A szervezők – a Magyarvalkói Református Egyházközség, Adatlap Egyesület valamint a Târnaț - Kalotaszeg Durabil Egyesület – tartalmas programmal készültek az eseményre: látványos kiállítást állítottak össze (többek között Győr László gyűjteményéből) varrottasokból, népművészeti tárgyakból, írásos mintákból, így az eredeti, 1933-ból származó és Gyuricáné rajzmintáit tartalmazó album is ki volt állítva; archív fényképek és cikkek, könyvek révén is felidézték Gyuricáné emlékét; majd előadók meséltek az íróasszonyról és munkásságáról (Sinkó Kalló Katalin – Az első nagyírásos gyűjtemény, Magyarvalkó és Gyuricáné; Győr László – Czirmay Irén és Gyuricáné kapcsolata; Sara Meaker – Gyuricáné kutatása). A találkozó témájához igazodva varrókört is tartottak, majd meglátogatták Szőcs Emese tisztaszobáját, a templomban megtekintették Gyuricáné kézimunkáit, végül megkoszorúzták az íróasszony sírkövét.
Vincze Zsebe Kata Kalotaszentkirályon született 1887. március 27-én, Zsebe János és Molnár Kata gyermekeként. Kata már gyerekként elkezdett dolgozni, hiszen a hat testvér korán elvesztette a szüleit, így csak az első osztályt végezte el, majd Bánffyhunyadra került cselédnek. Első rajza ezekből az időkből származik: kis virágcserép, benne meghajlított szárú rózsa – ezt a motívumot későbbi munkáin gyakran felhasználta. 1907-ben összeházasodott a magyarvalkói Vincze Peti György erdésszel, akkor költözött Valkóra, és a férje után kezdték szólítani Gyuricánénak. Az 1920-as évek elején érkezett új lelkész a faluba, Kónya Gyula és felesége, Kónya Gyuláné Schéfer Teréz, akik a közösségi élet újjászervezésébe kezdtek. Kónya Gyuláné fő célja volt a háziipar fellendítése a varrottasok készítése és terjesztése révén, hiszen ezáltal bevételhez tudta juttatni a falusi asszonyokat. Gyuricáné először varrónőként vett részt a varrottasok készítésében, majd elkezdte ezeket rajzolni – írni is. Kezdetben lemásolta Kónyáné mintáit a kivarrásra váró vásznakról. Majd Gyuricáné egyre több megrendelést kapott, így mappába gyűjtötte saját mintáit, amelyre az 1933-as évszám került. Az 1942-ben özvegyen maradt Gyuricáné a későbbiekben mindennapi ruhákon is kezdte alkalmazni az írásost, és ő kezdte elsőként írásossal díszíteni a magyarvalkói férfimellényt. Az egyre népszerűbb íróasszonyt néprajzkutatók is kezdték felkeresni. Otthonában, a csűrben télen fonóházat szervezett, nyáron táncolni jártak oda, a közösség fontos találkozási helyévé vált. A korabeli újságokban, folyóiratokban is írtak róla, az 1970-es években már ő volt a legidősebb íróasszony Kalotaszegen. 87 éves korában, 1974. december 18-án hunyt el, kérésére a feje alá azt a kispárnát helyezték, amelyen „írni tanult”.
