Immár két évtizede, 1998-ban történt, hogy „kéz a kézben” először ünnepeltünk együtt iskolánk 375 éves évfordulóján. Akkor örültünk először a nagyszerű együttlétnek, amely 20 év után is élő és tovább-épülő maradt. Újabb generációk kapcsolódtak be, személyes barátságok szövődtek, a régiek megerősödtek. Mindnyájan továbbvisszük a barátságokat, amelyek mélyen gyökereznek a lelkekben is. A 2005-ben megjelent Aranyhíd című emlékkönyv egy táblázatban a Bethlen Kollégium 1990 utáni 32 iskolakapcsolatát öleli fel. Mára már sok eltűnt közülük, de a soltvadkerti azok közé tartozik, amelyek ma is virágoznak és további tervekkel bővülnek.
Hatnapos erdélyi körútjuk alkalmával Nagyenyeden kívül érintették Segesvárt, Csíkszeredát, Udvarhelyet, Farkaslakát, Csíksomlyót, Szovátát, Gyulafehérvárt, Torockót, Torockószentgyörgyöt. Nagyenyeden várták őket a régi ismerősök és tájak, akik mindig visszavárják a hűséges barátokat, a soltvadkerti Kossuth-iskola vezetőit, a tantestületet és a diákokat. Nem véletlen, hogy Nagyenyedről történt az indulás és itt volt a hazatérés előtti találkozás is.
A szombati és vasárnapi program elsősorban Gyulafehérvárhoz és Nagyenyedhez kapcsolódott. A megyeközpontban tett városlátogatás során megtekintették az erdélyi történelmet idéző épületeket, a volt Majláth főgimnázium impozáns épületét (ma December 1. Egyetem). A jelenlegi kisebb méretű, de komoly erdélyi szórványfeladatokkal felruházott Gróf Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum épületegyüttesének meglátogatása, a folyosón kiállított tablók is élménynek bizonyultak. A szombati program Enyeden a Maros mellett tóparti együttléttel zárult.
Vasárnap a Vártemplomban az ünnepi istentisztelet utáni kis ünnepség keretében a soltvadkerti Fekete Ilona, a testvérkapcsolat egyik egykori kezdeményezője imába foglalta gondolatait: megemlítette, hogy barátságot szerezni nem könnyű, de megtartani sokkal nehezebb. Felszólalt Turzai Melán kollégiumi aligazgató, majd dr. Demény Piroska irodalmi keretbe foglalta és mesébe illesztve fogalmazta meg gondolatait. Udvarhelyi Attila soltvadkerti igazgató szerint e kötődés hosszú évei alatt nem öregedtünk meg, hiszen még csak „húszévesek” vagyunk. Megemlítette néhai Krecsák Albert alpolgármestert, aki sokat tett e kapcsolat városi szintre emeléséért. Szőcs Ildikó kollégiumi igazgató kijelentette, nagyon hálás az ilyen örökségért, amit a soltvadkerti kapcsolat jelent, ezért is vállalta szívesen és vitte tovább a közösség támogatásával. Szőcs Noémi (IX. osztály) elmondta Áprily Lajos Tetőn című versét, majd átadták a soltvadkertiek művészi ajándékát, a Kossuth Lajos és Bethlen Gábor emléktáblát (dombormű), amit a kollégium folyosóján helyeztek el. Alkotója Lakatos Pál erdélyi származású szobrászművész.
Az utolsó nap délutánján rövid torockói és szentgyörgyi látogatás már ismert vidékre kalauzolta vendégeinket. A torockói néprajzi múzeum meglátogatása után egy kis gyalogtúra következett, némi szellemi élménnyel kiegészítve. A szentgyörgyi középkori várrom látogatása alkalmával, ahova az erősebbek eljutottak, Gyulai Pál versét idéztük a figyelmes soltvadkerti vendégeknek: „Szép Torda vármegyében, Szentgyörgy határánál /Óriáslak hajdanában. Torockó vára áll./ E fényes, büszke várnak most csak romját leled / Lakói merre vannak? Hiába kérdezed.”
Hétfő reggel vendégeink kicsit késve, de élményekkel és a baráti kapcsolat erősödő érzésével utaztak haza.
Fotók: Bakó Botond
