A néphagyomány úgy tartja, hogy február másodikán a medve felkel téli álmából, kinéz a barlangjából, és az árnyéka alapján meg lehet jósolni az elkövetkezendő hetek időjárását. Ha tiszta, derült az idő, és a medve találkozik az árnyékával, akkor megijed tőle, és visszamegy aludni, így sokáig fog tartani a tél. Ha azonban nem látja meg az árnyékát a borús, zord időjárás miatt, az azt jelenti, hogy kis idő múlva enyhülni fog az idő, és hamarosan véget ér a tél.A medvék a valóságban nem alszanak igazi téli álmot: bár anyagcseréjük és életritmusuk jelentősen lelassul ebben az időszakban, nem alusszák át a teljes telet. Néha felébrednek, és elsősorban állati eredetű fehérjével táplálkoznak, hiszen a fő élelemforrásuknak számító gyökerek, gyümölcsök, bogyók ilyenkor egyáltalán nem, vagy csak igen korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre. Mivel a medvék dús bundájuknak köszönhetően nem fáznak, a táplálékhiány okozza náluk a hosszabb téli pihenőidőszakok kialakulását, de mivel az állatkerti medvék számára egész évben bőségesen rendelkezésre áll táplálék, így a legtöbb fogságban élő medve egész évben aktív. A medveles ezért kedves néphagyomány, valódi időjárást megjósoló hatása igen csekély.
