Közel kétszáz év múltán teljes magyar kiadás
A „Hungary and Transylvania; with remarks on their condition, social, political and economical” címmel, 1839-ben publikált kötet több mint egyszerű útleírás: részletgazdag, izgalmas kordokumentum a magyar történelem iránt érdeklődők számára, fontos forrás a 19. századi Magyarország és Erdély történetének, társadalmi viszonyainak megértéséhez. Az angol nyelvű kötetet még a 19. század folyamán többször kiadták nemcsak Nagy-Britanniában, hanem az Egyesült Államokban is, sőt, 1842-ben már publikálták az első német nyelvű fordítását is, Lipcsében. A teljes mű magyar nyelvű kiadása azonban – főként politikai okokból – sokat váratott magára. A Helikon Kiadó által, 1987-ben megjelentetett kötet az eredeti angol szövegnek körülbelül az egyharmadára terjedt ki. A Kriterion Könyvkiadó ehhez képest, 2011-ben további egyharmadnyi részt közölt a teljes műből. John Paget művének teljes magyar változata 2022-ben, a Rubikon Intézet kiadásában, „Magyarország és Erdély” címmel látott napvilágot.
Amint a 2022-es magyar kiadás egyik fordítójának és szerkesztőjének, Pellérdi Mártának utószavában olvashatjuk: a közel hétszáz oldalas kötetbe immár bekerültek a korábbiakban kihagyott fejezetek, illetve azok a részek is, amelyeket a korábbi kiadások szerkesztői „okkal vagy ok nélkül kevésbé érdekesnek tartottak és emiatt hagytak ki”. A teljes magyar kiadásban olvashatók például a Paget által feljegyzett legendák, az utazásai során megismert izgalmas részletek a kor higiéniai, táplálkozási és öltözködési szokásairól, és számos egyéb életteli megtapasztalásról.
John Paget 1808. április 18-án született, a kelet-közép-angliai Loughboroughban. Apja csipke-, és kötöttáru gyáros volt, illetve földbirtokkal is rendelkezett. Apai nagybátyja és anyai nagyapja orvosként dolgozott, így nem véletlen, hogy Paget is orvosi tanulmányokat folytatott, majd szerzett orvosi diplomát 1831-ben.
Apja halála után nagyobb pénzösszeget örökölt, amely lehetővé tette számára, hogy európai körutazást tegyen. Rómában, egy farsangi bálon ismerkedett meg későbbi feleségével, Wesselényi Polixénával, a neves erdélyi arisztokrata család sarjával, aki akkor még Bánffy László felesége volt. Polixéna hatására, az ő ajánlólevelével indult el, hogy bejárja Magyarországot, Erdélyt. Útjának első felében két angol barátja, az újságíró William Sanford és George Edwards Hering képzőművész is elkísérték. A három fiatal angol 1835 júniusában lépte át először a magyar-osztrák határt; útjuk első állomása Pozsony volt, ahol éppen ülésezett a magyar országgyűlés. Pozsonyból gőzhajóval Pestre, majd Füredre, Nagycenkre, Selmecbányára, a Tátrába, a Tokaji borvidékre, az Alföldre, Hátszegre, majd Erdélybe is ellátogatott Paget. Megismerkedett és összebarátkozott a nagy reformkori államférfiakkal, Wesselényi Miklóssal, Széchenyi Istvánnal – utóbbinak a Zrínyi nevű gőzhajóján kirándult az Al-Dunán, tőle tájékozódott az úrbéri viszonyokról és csodálta meg nagycenki mintagazdaságát. 1835 decemberében John Paget Kolozsváron töltött néhány hetet.
1837-ben John Paget összeházasodott az akkorra már elvált Wesselényi Polixénával; a házaspár rövidebb párizsi időszak után Aranyosgyéresen vásárolt birtokot, itt építették meg kúriájukat, és vezettek mintagazdaságot. Haladó szellemiségű birtokosként a modern mezőgazdasági technikák bevezetésével és a helyi lakosság életszínvonalának javításával is foglalkozott. A magyarországi és erdélyi útjai során vezetett naplóit már Párizsban elkezdte feldolgozni, majd 1839-re elkészült a több mint kilencszáz oldalas, két kötetbe rendezett műve.
A magyar földbirtokossá lett brit úr, bár nem részesült katonai képzésben, 1848–1849-ben részt is vett a szabadságharcnak több eseményében, illetve nemzetőrként 1849-ben Kolozsvár környékén járőrözött. A szabadságharcban való szerepvállalása miatt – 1855-ig – emigrációba kellett vonulnia. Nagy-Britanniába tért vissza, és mindent megtett, hogy a szabadságharc ügye iránt az angol közvéleményt megnyerje. Amint az osztrák hatóságok megengedték, azonnal visszatért, újjáépítette a román felkelők által tönkretett birtokát; borászattal, ló-, és juhtenyésztéssel foglalkozott. Aranyosgyéresen halt meg tüdőgyulladásban, 1892-ben.
John Paget művének egyik különlegessége a szemléletmódja, ahogyan angolként rácsodálkozott a magyar társadalom és Erdély etnikai sokszínűségére, történelmi, kulturális jellegzetességeire. Egyedülálló módon mutatja be, hogyan látta egy – kezdetben még – kívülálló, külföldi ember Magyarországot a reformkorban, milyen benyomást tett rá ez a társadalom. Erdély bemutatása a könyv egyik legérdekesebb része. Külön fejezeteket szentel Magyarország és Erdély természeti szépségeinek, városainak és kastélyainak. Nagy elismeréssel ír a Kárpátok vadregényes tájairól, de a korabeli városi infrastruktúra elmaradottságát sem rejti véka alá. Írói stílusa élvezetes, olvasmányos. Egyszerre képes lelkesedni a magyar táj és kultúra szépségeiért, miközben tárgyilagosan rámutat az ország fejlődési problémáira. Írásmódján érződik a romantika korának hangulata is, amely nagy hangsúlyt helyezett az egyedi, egzotikus élményekre, de az angol polgári racionalizmus is hatott rá.
„Valóságos időutazáson vesz részt, aki John Paget könyvét elolvassa. […] Utazásai során minél több embert ismert meg és minél hosszabban tartózkodott a magyarok között, annál inkább a saját angolságáról alkotott képét látta visszatükröződni a magyarokban, főként a számára rokonszenves református és unitárius magyarországi és erdélyi köznemesekben” – összegzik a Rubikon Intézet szerkesztői a magyar kiadás utószavában. A Helikon- és a Kriterion-kiadás hasznos szerkesztői és fordítói jegyzeteit mind megtartották, illetve kiegészítették. A harminchárom fejezetre épülő kötet tehát John Paget értékes művének immár harmadik, teljes kiadása. Az igényes, szép megjelenésű kötetben kiváló minőségben közlik George Edwards Heringnek az eredeti kiadást illusztráló képeinek reprodukcióit, válogattak a festőnek egy 1838-as vázlatkönyvében kiadott metszeteiből, illetve felhasználták a kor egyéb alkotóinak illusztrációit is.
