A vesztes első világháború végén széthullott a fél évszázadig létező Osztrák-Magyar Monarchia. 1918. október 31-én Budapesten győzött az "őszirózsás forradalom", november 16-án kikiáltották a Magyar Népköztársaságot. Az új vezetésnek a fegyverszünet érdekében jelentős területeket kellett kiürítenie, majd 1919. március 20-án megérkezett a még súlyosabb feltételeket megfogalmazó Vix-jegyzék. Ezt kézhez véve a kormány és a kül- és belpolitikájának csődjét beismerő Károlyi Mihály köztársasági elnök lemondott. 1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot, a szociáldemokrata és kommunista politikusokból álló Forradalmi Kormányzótanács tényleges vezetője Kun Béla kommunista külügyi népbiztos lett. A szocialista rendszer azonnali megvalósítására tett, túlkapásokkal teli kísérlettel egyre többen fordultak szembe, miközben a honvédő harcokban a Vörös Hadsereg a kezdeti sikerek után vereséget szenvedett. A tanácskormány a reménytelen helyzetben augusztus 1-jén távozott, Budapestre román csapatok vonultak be.
A kommün bukását követő káoszban Friedrich István gyáros lemondatta a hat napig kormányzó Peidl Gyula "szakszervezeti kormányát", és augusztus 7-én ő alakított kormányt, de a párizsi békekonferencia az ő kabinetjét sem ismerte el. A még májusban megalakult szegedi ellenforradalmi kormány augusztus 19-én lemondott Friedrich javára, de addigra "nemzeti hadseregének" fővezére, Horthy Miklós altengernagy már függetlenítette magát.
A Siófokon berendezkedett Horthy katonai parancsnokságokat szervezett, amelyek ellenőrizték és utasították a kormány tisztviselőit is, különítményesei kegyetlen megtorlóakciókat hajtottak végre a forradalom résztvevői ellen ("fehérterror"). Az anarchikus állapotok megszüntetése, egy tárgyalóképes magyar kormány létrehozása érdekében 1919 őszén egy brit diplomata érkezett Magyarországra. George Russell Clerk felszólítására a románok november közepén megkezdték a visszavonulást, helyüket a "nemzeti hadsereg" foglalta el.
Horthy, aki korábban írásban vállalta, hogy aláveti magát a kormánynak, 1919. november 16-án vonult be csapataival Budapestre. Érkezését statárium és kijárási tilalom előzte meg, a hangulatot jellemzi, ahogy a Gellért téren a fogadtatására megjelent polgármesterhez szólt: "Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost. Ez a város megtagadta ezeréves történetét, ez a város porba rántotta a Szent Koronát és a nemzet színeit, vörös rongyokba öltözött... Ezek a kezek nyitva állnak a testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell".
1919. november 24-én Huszár Károly újságíró vezetésével megalakult az új kormány. Ezt a párizsi békekonferencia elfogadta, amíg az "egész magyar nép akaratát kifejező" kormány nem alakul, és meghívta a magyar békedelegációt Párizsba.
Az 1920 januárjában megválasztott Nemzetgyűlés február 27-én elfogadta az 1920. évi I. törvénycikket "az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről". A jogszabály hatályon kívül helyezte a forradalmak intézkedéseit, és az államfői teendők ideiglenes ellátására bevezette a kormányzó intézményét. Március 1-jén - a különítményesek asszisztálása mellett - Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választották: létrejött a király nélküli királyság.
