Megvannak a klasszikus karácsonyi desszertjeink, a beigli, a mézeskalács, a linzer, a kókuszgolyó, a zserbó, a kalács, a mézes sütemény, a gyümölcskenyér, a kókuszkocka, a vaníliás kifli, a mézes puszedli, és még sorolhatnám, többé-kevésbé időigényes sütemények, azonban odafigyelést mindenik igényel. Vannak családok, ahol karácsony idején mindig ugyanazok a fogások, desszertek kerülnek az ünnepi asztalra, míg máshol a főszakács egyénisége kísérletezőbb mint az átlag, és szereti új ételekkel meglepni a családot. De az is előfordulhat, hogy akaratunkon kívül olyan helyzetbe kényszerülünk, amikor nagyon le kell egyszerűsítenünk az ünnepi asztalra tervezett fogásokat.
Évről évre azzal is szembesülnünk kell, hogy karácsony közeledtével megbolydul a város, idén is már a hét elején olyan volt a forgalom, mint egy zsúfolt pénteki napon, amikor mindenki a hétvégére gyúr. Igyekszik mindenki rákészülni az ünnepre, nem mindent az utolsó percre hagyni, ez néha sikerül, máskor viszont kapkodunk. Vannak közöttünk, akiknél a karácsonyi nyüzsgés kimarad, mert egyébbel vannak elfoglalva: nem érzik jól magukat, a gyermek megbetegedett, a családban életmentő műtét volt, nemrég elhunyt társukat gyászolják, egy frissen lezárt kapcsolat feldolgozása köti le őket, vagy most költöztek félkész házba, félkész életbe, egyedülálló anyák, akik azt sem tudják, hányba szakadjanak, vagy azért, mert idősek, egyedül élnek, és talán már el is felejtették, mit jelent számukra a karácsony. Ezekben az esetekben nincs idő, türelem vagy kedv bonyolult fogások elkészítésére, mindenki lehetőségeihez mérten próbálja alakítani az ünnepi menüt.
A mi családunkban is másképp alakult ez az időszak. Már hetekkel ezelőtt tudtam, hogy idén biztosan nem lesz időm bonyolult desszert elkészítésére, ezért a világhálón talált receptből ihletődve megterveztem a mi egyszerű, mégis különleges karácsonyi túrótortánkat, amelyről tudtam, hogy mindenki örömmel fogadja majd. Amint azonban hozzáláttam az elkészítéséhez, rájöttem, nem lesz időm arra, hogy megvárjam, amíg a torta megdermed. Ezért újraterveztem, s a már meglévő hozzávalók és ötlet segítségével pohárkrémdesszertet készítettem.
Sok szeretettel ajánlom mindenkinek, de különösképpen azoknak, akiknek a figyelme a karácsonyi készülődés mellett egyéb dolgokra terelődik, és időszűkével küszködnek. Ezt a roppant egyszerű mézeskalács ihlette almás-fahéjas pohárkrémet bárki elkészítheti, még akkor is, ha nincs mézeskalács odahaza. Kezdő szakácsoknak is nagyon ajánlom, elrontani nem lehet, valódi ünnepmentő desszert lehet.
Hozzávalók:
200 g zabkeksz
80 g vaj
1 kk. mézeskalázs fűszerkeverék
1 ½ kk. fahéj
½ kk. gyömbérpor
1 doboz mascarponé sajtkrém
50 g vaníliás porcukor
1 alma
néhány csepp citromlé
200 ml habtejszín
1 kk. vaníliakivonat
gránátalmamag a díszítéshez
Elkészítés:
A kekszet apróra töröm, összekeverem a mézeskalácsfűszerrel, a gyömbérrel, a fahéjjal és a megolvasztott vajjal. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, és 10 perc alatt megpirítom. Hagyom kihűlni, majd szétmorzsolom.
Az almát apró kockákra vágom, megszórom a fahéjjal, és pár csepp citromlével összekeverem. A tejszínhabot felverem, összekeverem a porcukorral, a mascarponéval és a vaníliával.
Ha mindezzel megvagyok, nem marad más hátra, csak az, hogy elegáns poharakba rétegezzem őket: egy réteg fűszeres kekszet szórok a pohár aljára, erre a túrókrém következik, majd ismét egy réteg fahéjas alma, amire túrókrém kerül. Gránátalmamagokkal díszítem, és kevés sült kekszmorzsával megszórom.
A rögtönözött desszertem a kóstolás próbáját derekasan kiállta, mindenkinek nagyon ízlett, az ízesítésnek köszönhetően pedig valódi karácsonyi finomság kerekedett belőle.
Áldott, békés ünnepet kívánok minden kedves olvasónak!
