Megjelent a Szabadság napilap mellékletében, a Református Híradó húsvéti számában.
Háború vesz körül bennünket és meglepődünk az erőszak, pusztítás és félelem láttán. Elfelejtjük, hogy a krisztusi eszme lassú feladásának egyenes következménye ez. Sajnálkozunk, gyűjtünk, kapkodunk, félünk, csodálkozunk, rettegünk mindazon, ami a szomszédunkban történik. Hagyjuk magunkat megvezetni. Ennyi maradt számunkra. Nem vagyunk képesek az eseményeket befolyásolni, netalán megállítani. Krisztus nélkül erőtlenek és kiszolgáltatottak lettünk.
Ez a húsvétünnep teljesen más, mint az előzőek a mi nemzedékünk életében. A világjárvány világháború felé mutató katonai összecsapásba torkollott. Ebben a helyzetben ülünk húsvétot, és kérdezzük egymástól: még mi jöhet? Egészen más látásmódra, távlatra lenne szükségünk: új húsvéti perspektívára.
Jézus Krisztus feltámadása húsvét reggelén teszi Isten tervét érthetővé és az ember életét élhetővé. A feltámadás fénye által látó ember perspektívája, távlata teljesen más. Nem ragad le a pillanat megfogó erejénél, messzebb tekint. Távlata van ennek a szemléletmódnak. Látja a múlt hibáit, elismeri azt, változtatni akar rajta, és látja a megoldást, a krisztusi jövőt. A keresztyén ember távlata az örökkévalóság, amely Krisztus húsvéti feltámadásával a miénk lett. Ha hagyjuk, hogy beragyogja életünket, a feltámadás fényénél eltörpül betegség, halál, minden átmeneti esemény, csak húsvét van a szemünk előtt.
Adja az Úristen, hogy ez a húsvét a lelki feltámadásunk kezdete legyen. Új kezdet, új rálátás a világ dolgaira. Az egyén megszentelődésével pedig társadalmunk megújulása is elkezdődjék.
(Borítókép: Congerdesign/Pixabay)
