Egyelőre sok ismeretlen tényezője van a történetnek, hiszen csak első fokú ítéletről van szó, a másodfokú ítélet leghamarabb ősz után születhet meg, de nem kizárt, hogy átcsúszik 2019-re. Régi gyakorlat, ami számtalanszor beigazolódott már, hogy a román igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek. Vélhetően ez most sem lesz másként. Magáról az ítéletről nehéz beszélni mindaddig, amíg nem jelenik meg az indoklás, de azt már láttuk, hogy egyetlen vádlott esetében sem született egyhangú ítélet. A legfelsőbb bíróság három bírából álló testülete igencsak megosztottnak bizonyult az ítélethozatalban, ami persze nem változtat a lényegen, hogy 2-1 arányban Dragnea elítélése mellett határoztak a bírák egy vádpont, a gumicsontként értelmezett hivatali visszaélésre való felbujtás esetében.
A fejlemények alakulásában meghatározó lesz, hogy Dragnea milyen álláspontra helyezkedik, milyen védekezési taktikát fog választani. Ha folytatni fogja a küzdelmet, márpedig ez nagyon valószínűnek tűnik, akkor megpróbál kicsikarni egy minél szélesebb szolidaritási akciót pártjában. Ha önként nem engedi ki a kezéből a hatalmat becsületbeli lemondással, ami igencsak valószerűtlennek tűnik, hiszen már eltelt több mint huszonnégy óra az ítélethirdetés óta, akkor elsősorban a PSD-n belül kell tisztázódniuk a belső erővonalaknak. Meg fogjuk végre tudni, hogy valóban létezik egy Dragnea ellenében szerveződő belső ellenzék, vagy ez a forgatókönyv inkább az ellenzéki sajtó puszta vágyálma, amely időről-időre a Firea, Tudose vagy éppen Grindeanu vezette belső ellenzék titkos cselszövéseiről számol be, bár az érintettek eddig nem sok jelét adták ennek.
Dragnea mostani elítélése felgyorsíthatja a PSD-n belüli belső hatalmi átrendeződést, de könnyen előfordulhat, hogy a jogerős ítélet kimondásáig nem lesz változás, és Dragnea továbbra is erős kézzel fogja vezetni a szociáldemokratákat. Ebben az esetben a kormánykoalíció, illetve az ellenzék és Klaus Johannis elnök közötti harci árkok tovább fognak mélyülni. Dragnea a totális letámadás taktikáját is választhatja, ebben az esetben felfüggesztik tisztségéből Johannist, Călin Popescu Tăriceanu szenátusi házelnöknek az ideiglenes elnöki mandátuma idején pedig megpróbálják átvinni azokat a törvényes módosításokat, amelyekkel esetleg Dragnea megúszhatja az elítélését. Ez lenne a brutális, nyers formája a politikai hatalomgyakorlásnak. Ilyen kemény forgatókönyvre az utca reakciója sem fog elmaradni, a tüntetések mindennaposakká válhatnak, és nőni fog az intenzitásuk, agresszivitásuk. Ezt a forgatókönyvet jó lenne elkerülni, hiszen a már most alaposan megosztott társadalomban nagyon mély konfliktusok húzódnak, amelyeknek tovább éleződése polgárháborús hangulathoz vezethet.
Vélhetően Dragnea abban az esetben fogja megőrizni a PSD-ben befolyását, ha nem hazardírozza magát bele ezekbe a nyers forgatókönyvekbe, ugyanis amennyiben irracionálisan sokat fog kockáztatni és feláldozza pártja viszonylagos stabilitását saját személyes megmentésére, akkor felerősödhet a PSD-ben a belső ellenzéki szervezkedés. A racionalitásnak azt kellene sugallnia Dragneának, hogy bármit nem tehet meg, hiszen a PSD-ellenes tüntetők felhergelésével indulásból kilátástalanná teheti pártja számára a jövő évi európai parlamenti és az államelnök-választást. A népharag könnyen elsodorhatja a PSD-t, amely immár csaknem húsz éve próbálkozik sikertelenül elnökválasztást nyerni.
A büntetőtörvénykönyv és a büntetőeljárás módosítása is befolyásolhatja a küzdelmet, kérdés, hogy ezeknek az elfogadása során milyen sebességgel valósulnak meg az eljárásbeli követelmények. Klasszikus törvényalkotási folyamat esetén aligha számíthat arra a PSD, hogy Johannis nem fogja húzni az időt, mint ahogy most teszi az igazságszolgáltatási reformcsomaggal, ezért továbbra is valószínűnek tűnik az elnök felfüggesztése, ami hosszú távon inkább az elnöknek garantál egy második mandátumot a Cotroceni-palotában.
Idegek játéka következik, hiszen kérdés, hogy a PSD-nek lesz több türelme kivárni Johannist amíg lép valamit a Kövesi leváltásával kapcsolatos alkotmánybírósági döntés ügyében, vagy az elnök vállalja az alkotmánybíróság megsértésének közjogi ódiumát, ugyanakkor politikai népszerűségét és kivár mindaddig, amíg a PSD türelmét veszti. Johannis könnyebb helyzetben van, hiszen senki nem sürgeti őt, rá nem nehezedik akkora nyomás, hiszen egy alkotmánybírósági döntésnek a figyelmen kívül hagyása senkit nem háborít fel abban az országban, amelynek soha nem volt erős pontja a szilárd törvényalkotás, valamint a törvények és a procedúrák betartása. A másik oldalon Dragneának viszont ketyeg az óra, és egyáltalán nincs sok ideje nyerő megoldást találni.
