Megnyílt a Nagy Albert-kiállítás második része a Quadro Galériában
A Nagy Albert realista, emberközpontú művészetét bemutató tárlat második részét Lucian Nastasă-Kovács, a Művészeti Múzeum igazgatója, valamint a kiállítás kurátorai, Boros Judit művészettörténész és Székely Sebestyén művészettörténész, a Quadro Galéria igazgatója nyitotta meg. A galéria termeiben Nagy Albert festményei mellett rajzai, vázlatai, írásai, levelei, valamint „lappangó festményeiről” készült fotók is helyet kapnak, ezt a kurátori koncepciót pedig a tárlat megalkotói a következőképpen indokolták: „Nagy Albert azon művészek közé tartozott, akik nem képeket festettek, hanem művészetük által valóságot teremtettek. A művészetnek ilyenszerű megközelítését elméleti írásokban és levelekben is alátámasztotta.”
A tárlatot Székely Sebestyén (balról), Boros Judit és Lucian Nastasă-Kovács nyitotta meg. A fotók a szerző felvételei
Az 1945-ös Rózsikaédes című terjedelmes levél kivételével a kiállításon bemutatott szövegrészleteket mostanáig nem láthatta a publikum, az újdonságok többnyire a Nagy Albert által László Gyulához írt levelezésből származnak, amely a Quadro Archívum tulajdona. A rajzok és vázlatok szintén jelentős részét képezik a festő életművének, az érdeklődők a tárlaton ezekből is láthatnak néhányat, amelyek főként emberi érzéseket, arckifejezéseket, mindennapi cselekvéseket ábrázolnak, mindössze néhány vonal segítségével.
A csütörtök esti megnyitón Lucian Nastasă-Kovács múzeumigazgató kiemelte: a kiállítást az unitárius egyház részéről Bálint Benczédi Ferenc püspök kezdeményezte még 2019-ben, az akkori terv szerint a tárlat a festő halálának ötvenedik évfordulójára készült volna el 2020-ban. A művészeti múzeum igazgatója azt is kiemelte, a kiállítás semmiképp nem valósulhatott volna meg Székely Sebestyén munkája és elkötelezett hozzáállása nélkül.
„Egészen rendkívüli számomra, hogy megint itt lehetek, és megint részt vehetek egy Nagy Albert-kiállítás megnyitásán. Nagyon örülök, hogy Sebő – Székely Sebestyén – hosszú évek óta és folyamatosan kitart amellett, hogy Nagy Albert festészetét és művészetét át kell adni” – fogalmazott a megnyitón Boros Judit. A művészettörténész azt is kiemelte: négy évtizede próbálják „ébresztgetni” Nagy Albertet – sikertelenül –, és folyamatosan igyekeznek megfejteni annak okát, hogy miért „nem ment át”, miért maradt megértetlen kortársai körében az ő tevékenysége.
Boros Judit kifejtette: az egyik probléma Nagy Albert meg nem értettségével kapcsolatban mindig is az volt, hogy éppen a hozzá közelálló festők és művészek nem tudták igazán elfogadni tevékenységét és látásmódját. Ennek oka a tárlat kurátora szerint elsősorban az lehetett, hogy Nagy Albert művészetét nem lehetett megfeleltetni az ismert sémáknak, irányzatoknak, mint például a posztkubista, strukturális, konstruktivista stb. „Nagy Albert nagyon másképp látott mindent, mint majdnem mindenki a kortársai közül” – fogalmazott a művészettörténész.
„Azt mindenképp le kell szögeznünk – és ezt a kiállítás is tökéletesen mutatja –, hogy Nagy Albert egészen szokatlanul és rendkívüli módon tudatos festő volt. Minden, amit létrehozott – a festményekre gondolok elsősorban –, átgondolt folyamat eredményeként valósult meg” – emelte ki Boros Judit, hozzátéve: a rajzok többsége valószínűleg azonnali benyomás alapján keletkezett, de még így is az esszencializálás, a lényegre törés jellemzi őket.
„A rajzok tömkelege, ami Nagy Albert után maradt és amelynek nagy része még mindig feldolgozásra vár, rávilágít arra, hogy mi az, amit ő úgymond kivont vagy elvett a látványból” – fogalmazott. „Nagy Albert teljes festészetének a kifejezés, az expresszió az egyik legfontosabb jellemzője” – tette hozzá Boros Judit, kiemelve: a művész filozofikus létélmény-ábrázolása olyan erős, hogy más alkotók munkái közé beilleszteni alkotásait szinte lehetetlen. A kurátor „páratlan és hihetetlen ünnepként” jellemezte a kettős kiállítás megvalósulását, amely által „talán most tényleg sikerül Nagy Albertet jelenvalóvá tenni”. Zárszóként arra buzdította a közönséget, hogy szánjanak kellő időt az egyes festmények megtekintésére, az őket inspiráló szituációk és a beléjük fektetett munka megértésére, egyszerűen hagyják működni az alkotást.
„Nagy Albert festészete csodával határos módon született meg. Ő azon művészek közül való volt, akik ellenséges környezetben, csökönyös öntörvényűséggel bontakoztatják ki világukat és nem pazarolják el figyelmüket az elfogadás keresésére. Egyedülálló realizmusa abból ered, hogy az életet testközelből szemlélte. Szeretettel és átérzéssel, szókimondóan figyelte meg a MA emberének változását az IDŐ nyomása alatt” – fogalmazott a kiállítás katalógusában Székely Sebestyén, aki a megnyitón a tárlat létrejöttén dolgozó szakemberek mellett a festményeket rendelkezésükre bocsájtó gyűjtőknek is megköszönte az együttműködést. A Quadro Galéria igazgatója a 2017-ben elhunyt irodalomtörténészt, Kántor Lajost is megemlítette, aki jelen volt a tíz évvel ezelőtti Nagy Albert-kiállítás előkészületeinél, és aki a most kiállított rajzokat megőrizte: Székely Sebestyén a csütörtökön megnyílt tárlatot az ő emlékének is ajánlotta.
A két intézmény közös szervezésében létrejött nagyszabású kiállítás a Bánffy-palotában szeptember 12-ig, a Quadro Galériában pedig november 12-ig tekinthető meg.
A kiállítás megnyitójáról készült fotóriportunkat ide kattintva tekinthetik meg.
