Kövi Pál, híres New York-i vendéglős a hetvenes években visszatért ifjúkorának helyszínére, Erdélybe, hogy összegyűjtse a régi magyar, székely, román, szász, zsidó, örmény, szombatos stb. recepteket. A szakácskönyvet azután megtöltötte irodalmi-gasztronómiai esszékkel, a kor erdélyi íróit kérte fel szerzőknek. A könyv először 1980-ban Bukarestben jelent meg magyarul (pár évvel később New York-ban angolul.) Az „újratöltött" kiadásban a receptek maradtak, az esszéket pedig újakra cserélték – mesélte Cserna-Szabó András.
Nyáry Krisztián a főzés során rámutatott, a Kövi-receptgyűjtemény nem csak egyszerű szakácskönyv, hanem kultúrtörténeti alapmű. Általa időutazásra indulhatunk, maga a szombatos paszulyleves is egy időkapszula, hiszen a szombatos székelyeknek már csak az emléke él.
„Amikor békés úton tűnik el egy etnikai csoport, akkor először a nyelv, utána a hagyományok, végül pedig a konyhája merül feledésbe. Kövinek az utolsó pillanatban, a Ceausescu korban sikerült összegyűjtenie ezeket a recepteket” – fogalmazott Nyáry.
Cserna-Szabó rámutatott: ez a gyűjtés rengeteget elárul a 19. századi és 20. század eleji erdélyi és magyar konyháról is. Nyáry Krisztián arra is rávilágított, hogy az erdélyi konyha a nagy világkonyhák találkozásának helye. Erdély volt a legmegfelelőbb helyszín a különböző kultúrák egymással való érintkezésének, ami a gasztronómiában is megjelenik. Megjegyezte, az osztrák-magyar monarchiabeli konyha is kiváló példája volt a fúziós konyhának.
A szombatos paszulyleveshez marhacsontból alaplevet főztek, miután olajon lepirították a hagymát, majd sárgarépát, zöldpaszulyt, füstölt kacsamellet, marhanyelvet és marhahúst adagoltak hozzá, amit a zöldfűszerek közül csomborddal, petrezselyemmel és kaporral ízesítettek. Végül pedig csipetke is került bele, tálaláskor pedig tejfölt is kínáltak hozzá. Az eredeti recepten annyit változtattak, hogy szemes paszulyt zöldpaszulyra, a libamellet pedig kacsamellre cserélték. Elkészítése kicsit hosszadalmas ugyan, de a kóstolók közül mindenki szerint megérte a fáradtságot.
A kiadvány szerzői között szerepel Bächer Iván, Cserna-Szabó András, Darida Benedek, Demény Péter, Andrei Dósa, Esterházy Péter, Kali Kinga, Király Kinga Júlia, Nyáry Krisztián, Papp Sándor Zsigmond, Frank J. Prial, Saly Noémi, Szederkényi Olga, Tatár Zoltán, Tompa Imre, Ugron Zsolna, Váncsa István.
Az írásokban feltűnnek puliszkák és tokányok, az erdélyi zsidó és örmény konyha fogásai, kolozsvári káposzták és a marosvásárhelyi vargabélesek, nyomtatott szakácskönyvek és nagymamák kézzel írt receptfüzetei, útszéli sütödék és legendás vendéglők, ősi fogások és hamis műételek, csorbák és miccsek, zakuszkák és sajtok.
