Az albumba Jánó Mihály korábban született írásait gyűjtötték össze, hogy átfogóbb képet adjon a Székelyföld és a magyar művészet két 19. századi klasszikusának életművéről. Rövidebb esszék és képelemzések sorakoznak egymás után, mindegyik kitekint a tágabb történeti és művészettörténeti összefüggésekre is. Barabás Miklós alkotásairól huszonhét írás kapott helyet, míg Gyárfás Jenő festészetéről hat tanulmány szól, így a kötet egyszerre kínál részletgazdag elemzést és nagyobb ívű áttekintést a két művész örökségéről.
A kötetet a szerző előszava vezeti be, amely nemcsak útmutatóként szolgál, hanem személyes hangvételével közelebb hozza a művek világát az olvasóhoz. A könyv végén irodalomjegyzék, képjegyzék és a képek forrásait tartalmazó jegyzék egészíti ki a tanulmányokat, biztos alapot nyújtva a további kutatáshoz. A képjegyzék tanúsága szerint összesen 149 kiváló minőségű reprodukció gazdagítja a kötetet, közöttük számos olyan mű található, amely most először válik hozzáférhetővé a nagyközönség számára.
Az előszóban hangsúlyos szerepet kap Boros Judit művészettörténész, a szerző budapesti kollégája, aki a 19. századi magyar festészet egyik legavatottabb ismerője, s aki szakmai tanácsaival és meglátásaival jelentősen hozzájárult a könyv megszületéséhez. A kötet megjelenése a kiadó, Juhász Attila érdeme is, aki a grafikai kivitelezés színvonaláért felelt, és ezt a feladatot minden tekintetben teljesítette.
Külön említést érdemel, hogy a kötetben közölt művek közül jó néhány most lát először napvilágot. Ezek közül a szerző számára különösen értékesek Gyárfás Jenő fiatalkori rajzai, amelyeket diákként készített, ezek a részletgazdag skiccek a középkori műemlékeket örökítették meg, s nemcsak a fiatal festő kézügyességéről tanúskodnak, hanem megfigyelőképességéről is.
Jánó Mihály művészetek iránti vonzalmát, szenvedélyes elköteleződését ifjúkori emlékek formálták. Elsőként Kosztándi Jenő kézdivásárhelyi kortárs festő terelte a középkori festészet felé. Egy alkalommal együtt látogattak el a gelencei templomba, ahol Kosztándi Jenő avatott szavakkal mesélt a falakat borító középkori freskókról. Bölcs, hozzáértő magyarázata és műveltsége mély benyomást tett a fiatal Jánóra, s ekkor vált számára világossá, merre vezet majd a saját útja.
A másik meghatározó alak az édesapja volt, aki az ötvenes–hatvanas években képzőművészeti reprodukciókat gyűjtött. Bár ezek a nyomatok sokszor nem voltak a legjobb minőségűek, Van Goghtól Cézanne-ig mégis bepillantást engedtek az európai festészet világába. „Ha felületesen is, de nyújtottak némi ízelítőt az európai művészet természetéből” – vallotta hálával Jánó Mihály, aki számára ezek a képek a felfedezés izgalmát jelentették, s a művészet felé fordították figyelmét.
