„Nekünk is ép oly jogunk van a tanulásra, mint a férfiaknak” – Weisz Margit, a kolozsvári tudományegyetem első női hallgatója

Egyetemi tanulmányok végzésére a nőknek Magyarországon (és Kolozsváron is) csak a 19. század végén nyílt lehetőségük, amikor az akkori vallásügyi és közoktatási miniszter, Wlassics Gyula, 1895. december 31-én közzétette 72039-es számú miniszteri rendeletét. Ez a rendelet megnyitotta a nők előtt is az egyetemeket, de még csak a bölcsészeti, tehát a tanári és az orvosi, gyógyszerészeti karokat, ráadásul azzal a korlátozással, hogy a nők csak minisztériumi engedéllyel felvételizhettek. A korabeli újságok szenzációként foglalkoztak az eseményszámba menő hírekkel, és rendszerint üdvözölték, hogy a nőket is “bebocsátották” az egyetemre – de ellenpélda is akadt, így a budapesti Egyetemi Lapok cikkírója szerint például minél magasabb a nők műveltsége, annál szabadabb a gondolkodása és léhább az erkölcse… A kolozsvári tudományegyetem első női hallgatója Weisz Margit volt, aki 1897-ben kérte felvételét a természettudományi karra.

Történelmi pillanat az egyetemen

„Az egyetem quaestori (pénztári) hivatalába egy csinos fiatal kisasszony lépett be. A quaestor udvariasan kérdezte, de azzal a hangsúllyal, mellyel a valahová tévedésből belépteket szokták fogadni:

‒ Szolgálhatok valamivel?

‒ Oh igen, be akarok iratkozni…

De már erre nagyot nézett a quaestor s nagy örömmel, e fontos pillanat kellő tudatában vette át a piros származási ívet, mely egy rendes mennyiségtan-természettudományi hallgató” származási íve. A rovataiból a következők tűnnek ki a kolozsvári tud. egyetem első női hallgatójáról. Neve: Weisz Margit. Atyja neve, polgári állása és lakhelye: Dr. Weisz József ügyvéd, lakik Kolozsvártt. Születéshelye: Kolozsvár. Kora: (ez hölgyeknél hivatali titok, de annyit megjegyezhetünk, hogy nagyon fiatal). A kar, melybe beiratkozott: Mathematikai - természettudományi kar. A felvétel alapjául szolgáló érettségi bizonyitványt kiállította: a kolozsvári ev. ref. főgimnázium. És micsoda tárgyakat hallgat ez a fiatal leány! Differenciális és integrál számítás; felsőbb mennyiségtani gyakorlatok; algebrai analysis; trigonometria; általános kisérleti természettan; elektrostatika; neveléstörténet; a gondolkodás formái; irodalomtörténet. Szóval a kolozsvári egyetem első női hallgatója a fizika professzorának készül. Természetes, hogy az egyetemen hamar elterjedt a híre az új „polgár”-nak, aki bizonyára a legszorgalmasabb növendékek egyike lesz, mert hiszen egy év alatt tette le fényes sikerrel a hetedik és a nyolcadik osztály vizsgáját (a mostani 11. és 12. osztályok megfelelői), valamint az érettségi vizsgát. Még megjegyezzük, hogy az egyetemi hallgató kisasszony épen a 749-dik polgára az egyetemnek, melyre eddig több mint 770 hallgató iratkozott be.”

varosnapokHirdetés

         Ezen szenzációs hírrel, amely a Kolozsvár 1897. szeptember 9-i számában jelent meg, a központi lapok is foglalkoztak, igaz, eltérő hangsúllyal: a Pesti Napló például kiemelte, hogy immár a kolozsvári egyetemnek is van női hallgatója, míg a Pesti Hírlap bájos megjelenésű hölgyecskének nevezte Weisz Margitot. 

      A kolozsvári diákkisasszony (akinek fényképe sajnos mindmáig nem került elő) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter 1895 szilveszterén kiadott rendelete alapján kérte felvételét, amely lehetőve tette a nők egyetemi tanulmányait, de csak a tanári, orvosi és gyógyszerészeti szakokon. Ráadásul azt a korlátozást is tartalmazta, hogy a nők csak minisztériumi engedéllyel felvételizhetnek. A napilapok általában örömmel üdvözölték a nők egyetemre bocsátását, kivételt csak egyes konzervatív lapok képeztek, mint pl. a budapesti Egyetemi Lapok, melynek cikkírója megállapította, hogy „a nőnek mennél magasabb a műveltsége, annál szabadabb a gondolkodása, s léhább az erkölcse”, emiatt „biztosan állíthatjuk, hogy a nő nem is való más szerepre, mint amilyent most is betölt.” 

        A kritikákra Herepei Iván – Herepei Károly (1802-1871) kolozsvári református lelkész unokája – is válaszolt, élesen bírálva a korabeli előítéleteket„Hát tisztes családanyának lenni tagadhatatlanul szép hivatás, szebb mint évi 300 forintért és 100 frt lakpénzért a mező-bocsárdi kócos gyermekeket <<kisdedóvni>>. Csakhogy a családanyasághoz férj is kell ám. És akinek nem jut? Vagy akinek jut férj is, család is – még pedig nagycsalád –, csak ennek fenntartására elegendő jövedelem nem, az ugye koplaljon kenyérért sipítozó csemetéi között, vagy sírástól piros szemeit vakítsa meg éjjeli varrás mellett, holott apja házánál szebb napokat látott volna, s szellemi ereje bőven lett volna rá, hogy azzal szépen keressen. (...) Okos ember kacag a nagyképű aggodalmaskodók és rókalelkű jóakarók erőlködésén – a nők lépésről-lépésre foglalják el a társadalomban megillető helyüket. A tudomány házai pedig tárt kapukkal várják az új hallgatókat. Rajtuk áll, hogy tettekkel győzzék meg az ellentábort.”[i]

Egy diáklány érettségi vizsgája 1897-ben

       Az egyetemi beiratkozás előfeltétele az érettségi diploma volt, ám a felsőbb leányiskolák nem adtak érettségit, hiszen elsődleges képzési céljuk a családi életre való felkészítés volt. Wlassics Gyula 1895-ös rendeletének köszönhetően a lányok engedélyt kaptak, hogy magántanulóként a fiúgimnáziumokban végezhessék el az utolsó gimnáziumi osztályokat és ugyanott szerezhessék meg érettségi diplomájukat. A minisztériumi rendelet értelmében a lányok és a fiúk külön érettségiztek, a tételek viszont mindkét esetben a fiúgimnáziumi tananyagra épültek.

        Weisz Margit is négy évig tanult a legendás De Gerando Antonina által vezetett kolozsvári állami felsőbb leányiskolában, ahová 1892-ben íratták be. De Gerando az első kolozsvári női hallgatók felkészítésében és támogatásában is döntő szerepet játszott, mint ahogyan Lityán Viktória tanárnő is hangsúlyozta 1912-ben megjelent cikkében.[ii] Lityán, aki maga is az „elsők” közé tartozott, hálás szívvel köszönte meg áldozatkészségét és önzetlen segítségét, amivel útba indította őket: „Tudvalevő, hogy Wlassics minisztersége idején megnyílt az egyetem <<keleti kapuja>>-ja a nők előtt, anélkül, hogy odavezető utat vagy legalább ösvényt vágtak volna. (Bizonyára azt gondolták az <<erősek>>: Hadd kínlódjék a gyönge nem azért ami nekünk az ölünkbe hull!) Hanem De Gerando odaállt szerető szívével és nemes lelkével tanítványai mellé és egy gimnaziális kurzust létesített, amely a különbözeti tantárgyakból, teljesen ingyen, készített elő bennünket, akik egyetemre szándékoztunk menni. Ezt a kurzust tizenöt éven át a saját költségén tartotta fenn, s csak harmadik éve, hogy az állam átvette anyagilag. Akik a kolozsvári egyetemet végeztük, majdnem mindannyian e kurzuson át jutottunk oda, s az ott végzettek, kevés kivétellel, mind az ő tanítványai voltak.” 

         1896-ban Weisz „átlépet” magántanulóként a református kollégiumba, ahol egyetlen tanév alatt a hetedikes és a nyolcadikos tananyagot is elsajátította, így 1897-ben már érettségire jelentkezhetett. A református kollégium 1896/97-es tanévre vonatkozó értesítője alapján Weisz Margit júniusban érettségizett, a bizottság elnöke gróf Bethlen Ödön kollégiumi gondnok, a kormány képviselője pedig Szádeczky Lajos egyetemi tanár volt. Érdemes felsorolni a vizsga tételeit is, ahogyan az értesítőben szerepelnek:

  1. Magyar nyelv és irodalom:

α) A líra története Csokonaitól Petőfi Sándorig

β) A magyar nő eszményképe

γ) A fény elméletének (népszerű) kifejtése.

      2.   Latin nyelvtan: Marcus Tullius Ciceroról.

      3.   Görög nyevtan: Homérosz Iliásza. III. ének, 1-22 szakasz.

      4.   Német nyevtan: A délibáb. Jókai Mórtól. (fordítás)

      5.   Mennyiségtan:

      α)  Egy háromjegyű számnak a számjegyei mértani sornak a tagjai, a számjegyek összege 14; ha a számjegyeket fordított sorrendben írom, 594-el kisebb számot kapok. Mi a keresett szám?

      β)  Egy gömb köbtartalma 1 m³, mekkora a gömböt kívülről érintő szabályos tetraëdron egy éle?

       A sikeresen érettségiző Weisz Margitka júliusban az egyetem természettudományi karára jelentkezett. Kérvényét a kari tanács 1897. augusztus 26-án tárgyalta, amikor is Farkas Gyula dékán indítványozta, hogy tekintettel arra, hogy a folyamodó „szabályszerű érettségi bizonyítványt mutat fel, és mennyiségtanból és természettanból, amely tárgyak iránt különös hajlamot érez, tanárnői pályára készül, a kar ajánlattal terjessze fel a kérést a nagyméltóságú miniszter úrhoz”, ugyanis a kari diákság komolysága „teljes biztosítékot nyújt arra nézve, hogy nőhallgató zavartalanul hallgassa az előadásokat.” A kari tanács, amely Abt Antal, Apáthy István, Vályi Gyula nyilvános rendes tanárokból, Klug Lipót nyilvános rendkívüli tanárból és Koch Ferenc magántanárból állott, egyhangúlag elfogadta a javaslatot. Így Weisz Margit lett a kolozsvári tudományegyetem első női hallgatója.

    Az első „filozopter kisasszony” természetesen nagy feltűnést keltett az egyetemen, visszaemlékezések szerint amikor először belépett a tanterembe, a fiúk megéljenezték, később  viszont „szegénykének gyakran le kellett sütnie szép fürtös fejét a kollégák égő tekintete elől, s piruló arcával végig hallgatnia a gavallér urak nem mindig választékos megjegyzéseit.”[iii] Ennek ellenére az egyetem egyik legszorgalmasabb diákja volt, 1897 őszén pedig első nőként az Egyetemi Körbe is beiratkozott. 1903-ban középiskolai tanári oklevelet szerzett, majd rövid ideig a kolozsvári felsőbb leányiskolában helyettesített, viszont további sorsáról eddig semmi bizonyosat nem sikerült kideríteni. (A budapesti IV. kerületi felsőbb leányiskola 1917-es értesítőjében megjelenik ugyan egy Weisz Margit nevű fizika tanárnő, ám nem állíthatjuk, hogy rٌóla lenne szó, főleg, hogy a múlt század első éveiben a pesti egyetemen is tanult egy hasonnevű diáklány). Az Ellenzék 1935. február 20-i számában viszont a következő tragikus hír olvasható: „Súlyos csapás érte dr. Jacobi Józsefet, a helyi orvosi kar köztiszteletben álló tagját. Felesége, született Weisz Margit, néhány nappal ezelőtt influenzában megbetegedett, betegsége tüdőgyulladásba ment át, és három napi szenvedés után váratlanul elhunyt. Temetése ma délután 2 órakor lesz a Chevra Kadisa gyászházából. A tragikusan elhalt úriasszony halála mély részvétet váltott ki az egész városban.” Egyelőre nyitott kérdés, ha tényleg a „mi” Margitunk szerepel a hírben, tehát bármilyen adatot örömmel fogadunk, amely hozzájárulhat az első női hallgató életútjának hiteles megismeréséhez.

        Alig égy évvel Weisz Margit bátor lépése után már két ifjú hölgy iratkozott be az egyetemre: a kassai születésű Biela Mária és a kolozsvári Novák Róza, mindketten a bölcsészettudományi kar diákjai lettek. Életrajzaikat a következő cikkben fogjuk ismertetni.

Az első női előadás az egyetemen

Úgyszintén Weisz Margit nevéhez fűződik a kolozsvári tudományegyetemen lezajlott első női előadás is, amelyet 1898. november 16-án tartott az exponenciális egyenletekről. Az egyetemi építkezések miatt az előadás helyszíne az egykori vármegyeház épülete volt (Farkas utca 6), ahova nagyszámú közönség gyűlt össze. A történelmi eseményről a Nagyváradi Napló november 17-i száma is beszámolt, érzékletes képet nyújtva a megyeház ódon falai között fújdogáló új szelekről

„Amit néhány évvel ezelőtt még a nőemáncipáció hívei is csak utópiának tartottak, az megvalósult a kolozsvári egyetemen, melynek kathedráján megjelent az első kisasszony, előadást tartani. Mégpedig a legnehezebb tudomány-ágból, a mathematikából válaszott ki magának témát.

       Tegnap délután a tudományegyetem azon termében, hol egykoron a szabadelvű eszmék főúri támogatója, br. Wesselényi Miklós mennydörgő szónoklatával felrázta a kedélyeket és új eszmék befogadására fogékonnyá tette, egy gyöngéd nő, Weisz Margit, II. éves mathematikus kisasszony tartott a felsőbb mennyiségtanból, az exponenciális egyenletekről, a joghallgatók és tanárjelölt kollégáinak óriási részvételével, szabad előadást. 

        A sorsnak minő változása! Ott, ahol egykor a megye sorsát intézték, hová ügyes-bajos nép járt Justitiának bekötött szemmel ábrázolt képe elé, ott egy csengő női hang hallatja szavát a mathematikának soha meg nem változtatható, örök igazságáról. Egy óra hosszat beszélt a kisasszony, anélkül, hogy lámpaláza lett volna. Előadása nyugodt és higgadt volt. Nem csak eper ajka fáradt el az egy óráig tartó beszédtől, de kis kacsói is, melyek három darab krétát fogyasztottak el. Kollégái nemcsak tömeges jelenlétükkel jutalmazták meg a kisasszony sikerült előadását, hanem az előadás után frenetikus tapsba és éljenzésbe törtek ki, s számosan üdvözölték. Vályi Gyula tanár is elismerését nyilvánította az előadás fölött.

        Az előadás után önkéntelenül is az a gondolat ötlött mindenkinek az eszébe, hogy nem egészen helyesen cselekedett dr. Kenedi Géza, midőn a Petőfi-társaság vasárnapi ülésén Előítéletek a nőkről című elmefuttatásában annyira kikelt a századvégi nőemáncipáció ellen. Igaz, hogy a nő a családi körben a legszebb, de ki merné elvitatni azt, hogy ne volna joga a felsőbb tudományok előbbre viteléhez. 

        Egy évvel ezelőtt Gyarmathy Zsigáné, a jeles írónő, a Főzőiskolából c. cikke végén azt mondta, hogy az a férfi, aki jó feleséget akar venni, forduljon a főzőiskolához. Én pedig szerény soraimat azzal fejezem be, hogy aki jó feleséget akar venni, az vegyen egy diplomás kisasszonyt, mégpedig mathematikus tanárjelöltet, mert az azt is ki tudja számítani, hogy évente mennyit kell kiadni ruhára, cigarettára, és egyéb konyhai dolgokra.”

(A szerző a Központi Egyetemi Könyvtár állománygyarapítási osztályának munkatársa)

[i] Herepei Iván, Nők az egyetemen, „Kolozsvár“, 1895 november 26. https://dspace.bcucluj.ro/handle/123456789/126767

[ii] Lityák Viktória, Antonia de Gerando, „Nemzeti Nőnevelés“, 1912/10.

[iii]Nő a biliárdasztalnál, Napló, 1904 december 27. https://dspace.bcucluj.ro/handle/123456789/177914

 

Borítókép: A kolozsvári egyetem épülete a múlt század elején