Tény viszont, hogy a járványnak és a hatósági intézkedéseknek számos kihatása volt az emberek életvitelére, gondolkodására, viszonyulására. Ezek a kihatások pedig lehetnek jók vagy rosszak, eredményesek vagy károsak – időben fog majd eldőlni, hogy a társadalom által átélt változások mennyire voltak vagy lesznek mindannyiunk hasznára.
Visszatérve a “mindenütt jó, de legjobb otthon” mondásra, ezt el kellett fogadni főleg a tavaly, amikor jó ideig szinte egyáltalán nem lehetett utazni, sőt, még a lakóhelyen belül is korlátozottan lehetett helyet változtatni. Az emberek felfedezték az otthonukban rejlő világot, újraértelmezték és átértékelték az otthon (is hasznosan) eltölthető időt. Legalábbis ideig-óráig, hiszen – amint a további felmérésekből az is kiderült -, a bezártság, az elmagányosodás sokak esetében már kevésbé tett jót, szellemileg és fizikailag egyaránt inkább hátrányt jelentett. A járványügyi intézkedések során tavaly sokan rákényszerültek arra, hogy újraszervezzék a munkafolyamatukat, és főleg otthonról dolgoztassanak, dolgozzanak. Elsősorban természetesen azokban a tevékenységi ágazatokban lehetett áttérni az otthonról végzett munkára – a ma már egyre divatosabb home office-ra -, ahol ez egyáltalán lehetséges volt, hiszen számos szolgáltatásban, ipari tevékenységben elképzelhetetlen és elvégezhetetlen a munka távolról, az otthon kényelméből. A járvány idei enyhülésével a helyzetnek úgymond vissza kellett volna állnia a megszokott rendszerbe. Ehelyett úgy tűnik, sokan átírnák a közmondást a “jó a munkában, de jobb otthon” változatra. Legalábbis ezt állítják a munkaerőpiaci változásokkal foglalkozó angol szakemberek. Felméréseik eredménye szerint feltűnően sok alkalmazott inkább felmondott, amikor a munkáltatójuk értesítette, hogy visszaáll a tevékenység a fizikai jelenlétre, és elvárják, hogy a korábban megszokott programmal bejárjanak dolgozni.
Többen úgy vélik, hogy elérkezett “a munkavállaló ideje”, amikor nem is annyira egyenlő félként, hanem fölényben ülhet le tárgyalni a munkaszerződése felételeiről. Ugyanis általános gondot jelent a cégek számára megfelelően képzett, jó szakembert találni, ezért azok a munkaadók, akik nem hajlandók engedi vagy rugalmasabb munkafeltételeket kidolgozni az alkalmazott elvárásai szerint, könnyen munkatársak nélkül maradhatnak – állítják elemzők. Ez minden bizonnyal igaz a jó, sőt nagyon jó szakemberek esetében, akiket valószínűleg eddig is értékeltek, megbecsültek munkaadóik. Olyannyira, hogy újabban a “gyomrukon” keresztül próbálják meggyőzni arra, hogy visszatérjenek az irodába, a közösségbe. Hiszen – és szintén felmérések eredménye – a jelenléti, a csapatmunka sokkal jobb és minőségibb, adott esetben gyorsabb és hatékonyabb eredménnyel jár, mint az otthonról végzett munka - amikor sok esetben a munkaadó vagy a kollégák nehezebben érik el egymást, ha éppenséggel egyeztetésre lenne szükség. Több nagy cég – főleg a bankszektorban, számítástechnikában, biztosításban, tanácsadásban, stb. – napi többszöri étkeztetéssel csalogatná vissza a személyzetet, sőt, előkelő helyet alakítanak ki kávézásra, az alkalmazottakra bízzák a napi menü kiválasztását, vagy konyhát szerelnek be az irodákba, a minél otthonosabb légkör kialakítására.
Sok helyen eddig is különféle kedvezményeket “csatoltak” a keresethez, újabban ezeket próbálják megtoldani még valami plusszal, akár rugalmas munkaidő kialakításával, hogy a jó munkaerőt megtartsák. Ahol lehet. Mert ha belegondolunk, a munkaerőpiacon arányaiban minimális az olyan munkahelyek és munkakörök száma, ahol megengedheti valaki magának a “dolgozom, ha tetszik és akarok” hozzáállást. A pandémia persze sok változást hozott a munkavégzésben is, és az csak természetes, ha mind a munkáltató, mind a munkavállaló kölcsönösen arra törekszik, hogy mindkettőjük számára előnyös módon és feltételekkel folytatódjon a munkaviszony. Az alkalmazott, ha már nem felelnek meg neki a körülmények és követelmények, szabadon távozhat, főleg ha van alternatívája. A munkaadó szintén felmérhette, hogy a pandémia alatt hozott változtatások mennyire voltak gazdaságosabbak, adott esetben költséghatékonyabb az otthonról végzett munka. Ahol lehet… Hiszen számos területen – egészségügyben, szolgáltatásokban, építkezésben és sok más iparágban, kereskedelemben, és még sorolhatnánk – elképzelhetetlen a távmunka, az online “beszólás”…
Talán valóban elvesztették sokan a realitásérzéküket a munkavégzéshez való viszonyulásukban illetve a tényleges lehetőségek felmérésében, amint állítják egyesek. Talán még valóban korai következtetéseket levonni, főleg általánosítani, miszerint a home office, a kurzarbeit lenne a jövő. Tény viszont, hogy máris számos megoldás született arra, hogyan lehet adott munkát kevesebb alkalmazottal is elvégeztetni, mennyivel hatékonyabb és gazdaságosabb az automatizálás, mint az emberi munka… Ilyen szempontból tehát kevésbé az emberközpontú munkahelyeké a jövő. Ami már nem feltétlenül jó. Ezért kellene jobban értékelni munkát és munkást egyaránt, hogy legyen jó a munkában, és legyen jó otthon is.
