Mindenekelőtt köszönetet kell mondanom. Kedden bemutattuk az első receptes könyvemet. Köszönettel tartozom az elismerő, sok kedves szóért, megtisztelő és egyben megható volt, hogy ilyen szép számban összegyűltünk. Nagyon köszönöm mindenkinek, hogy ezt a délutánját erre az eseményre áldozta. Köszönöm Papp Leventének a kérdéseket és Bárdóz Arankának, mindenkori szervező-segítőmnek a rendszerező munkáját. És nem utolsósorban köszönet jár Magyarország főkonzulátusának a tökéletes helyszínért. Jó hangulatú és egyben szórakoztató délután részesei lehettünk mindannyian, ami a szép számú közönség nélkül nem jöhetett volna létre. Nem feledkezhetem meg az önjelölt önkéntesekről sem, akik előzetes egyeztetés nélkül segítettek az elkészített falatok kínálgatásában.
Az egyik kedves vendég részéről elhangzott a kérdés, hogy mennyire kell betartani az általam közzé tett recepteket? – ezzel a főzés lényegére tapintott rá. Nekem az a konyhafilozófiám, hogy az egész főzésdolgot rugalmasan kell kezelni. Természetesen vannak helyzetek, amelyek befolyásolják a főzést, azaz milyen alkalomból készítek el egy bizonyos fogást: csak úgy ripsz-ropsz magunknak, vagy vendégeket várunk, tervezetten készítek-e valamit, abból akarok/kell gazdálkodnom, amit a hűtőben és kamrában találok, illetve még arra is szoktam figyelni, hogy mit esznek meg szívesen azok, akiknek tálalni szeretném azt a bizonyos ételt. Olyan helyzet is akad, amikor kezembe kerül egy recept vagy egy hozzávaló, amit megkívánok, s azt szeretném felhasználni az ételben. Ezek mind-mind befolyásoló tényezők, de a legfontosabb, hogy a kedvemet leljem abban, amit készítek. Ha recept után főzök, gyakran lecserélek egy hozzávalót, vagy kiegészítem még valamilyen fűszerrel, a lényeg az, hogy a saját ízlésünkre formálom az adott ételt. Számomra a kísérletezés az, ami motivál. Valódi örömforrás, amikor kitalálok egy ételt, és látom az elégedett tekintetet azoknak az arcán, akik fogyasztják. Lehet munkaként felfogni a főzést, amelyen túl kell lenni, de lehet játékként, kísérletként tekinteni rá, a végeredmény pedig elégedettséggel töltsön el. Mert finomat enni mindenki szeret, ezért mindenkit arra buzdítok, hogy használják bártan a recepteket, és „gyúrják” át őket saját ízlésükre.
Ez a lencsekrém, amelyet most bemutatok, jó példája annak, hogy milyen jól lehet egy receptet variálni: annyiféle változata létezik ennek az ételnek, ahányszor elkészítem. Megvan a váza, és arra olyan hozzávalót „akasztok”, amely éppen kéznél van.
Hozzávalók:
500 g vöröslencse
3 babérlevél
egy kötés zöldhagyma
egy kápiapaprika (a színe miatt, de az ízét a sima paprika is hozza)
3 szál sárgarépa
300 g vöröskáposzta
½ kk. kurkuma
1 kk. római kömény
egy hüvelyujjnyi reszelt gyömbér
egy citrom reszelt héja
fél maréknyi mazsola (elhanyagolható)
naprafogóolaj
só, citromlé ízlés szerint
Elkészítés:
A lencsét a babérlevelekkel megfőzöm, leszűröm. A vöröslencse hamar és könnyen megfő, nem szükséges beáztatni, 15 perc alatt elkészül, én ennél kicsit tovább hagytam, s szét is főtt, nem kellett pépesítenem. Amíg a lencse hűl, addig elkészítem a zöldségeket. A hagymát karikákra, a paprikát kis kockákra vágom, a sárgarépát finomra reszelem. A mazsolát forró vízbe áztatom.
A hagymát a paprikával kevés olajon megdinsztelem, amikor a hagyma üvegesre váltott, rádobom a sárgarépát, és azt is megpárolom. Két-három perc további párolás után rászórom a kurkumát, a római köményt, a gyömbért és a citrom reszelt héját. Egy-két perc kavargatás után a tüzet elzárom, majd belekavarom a forró vízben kidegedt mazsolákat. Félreteszem hűlni.
Amikor minden kihűlt, összekeverem a szintén kihűlt lencsével, és 3–4 evőkanál olajat fokozatosan hozzákeverek. A lencse, akárcsak a vineta, felveszi az olajat, amely krémessé teszi, csupán arra figyeljünk, ne egyszerre adjuk hozzá. Sóval, citromlével ízesítem.
Nagyon finom, kenhető krémet kapunk, amit fogyaszthatunk reggelire, ugyanakkor kitűnő falatkákat lehet belőle készíteni, ha éppen vendégeket várunk. Lehet kenyérre kenni vagy különböző ropogós kekszekre, de zöldségekkel is mártogathatjuk, úgy is nagyon finom.
Jól variálható ez a recept, reszelhetünk bele karalábét, adagolhatunk hozzá gombát, zellerszárat, jól illik bele a kukorica vagy akár a zöldborsó, de a kisebb darabokra vágott zöldpaszuly is. Arra bíztatnék mindenkit, tegyen hozzá olyan zöldséget, amit szeretne. Mert annál nagyobb öröm nincs, mint amikor alkottunk valamit, és annak sikere van azok körében, akik megkóstolják!
