A könyv első, 1973-as kiadásakor a szerzők két fontos forrásmunkára építhettek: a Petőfi életpályáját végigkísérő kortársi dokumentumokat, visszaemlékezéseket összegyűjtő Hatvany Lajos Így élt Petőfi című könyvére és az 1956 nyarán a fehéregyházi csatasíkon is kutatást végző Dienes András Petőfi a szabadságharcban című könyvére. A Petőfi Erdélyben sajátossága azonban az volt, hogy a szerzők a fiatalkori színészévek helyszíneitől a Szendrey Júliával való megismerkedés, szerelem és házasélet állomásain át a szabadságharc idején Bem tábornok mellett töltött hónapok színhelyeiig végigjárták Petőfi erdélyi útvonalait, a költő egy-egy helyszínhez kötődő verseit, haditudósításait is idézve, s azoknak személyes élményei is beleépültek az események leírásába.
A könyv második kiadása a Balassi Kiadóval közösen 1997-ben jelent meg. Alapszövegén, mivel Mikó Imre időközben elhunyt, nem történt változtatás, és ezt az elvet a mostani kiadás is betartja. Viszont a könyv végére új fejezet került, az első kiadás nyomán előbukkant új anyag összefoglalója, valamint az erdélyi Petőfi-kultusz fontosabb eseményei.
Jelen kiadás új képanyaggal egészül ki, s abban helyet kapnak azok a Petőfi-emlékhelyek is (a koltói, fehéregyházi múzeum, szobrok, emléktáblák sora), amelyek a mai embert (nem csak a helyieket, hanem az emlékhelyeket meglátogatókat is) emlékeztetik arra a költőre, aki valamikor nem kis hetykeséggel írta le: „Mit nekem te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája”, s aki Júliájához írott utolsó levelének tanúsága szerint azt tervezte, hogy Csíkban vagy Háromszéken fog letelepedni.
(Borítókép: Polis Kiadó/Facebook nyomán)
