Németh Júlia műkritikus a megnyitón elmondta: a 20. századi művészeti forradalmak, műfaji határmódosulások a textilművészetet sem hagyták érintetlenül, az új technikák és alapanyagok rohamos térhódítása ellenére azonban a 16. század óta ismeretes, rendkívül munkaigényes francia gobelin nem vált kegyvesztetté. Ennek a műfajnak a híve maradt Bach Hedda is, aki most reprezentatív, visszatekintő tárlattal örvendezteti meg a művészetkedvelőket.
Sz. Bach Hedda 1994-ben települt át Németországba, majd később Magyarországra költözött. – Sorstársai közül többen is elhagyják Kolozsvárt, s az általuk magas művészi szinten művelt, munkaigényes gobelint lassan háttérbe szorították a feltörekvő új technikák. Világviszonylatban azonban a műfaj mit sem vesztett népszerűségéből. Bach Hédi pedig – ameddig az erejéből tellett – hű maradt első szerelméhez, a francia gobelinhez. Jó iskolát járt, hiszen a Petru Feier és Teodor Harşia irányította festészeti tanulmányokat váltotta textilre Ciupe Mária, Bene József, Cseh Gusztáv és Szentimrei Judit tanári közreműdésével – részletezte Németh Júlia.
A műkritikus méltatása szerint a művész mintha évmilliók mélységéből ragadná ki a genezis attribútumait, nem ismerve lehetetlent, hogy aztán sajátos eszközeivel fogalmazza úket újra. – A teremtés feszültsége, az ősrobbanás ereje, a mikró és makriokozmosz sajátos összetevői, kohéziós elemeinek dinamikája uralja monumentalitást sugárzó munkáit – jegyezte meg a méltató. Véleménye szerint „tömény kifejezőerő, expresszív elegancia és meditatív elmélyültség” jellemzi Sz. Bach Hedda munkáit.
Németh Júlia a továbbiakban Szervátiusz István munkáiról is beszélt, mint mondta, ezek az alkotások az újszerűség varázsával hatnak, nem csupán azért, mert nagyvilágot már bejárt munkáival most találkozott először , hanem azért is, mert „alkotójuknak sikerült kialakítania a végletekig leegyszerűsített, de éppen töménységével, lényegre koncentráló jelbeszédével, geometrikus alakzatainak szimbolikus jelentéstartalmával ható sajátos világot”. Szervátiusz István művészi univerzumának gyökerei az ősi magyar mondavilágból és népművészeti elemekből valamint az ókori kelet sajátos szimbólumaiból táplálkoznak, jegyezte meg a műkritikus.
Az Interferenciák című kiállítás június 2-ig látogatható a Bánffy-palotában (Főtér 30 szám).
(Borítókép forrása: Művészeti Múzeum)
