SZERZŐ: KOCSIS TÜNDE
Olvassa a Szabadság turistamellékletét, az Erdélyt itt.
A 20 km-es útvonal végig szelíden emelkedő, majd ereszkedő, kényelmes kő- vagy földút burkolatú, amelyet a túrázó olykor keskenyebb, füves, bozótos rövidítésekkel cifráz. A hosszú séta alkalmas terepe volt a beszélgetéseknek: eredmények, emlékek osztódtak, ismeretségek kötődtek, barátságok mélyültek, kiderült, hogy ki az, aki hozott pálinkát és szokásával ellentétben ki nem hozott sört. Én megtudtam, hogy milyen körülmények között kapott valaki katonasága alatt „konyaksebet” a fejére, vagy saját tapasztalatból is egyetértettem azzal, hogy az ember orra ősidőktől fogva érzékeny: ha egy virágot szagolva hangya mászik bele és megcsípi, vagy menta helyett figyelmetlenségből csalánt érint hozzá ‒ mindkét esetben csillagokat látó fájdalom a jutalma.
A kelet-nyugat, majd nyugat-kelet irányú körtúra panoramikus látványokban gazdag. A lapos Öreghavasról jól láthatóak a déli hegyvonulatok és csúcsok: enyhén kivehető a Tordai hasadék, de jól körvonalazottan a Bélavára, a Vultureasa, a Vidalykő, az Ordaskő, a Bedellő vonulata, a Pilis kúpja, majd a Csáklyakő és a Kecskekő.
Elhaladva a katonai megfigyelő állomás mellett, nem kanyarodva délre, a Zengő kövek felé, hanem nyugat felé tartva a Bihar hegység vonulatai mutatkoznak: a távolban a Vulkán hegy, a Nagy Bihar, a Csigahegy, a közelben a Prislop csúcs, előtte a Prislop köz.
Az északi vonulatot a visszafelé úton nézhetjük hosszan: a Tuskók Köve (Piatra Groșilor), a Vlegyásza, a Dobrin, a Meszes, előttük pedig a Jára völgye azonosítható, ahova a túrázó lába alatt csorgó, iható vizű erecskék haladnak. Ezek lényegében a Jára forrásai.
Keletre kivehető a kisbányai Buszkát 1675 m-es csúcsa (az alatta húzódó oldal télen sípálya), és eddig csillantja egy-egy fényszemét a dombok mögül a nagy úr: Kolozsvár.
A tájat a fenyveserdőből kiérve a boróka- (Juniperus communis) és a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) bokrok uralják, de találkozhatunk vaddisznótúrásokkal is. Ezeket a szántásokat a csíkos hátúak a sáfrány- vagy kikericshagyma keresése közben hozzák létre.
Fotók: KOCSIS TÜNDE
Gyönyörű színekben tündököl a rezes hölgymál (Hieracium aurantiacum) virág, de a lila harangvirág (Campanula), a rózsaszín Brukenthal-hanga (Bruckenthalia spiculifolia), a fehér margaréta ((Leucanthemum vulgare), a sárga orbáncfű (Hypericum perforatum), a csermelyek mentén pedig a fehér gyapjúsás (Eriophorum) is sajátos alpesi színfoltja a tájnak.
Míg jövet békésen, egyetlen kutyaugatás kísérete nélkül elvonulhattunk egy nyáj között, menet a katonai központból legalább tíz vad eb tört rá kis csapatunkra, többek között a köreinkben kiránduló Manó kutya miatt. Az elvonulás problémamentesen zárult, de egy pillanatig megérezhettük, hogy milyen kiszámíthatatlan erő- és bátorság(fitogtatás), egyéni és csapatos összeszedettség szükséges olykor a hegyi túrázáshoz.
Egészségügyi tanulságokkal is járt számomra ez a túra, mert tenyéren csípett egy bogár. A csípés körül szépen megdagadt és könyökig megpirosodott, csípett a barátságos fertőzés. Érzel valamit a torkodban? – kérdezte egy tapasztalt túrázó. Még nem, de ha mondjátok, akkor biztos érezni fogok valamit – válaszoltam. Az efféle kellemetlen tapasztalatot azonban megelőzte egy túratárs, akinél volt Fenistil kenőcs és Claritin tabletta (mindkettő antihisztamin), és amelyek percek alatt megállították és eltüntették a kellemetlen folyamatot. A nagy áfonyázások pocak-puffadáshoz is vezettek, ekkor jól fogott egy korty vízzel egy kis szódabikarbóna, s amint nem feszítette semmi az embert, rögtön magával ragadta a széles, színes láthatár.
A túra vége felé, tapasztaltabb túratársak szakmai tanácsai mentén egy kis adag gombára is szert tehetett az élelmesebbje. Így történhetett, hogy bár rengeteg piruló galóca (Amanita rubescens) feszített a fenyőerdős tájon, jó maréknyi rizike (Lactarius deliciosus) gazdagíthatta másnap reggeli rántottámat.
Kiss János vicceit nem áll módomban közzétenni, mert azok csattanói ezeknek a túráknak vissza nem adható részei, de a természet is tartogat poénokat: az induláskor elhangzott Huj-huj! felkiáltásra a kisbányai kutyák a kiáltás ritmusát visszhangozva ugattak a túrázók felé.
