Csobánkutya, kígyó, medve nem játék – mit tehet a kiránduló?

Bár 35 évnyi túrázás során Erdélyben soha nem találkozott medvével a vadonban, s mint hangsúlyozza, nem is szakértője a témának, Pătcaş Csaba, alias Transylvanian Hiker (TH) tucatnyi forrásból tájékozódva a tőle megszokott alapos és szórakoztató videóban foglalta össze: hogyan éljünk túl egy medvetámadást Erdélyben? Természetesen lehetőleg úgy, hogy sem mi, sem a medve ne szenvedjen kárt.

Énekeljünk, csapjunk zajt és így tároljuk az ételt sátorozáskor

Mint a felvételen mondja, az elmúlt években rengeteg medvetámadás történt, többszáz embert csonkított meg az állat és húszan haltak meg alig két év alatt. Ennek egyik lehetséges okaként említi, hogy 2016 óta tilos a medvékre vadászni az országban. Ő maga ugyan nem támogatja az állatok bántalmazását, de az emberéletet mégiscsak előbbre valónak tartva ebben a videóban eloszlatja a medvékkel és támadásaikkal kapcsolatos leggyakoribb tévhiteket, tisztázza, mikor és hol kell különösen figyelnünk, elemzi a találkozás szakaszait, és olyan vitás kérdéseket is, mint hogy mikor érdemes halottnak tettetni magunkat.

Túrázó és állatorvos egyetértenek abban, hogy ha tudja, észleli érkezésünket, a medve elkerüli a találkozást, ehhez azonban észre kell vennie bennünket. Gyakrabban találkozhatunk medvével bokros, bozótos környéken, főleg ahol málna vagy szederbokrok vannak; ha arra haladunk, amerről fúj a szél, különösen figyeljünk, mert a szélirány miatt a medve nehezebben érzi meg a szagunkat; zajos helyeken, patakok mellett, éles kanyaroknál szikla mögött, ahol a medve nem tud észrevenni és így felkészülni sem az érkezésünkre. Bár az enyhe telek miatt a hibernációs időszak jelentősen csökkent, alapvetően májustól októberig aktívabbak a medvék, különösen veszélyes a párzási időszak májustól júliusig és a márciustól májusig terjedő periódus, amikor az anyamedve kijön a barlangból a bocsaival táplálékot keresve, de a forrásai korlátozottak.

TH szerint az alapelv: ne lepjük meg a medvét. Adjunk lehetőséget neki arra, hogy időben értesüljön az érkezésünkről. Csapjunk zajt rendszeresen, beszélgessünk, énekeljünk, kiáltsunk, fújjunk sípot, de kerüljük a sikolyokat, füttyentésszerű éles hangokat, amiket a medve tévesen szenvedő állathangnak vélhet, és ez nemhogy elriasztaná tőlünk, hanem a táplálékszerzés reményében odavonzza. Túrázás közben ne használjunk fülhallgatót, figyeljük a környezetünket és a természet hangjait, hogy időben reagálhassunk a történésekre.

A találkozást a legjobb elkerülni. A napszakokat tekintve a medvék alkonyatkor és pirkadatkor a legaktívabbak. Kempingezéskor a sátortól távolabb (50–100 méterre) fogyasszuk és tároljuk az élelmet, és ne tartsunk a sátorban más erőteljesebb szagú termékeket sem (szemét, dezodor, kézfertőtlenítő, naptej, kávé stb.). TH részletesen bemutatja, hogyan kössük fel az élelmet a faágra, milyen magas fát válasszunk és milyen egyszerű anyagokra, eszközökre (pl. karabiner, kötél stb.) és technikai megoldásokra (csomózás) lesz szükségünk.

Ember-medve „szótár” oda-vissza

Arra az esetre, ha már bekövetkezett a találkozás, TH értelmezi számunkra a medve testbeszédét, és azt tanácsolja, hogy a sajátunkat úgy alakítsuk, hogy a megfelelő üzenetet közvetítsük az állat számára. A stresszes medve jobbra-balra ingatja a fejét, billeg, mellső mancsaival kaparja a földet, szája nyitva, morog, torokhangokat hallat, ásítozik, nyálazik. Részéről ez lehet csak egy elriasztási taktika is, nem feltétlenül jelez biztos támadási szándékot. A legveszélyesebb helyzet, amikor a medve ránk koncentrál, felmászik egy fára, követ bennünket, vagyis prédának tekint, és teszteli a dominanciáját velünk szemben, amit előbb-utóbb agresszív támadás követ.

Ezen a ponton TH tisztázza a lehetőségeinket, hogy kell-e szaladnunk (nem!), közelednünk a medvéhez, hatékony-e ezen a ponton a zajkeltés, mit tegyünk, ha társaságunkban gyermek vagy kutya is van, dobjunk-e ételt vagy hátizsákot a medvének és logikus magyarázatot is kapunk arra, miért cselekedjünk úgy, ahogy javasolja stb.
 

Transylvanian Hiker: az alapelv, hogy ne lepjük meg a medvét (Fotó: Facebook)

Ha semmiképpen nem tudjuk elejét venni a támadásnak, hasznos tippeket kaphatunk a videóból arra, hogyan viselkedjünk, hasznos-e a petárda, hogyan használjuk a medvesprayt, játsszuk-e el a halottat, és azt hogyan is kell hatékonyan. A videóban sok érdekes részletre derül még fény, egyelőre magyar nyelven, de TH korábbi szokásaihoz és ígéretéhez híven rövidesen román és angol nyelven is elérhető lesz a turistanevét viselő YouTube-csatornán.

Mostanra már nemcsak Székelyföldön lehet medvére számítani, de Kolozs megyében is. További tanácsokért az állatokkal való találkozáskor javasolt viselkedésről Dósa Gerő állatorvos-etológust faggattuk.

– Egy hete jeleztek medvét a nagyon népszerű turistaútvonalon Kisbányán, Déstől öt kilométerre szintén. A medve fél a petárdától, ugyanúgy, mint a kutya. Ha szemét-száját-orrát csípi valami, akkor el fog menni. Hangoskodjunk menet közben, hallja a medve, hogy jövünk, akkor általában elkerül. Legyen nálunk medvespray és állatelűző szerkezetek.

– Ha az Árpád-csúcsra megyünk, akkor is?

– Az Árpád-csúcs nagyon forgalmas hely, a Bükk-erdőben rengetegen bicikliznek, terepmotoroznak, a környéken sokan közlekednek terepjárókkal, ezt a medve nem szereti, de jelenlétét teljességgel kizárni nem lehet. A Hójában jóval kisebb a valószínűsége, hogy medvével találkozzunk, ugyanis gyakorlatilag éket képez forgalmas utak, sűrűn lakott települések között, majd Szucságnál gyakorlatilag megszűnik az erdő, utána mezők következnek elég nagy felületen, autópálya, tehát ez behatárolt terület, és valószínűtlen, hogy a medve átússzon a Szamoson – fejtette ki számunkra az állatorvos, akit arról is faggattunk, mit tehetünk a biztonságunk érdekében ha kirándulásaink során juhászkutyákkal, gazdátlan ebekkel találkozunk.

Kutyákkal szemben: étel, petárda, medvespray?

– Kirándulókként behatolunk egy olyan világba, ami nem a miénk, de elvárjuk, hogy ez a világ a mi életünk normáit kövesse, ahhoz alkalmazkodjon. Ez a világ nem olyan, itt a természet törvénye uralkodik, amelynek nagyon pontos szabályai vannak. Ezek a kutyák csak akkor támadnak, ha bekerülünk a felségterületükre, ahol ők feladatot látnak el, ez a munkájuk, kötelességük. Természetesen a juhaklok nem turistaösvények mellett kéne legyenek, és az sincs rendben, hogy a juhászok nem képesek ezeket a kutyákat kezelni, de meg kell értsük, hogy a kutyák viselkedése természetes folyamat. Ha ez nem tetszik, akkor ne menjünk fel a hegyre...

Ha ugatást hallunk, álljunk meg, forduljunk vissza, nagy kört téve kerüljük meg az adott helyet. Az ugatás jelzi, hogy nagyon közel vagyunk a kutya területéhez vagy már bent vagyunk a területen. Számítsunk arra, hogy általában nem egy kutya van, nem is három, hanem olykor akár tucatnyinál több, és egy falka ellen egy-két embernek nem igazán van esélye, ha valaki nem kontrollálja ezeket a kutyákat.

Kutyabarátabb megoldás ételt vinni magunkkal, amit odaszórhatunk a kutyáknak – ezek a kutyák mindig éhesek –, előfordulhat, hogy az etetéstől megnyugszanak. A másik megoldás elriasztani őket, erre leghatásosabb a petárda. Használata ugyan tilos és árusítása szabályozott, de állatriasztó szerkezet néven megvásárolható. A petárdák borzasztó nagyot lőnek, a kutyák ettől félnek, el fognak futni. Legyen a kezünk ügyében, és a teljesebb hatás kedvéért akkor dobjuk el, mikor a kutyák elég közel vannak, közben vigyázzunk az ujjunk épségére. Ne feledjük, hogy a petárdát meg is kell gyújtani, tehát legyen nálunk mindig gyújtó. Kapni ultrahangos szerkezeteket, amik elijesztik a kutyát, ezek hatékonysága nem száz százalékos: a kutyák fele megijed, másik fele nem. Minél drágább és minél gyakrabban ajánlott az adott szerkezet, annál fokozottabb a hatékonysága, ezt a megoldást nagyon sokan használják. Medveriasztó sprayt is használhatunk, csak meg kell várni, hogy a kutya nagyon közel legyen hozzánk, és számoljunk a szél irányával is.

Dósa Gerő: juhászkutyákkal vizslának, bichonnak esélye nincs (Fotó: Daniel Turean)

Fontos, hogy a kutya ne lássa, hogy félünk. Ha csoportban vagyunk, a csoportot össze kell hozni, helyben megállni, nyugodtan viselkedni és eltaszítani a támadásokat esetleg kirándulóbottal. „Ha egy turistabotnak a hegyét belenyomom a kutya szemébe vagy fejébe, biztos nem fog kérni belőle még egyszer. Ezeket a kutyákat, ha már megtámadtak, ne sajnáljuk, itt a testi épségünkről van szó. Támadás esetén hívhatjuk az 112-t helymeghatározással, leírjuk a kutyákat, a hegyi csendőrség köteles ezt kivizsgálni. Polgári pert is indíthatunk, ha a kutya megtámad. Nem lenne szabad annyi kutya legyen az esztenákon, amennyi van, és kötelező lenne őket beoltatni, mikrochipeztetni” – részletezte Dósa Gerő, majd így folytatta:

– Ha nyugodtan viselkedünk a kutyákkal szemben, és sikerül megtartanunk a tisztes távolságot végtagjaink és a kutyák között, előbb-utóbb el fognak menni. Ez így szépen hangzik, de éles helyzetben az adrenalin nagyon dolgozik. Magam is megjártam a tavasszal négy kutyával. Nem láttam a meleg elől bozótba húzódott nyájat, és seperc alatt, ugatás nélkül nekem jöttek a kutyák. Bokorba húzódtam, kiáltottam, amíg sikerült letörni egy nagy ágat, utána már nem volt baj, mert mire én nekimentem a kutyának, megjelent a pásztor is, és elkergette őket, de lehetett volna a helyemben egy jóval kiszolgáltatottabb kisgyermekes anyuka.

Sokszor a pásztor is fél a mai agresszív csobánkutyáktól

Ha juhászt látunk a legelő nyáj mellett és kutyát nem, meg kell kérdezni, hogy van-e kutya, a szembejövő csoportokat pedig, hogy milyen kutyákkal találkoztak – tanácsolja az állatorvos.

– A nyájak mellett sajnos nem nyugati kultúrára kitenyésztett kutyafajták vannak, bizonyos országokban a használatuk tilos. Megvan a reális hasznuk Türkmenisztánban, Kazahsztánban, ahol megjelenik a teherautó, agyonütik a juhászt, s elviszik a juhokat, ott kell ilyen kutya, hogy megvédje a nyájat, de nyugati kultúrájú országban ezek a kutyák nem valók nyájak mellé.

A gyermekkoromban megszokott régi csobánkutyák általában lemaradoztak, ha elhagytuk a területüket, a mostani kutyák kilométereket is képesek futni. Nem igazán hallgatnak senkire, mert nincs gazdájuk. Egy kutyának az a gazdája, akire a kutya hallgat, de a juhász talán csak három hónapot marad, aztán jön másik, és könnyen lehet, hogy még ő is fél a kutyáktól, nem tudja őket uralni, így a kirándulónak kell védekeznie. A petárdát és az ultrahangos riasztót tartom a legjobb megoldásnak, roppant csípőssége miatt a medveriasztó spray is jó, továbbá ha futásra bírunk a falkából egy-két tagot, akkor a többiek követik őket.

Tegyünk hivatalos panaszt!

– Ha megúszunk egy éles helyzetet, akkor is érdemes valahol jelezni, panaszt tenni?

– Mindig fel kell jelenteni a polgármesteri hivataloknál, ahova tartozik az adott útvonal, és a rendőrségen. Ha a kiránduló feljelentést tesz, figyelmeztet, hogy ne menjünk kirándulni adott község területére, mert ott agresszív kutyák vannak, az rossz fényt vet arra a községre, pénzt vesz el tőle, és minél többen tesszük ezt meg, annál valószínűbb, hogy előbb-utóbb valamilyen megoldás születik. Ez tarthatatlan állapot, ezek a kutyák képesek embert ölni. Egy felnőtt férfinak, akármilyen fitt legyen, 15 komoly kutyával szemben semmi esélye.

– Mi a teendő, ha kutyával megyünk kirándulni?

– Én kutyát soha nem viszek a hegyre, én szeretem a kutyáimat. Régebben vittem őket, de felhagytam vele, mióta ilyen sok a nyáj, és a juhászkutyák komoly fajtájúak (közép-ázsiai, kangal, kaukázusi), akikkel szemben egy vizslának, bichonnak, beagelnek esélye nincs, másodpercek alatt megölik. Egyszerűen nincs ahogy megmenteni a kutyánkat.

Ha mégis magunkkal visszük, csak akkor tegyük, ha hívásra megbízhatóan visszajön, ellenkező esetben hosszú pórázon sétáltassuk a hegyen, elkerülve azt, hogy túl eltávolodjon tőlünk és elpusztuljon. Ha idegen kutyákkal találkozunk, a csoportba, a lábaink közé be kell zárni a kutyát, úgy nem veszik észre a kontúrját, és nem készteti őket támadásra – hiszen ezért tartják tulajdonképpen, hogy a négylábú ragadozókat távol tartsák a nyájtól, esztenától, tehát ami négylábú, az számukra veszély.

A Hója erdőt nagyon biztonságosnak tartom, de legyünk körültekintőek, figyeljünk, hallgatózzunk, így a kolomphangról hamar észlelhetjük a nyájakat.

Hol találkozhatunk viperával?

– Mire számíthatunk a kígyókkal kapcsolatosan?

– Viperák vannak, a Vigyázón biztos, de volt már példa kígyómarásra a Bükkben, az erdőben épített tömbházak közelében, s én is találkoztam már viperával. Nem szabad zavarni, el kell menni mellette, megtartani a tisztes (kb. egy méter) távolságot. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem herpetológusai szerint a Szamos folyásirányának a jobb oldalán (a bükki részen) van vipera, a bal oldalán (Hója, Bácsi-torok) nincs. Maradjunk a turistaútvonalakon, ne mászkáljunk el. Viperák mindig voltak, ezért hosszú szárú zokniban, bakancsban, ne papucsban menjünk a hegyre vagy kirándulni. A viperák jól tudják, hogy minket nem ehetnek meg. A legtöbb csípés, amit kapnánk, steril vagy nagyon kevés mérget tartalmaz. Ha megcsípett, maradjunk nyugodtak és mielőbbi elsősegély érdekében rögtön hívjuk az 112-t.

Tanácsait Dósa Gerő ezzel zárja: „Nem kell félni attól, hogy elmegyünk kirándulni, csak legyünk felkészülve.”


Mikor érdemes halottnak tettetni magunkat, ha medvével találkozunk? (Fotó: Pixabay)

(Borítókép: Nálunk él Európa legnagyobb medvepopulációja / Fotó: Pixabay)