége – és ők hoztak létre izgalmas tematika körül kapcsolatot más diákokkal Barcelonából.
– Mennyire veszi figyelembe az egyetem vezetése a diákok véleményét? A KMDSZ-en kívül milyen más formákon keresztül juthatnak el ezek a javaslatok a döntéshozókhoz?
– Teljes mértékben figyelembe vesszük, minden félév végén van felmérés, ahol a diákok a véleményüket a tantárgyakról és tanáraikról anonim módon mondhatják el, ráadásul úgy, hogy a tanárok ezt csak a vizsgaidőszak lezártával nézik meg és akkor sem juthatnak hozzá az egyéni véleményekhez, csak az összefoglalóhoz. Sajnos azt kell mondanom, az a tapasztalatunk, hogy bár azt szeretnénk, hogy a diákok nagyrésze éljen ezzel a lehetőséggel, valahogy mégis nagyon kis része használja ki ezt. Ezzel küzdünk, hogy rávegyük őket és elmagyarázzuk nekik, hogy ez mind a tanároknak, mind a diákoknak hasznos, az is, ha azt tudjuk meg, hogy jól végezzük a munkánkat, és az is, ha azt, hogy valahol valamit rosszul csinálunk. A diákok számára ez nyílt lehetőség. Ugyanakkor van másik opció is, kétévenként általános elégedettségi felmérést végzünk, ahol nem specifikus tantárgyról, hanem általánosan az egyetemi szolgáltatások minőségéről mondhatnak véleményt, kantintól kezdve a könyvtárig és a laboroktól egészen a különböző szakmai gyakorlatos tevékenységekig mindenről.
– Milyen lépéseket tesznek azért, hogy a BBTE megtartsa vezető tudományos központi mivoltát a kelet-közép-európai térségben, közben meg globális szinten is elismert legyen?
– Nagyon sok dolog történik a háttérben, ami ezt a célt szolgálja. Az utóbbi években aktív részesei lettünk néhány nagyon ismert, elismert egyetemi szövetségnek, említettem az EUTOPIA szövetséget, de ott van a The Guild, ami európai szinten specifikusan elit egyetemeket tömörítő szervezet: Göttingen, Bologna, Párizs, Oslo, Bécs, Krakkó, Glasgow, a londoni King’s College és más hasonló kaliberű egyetemek találhatók ebben a szövetségben. Ezek mind azt szolgálják, hogy egyrészt bennmaradjunk a fősodorban, másrészt aktív alakítói legyünk például az európai oktatási és kutatási politikáknak. Ezt a szerepet felvállaljuk és hasonlóan Románia-szinten is részesei vagyunk és részesei akarunk maradni annak, hogyan alakul az oktatás- és kutatáspolitika. Ilyen értelemben ez azt jelenti, hogy nemzetközi szinten is láthatóvá válunk, emellett pedig törekszünk arra, hogy a különböző területeken kiemelt kutatási infrastruktúrát hozzunk létre. Az elmúlt időszakban például a neurotudományok, az idegtudományok területén nagy ugrás történt a BBTE-n, új központot avattunk fel, levegőminősítés terén szintén új központunk van és más területekről is hasonlóan gondolkodunk. Illetve minél több neves külföldi és hazai kutatót is bevonzunk az egyetem ernyője alá.
– Milyen új kutatási területeket vagy transz- és interdiszciplináris projekteket tart a legígéretesebbnek az egyetem keretében?
– Ahogy említettem, a neurobiológiai, idegtudományok, egészségtudományok területére koncentrálunk, nagyon sok olyan kezdeményezés van, pályázattal megsegítve, amely révén próbáljuk a különböző területekről érkező szakembereket együttműködésre sarkallni, és emellett kutatási szempontból a fenntartható fejlődés, klímaváltozás terén is kiemelten aktívak vagyunk.
– Az utóbbi gondolathoz mit tudna még hozzáfűzni, milyen lépéseket tesz az egyetem a környezeti fenntarthatóság érdekében, milyen zöld programokra van lehetőség? Mennyire tudják bevonni a diákokat ezekbe a projektekbe, hogy az elméleti tudást gyakorlati lépésekre váltsák?
– Több olyan projektünk is volt, amelynek keretében a fenntartható fejlődéssel kapcsolatosan képzéseket hirdettünk meg románul és magyarul is. A konkrét akciók terén sok olyan tevékenységünk van – a nagyon egyszerűtől kezdve a bonyolultabbakig –, amelyek elsődlegesen intézményi erőfeszítést igényelnek, mint például az energetikai hatékonyságnövelés, a szemét megfelelő kezelése – ami egyáltalán nem egyszerű adott körülmények között – vagy akár az új zöldenergia-forrásoknak a beiktatása. Ez sajnos abban az értelemben nehézkes, hogy sok olyan épületünk van, ami régi, ezek között vannak műemlék épületek is, tehát itt a beavatkozásoknak a mértéke szűk spektrumon mozoghat. A régi épületek nem tehetőek könnyen klímabaráttá, sőt szinte egyáltalán nem, de az új épületek esetében dolgozunk azon, hogy azokat zöld tetőkkel, napelemes megoldásokkal energiahatékonyabbá alakítsuk.
– Miként látja az egyetem szerepét a helyi, regionális gazdasági és társadalmi fejlődésben? Lehet azt mondani, hogy az egyetem katalizátora Kolozsvár és Erdély fejlődésének?
– Én azt mondanám, hogy igen. Nagyon egyszerű számokkal dobálóznék, több mint négyezer alkalmazottja van a BBTE-nek, tehát azt lehet mondani, hogy Kolozsvár alkalmazói közül az egyik legnagyobbak vagyunk, több mint száz ingatlanunk van Erdély sok területén, és ha ezt mind felsoroljuk, úgy gondolom, hogy komoly hátteret biztosítunk. Emellett Kolozsvár és régiója fejlődéséhez számottevően hozzájárultunk, az a diákmennyiség, az a gondolatdiverzitás, kreativitás, ami ide be- és innen kiáramlik, motorja, talán egyik fő motorja Kolozsvár és környéke fejlődésének. Ha az országszerte kihelyezett tagozatainkat is figyelembe vesszük, akkor azt lehet mondani, hogy mindenhol hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy az erdélyi régió biztosan fejlődjön, vagy akár jobban fejlődjön, mint más régió.
– Ha már fő motorhoz hasonlítja az egyetemet, mit gondol, az intézmény az akadémiai élet, a helyi közösségek között hogyan épít hidat?
– Ennek sokféle módja van. Az egyik lehetőség az, hogy olyan oktatási formákat találunk ki, amelyek a helyi közösséget szolgálják. Rövid tudástranszfer-alapú kurzusokra gondolok, posztgraduális képzésekre, élethosszig tartó tanulásra való beszállásra, távoktatásra, olyasmikre, amelyek lehetővé teszik, hogy azok a személyek, akik már családdal, munkahellyel rendelkeznek, de még valamilyen tudásra szert tennének, ezt meg tudják tenni. Emellett ott van a kutatás-fejlesztés rész, ahol a cégekkel együttműködünk, kiemelném a különböző IT- és gyógyszerészeti cégeket, ezt a vonalat továbbra is szeretnénk erősíteni. Evidens példa, ott van a Közgazdaság-tudományi Karon működő Romanian Economic Monitor, amit magyar tagozatos kollegák indítottak el és főleg ők működtetnek, az például ma már egyértelműen egyike – ha úgy tetszik – az exportcikkeinknek, hiszen a Romániában történő aktuális gazdasági változásokról nagyon naprakészen, dokumentálva, látványosan számolnak be, és a különböző ügynökségek, újságok, televíziók ezt veszik át, elemzik, mutatják be, úgyhogy Románia területén ez a referencia.
– A munkaerőpiac gyorsan változik a technológiai fejlődés és a globalizáció következtében. Hogyan biztosítja a BBTE, hogy a hallgatók olyan képességekkel rendelkezzenek, amelyekkel alkalmazkodni tudnak az új kihívásokhoz?
– Például úgy, hogy kötelező módon minden tanévben az oktatóknak konzultálniuk kell a munkaerőpiaci szereplőkkel, ennek majnem ötszáz szakunk esetében be kell következnie. Ezen belül a munkaerőpiaci szereplők elmondják, hogy az ő szempontjukból az a program mennyire jó, mi a gond vele, hol kellene változtatni, hol érdemes megtartani és erősíteni és ilyen módon folyamatosan megkapjuk a visszajelzést a különböző potenciális alkalmazóktól, ami hasznos arra, hogy utána azt a szakot, ha kell, változtassuk. Úgy gondolom, hogy ez lehet a titka annak, hogy utána a diák, aki az adott szakon végez, valóban olyan képzést kap, ami a munkaerőpiac szempontjából is megfelelő és releváns.
– Milyen készségeket és képességeket tart a legfontosabbnak a mai munkaerőpiacon?
– A legfontosabb tulajdonság az autonómia, az, hogy legyen az egyénnek önállósága. A felelősségvállalás is fontos, hogy a személy felismerje azt, hogy felelőssége van, amit tesz, azt ő teszi és annak a minőségéért felel. A másik fontos tényező a kreativitás. Ha ez a három megvan, akkor azt hiszem, hogy potenciálisan jól körvonalazott leendő alkalmazottat kapunk, aki hasznos tagja lehet a társadalomnak, aki hozzájárulhat a pozitív irányba való fejlődéshez.
– Van-e valami, amit különösen fontosnak tart megosztani az egyetem diákjaival?
– Kreativitás. Mindenképpen úgy gondolom, az, hogy a gondolatnak, a véleménynek megvan a szabadsága, nagy erő és ezt használni kell. Emellett kritikusan kell szemlélni, átgondolni és ebből valami újat gyúrni, újat akarni.
Borítókép: Rohonyi D. Iván
