Fenyő D. György tanár előadása a Mentés másként pedagógiai konferencián
A minap rendet raktunk az egyik nagyfiókban. Régi folyóiratok, konferenciaanyagok között tucatnyi autóstérképet találtam. Időnként a kezembe akadnak, tudom, hol lapulnak, azt is tudom, hogy bár legalább tizenöt éve nem használtuk egyiket sem, ezúttal sem fognak a szemétre kerülni. Hiába a bölcs szabály – amit egy évig nem használsz, arra nincs is szükséged –, a térképek maradnak. Pedig a GPS, az okostelefon akárhány nyelven, még vicces székelyül is profi módon útbaigazít. Kezdő háziasszony koromban kaptam néhány ajándék szakácskönyvet, bizony hasznomra voltak, de már régóta az internetet csapom fel, ha valami újdonságot főznék, kínaitól az indiai különlegességekig minden recept megtalálható. Hogy a társadalmi kapcsolatokat hogyan alakítja át, ha internetről tanulja meg az utód, hogyan kell rántást készíteni, és a fél disznólábat akár a mobilról is megrendelhetjük, hazaszállítják, azt már javában kutatják. A Láthatatlan Kollégium szervezte Mentés másként pedagógiai konferencián Fenyő D. György magyarországi vendégelőadó arról beszélt, az utóbbi fél évszázad technológiai vívmányai következtében hogyan alakultak át olvasási szokásaink. És a végén az is kiderült, hogy ezt miért is fontos tudnunk.
A tévé nem is volt akkora konkurencia
Szinte divat már-már unalomig ismételgetni, hogy a mai fiatalok bezzeg nem olvasnak, hanem éjjel-nappal csak a bunkófonjaikat bújják. Ezalatt tulajdonképpen elég sokat kell olvasniuk is, ám azt egészen másképpen teszik, mint akár csak húsz évvel ezelőtt volt szokás. Akkor még nem volt közösségi háló, internet is alig, több idő jutott hellyel-közzel a könyvolvasásra. De menjünk egy kissé még jobban vissza az időben, egészen a televízió elterjedéséig...
Fenyő D. György magyartanár, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Radnóti Miklós Gyakorlóiskolájának tanára előadásában elmondta, bár a televíziókészülék 1960-as évekbeli robbanásszerű elterjedésétől az olvasási szokások megváltozását várták, ez nem következett be. Akkor sem, ha 9 év alatt 60 ezerből egymillió készülék lett a magyarországi háztartásokban – és erdélyi szemmel tegyük hozzá: odaát a tévéműsorokat sem korlátozták, mint nálunk, napi 2-4 órára, aminek legalább a fele unalmas propaganda volt. Akkoriban az olvasás még ott szerepelt a három legnépszerűbb szabadidős tevékenység között.
A 90-es, kétezres években elterjedt a számítógép, majd az internet, ezzel párhuzamosan megjelentek a mobiltelefonok – alig hat év alatt 1 millióról a kilencszeresére nőtt a mobilt használók száma 2005-ben Magyarországon. Ez a technológiaváltás már erőteljesen átalakította az olvasást, amely részben átkerült a számítógépre, és a szabadidős tevékenységek között 2010-re már a 17-20. helyre szorult.
– Úgy tűnik, hogy az olvasás szempontjából nagyon kettészakadt az ország, az emberek egyharmada nem olvas (az olvasók közé számolták mindazokat, akik évente legalább egy könyvet elolvasnak). Gyakorlatilag tehát a társadalom egyik része bizonyos hivatkozásokat, utalásokat, közbeszédet, politikai, hétköznapi dolgokat megért, a másik fele meg kiesik ebből. Az értő szövegolvasási képességeket felmérő legfrissebb Pisa vizsgálat szerint a minimális szintet sem teljesítők aránya a diákok között 28%. Ennyien vannak a diákok között azok, akik elemi szinten nem tudják használni a magyar nyelvet. Megdöbbentő. – értékelte előadásában Fenyő D. György, és mielőtt az okostelefon korszakának sajátosságait vázolta volna, ismertette a hagyományos olvasás és az internetes olvasás jellemzőit, a kettő közötti lényeges különbségeket.
Fenyő D. György: Amikor jön egy erős, színes, látványos kép a számítógépen, akkor az olyan halvány, hogy az iskolában van egy tábla meg egy kréta FOTÓ: KOVÁCS PÉTER ZOLTÁN/Mentés másként, Facebook
A hagyományos olvasás az, amiben a mai negyvenesek és idősebbek jelentős része felnőtt: a szabadidő, a nyaralás fontos részét tette ki az olvasás. A szobában, nyáron fent a fán, a réten, éjszaka elemlámpával a takaró alatt – no, nem mintha ezek a generációk annyival jobbak lettek volna, egyszerűen csak a maiakhoz viszonyítva nagyon korlátozottak voltak a szabadidős lehetőségeik. A hagyományos olvasás lineáris, egycsatornás – felütjük a könyvet, elkezdjük olvasni, és jó esetben addig haladunk vele, amíg kiolvassuk. Olvasásunk verbális (nyelvi jeleket fogunk fel közben), globális (megpróbáljuk a regény egészét megérteni), strukturális (van tartalomjegyzéke, fontos számunkra, hogy 5 oldalas novellát vagy 200 oldalas regényt olvasunk épp), értelmező (megpróbálunk jelentést találni a szövegekben, megfejteni, hogy az egész történet miről szól), intencionális (tudom, hogy szépirodalmat vagy szakirodalmat olvasok, esetleg dokumentumot, vallomást, életrajzot stb.).
Az internetes olvasás ezzel szemben szimultán – vagyis a képernyő előtt általában több tartalmat olvasunk, több mindenre figyelünk egyszerre. Igaz, párhuzamosan olvashatunk több könyvet is, de általában egyszerre csak az egyiket vesszük kézbe mondjuk félórára, majd esetleg a másikat, míg az internetes olvasáskor hiába a szándék, hogy csak azt az egyetlen pdf dokumentumot olvassam, a háttérben egész sor program, alkalmazás fut, üzenetet küld a barátnőm, felugrik az értesítő jelzés, hogy levelem érkezett, hogy befejeződött a letöltés, bejelentkezik a cimborám. Az egycsatornás olvasást felváltja a többcsatornás, és ez még akkor is így van, ha alapvetően megmaradok az eredeti pdf szövegemnél, nem kattintok át a felugró ablakokra. Míg ha a szobában a kezemben tartott könyvet olvasom, szólíthatnak, hogy kész az ebéd, mert a fülemig nem jut el, a perifériás látásomban ott van esetleg a szoba mozdulatlansága, sőt ha áthalad a fél család, észre se veszem, ám az interneten sok minden történik egyszerre, szól a zene (mondjuk ez szólhat a hagyományos olvasáskor is), pereg a háttérben a közösségi oldal, a csevegők villognak, keresek egy szöveget, talán még egy játék is fut egyszerre. Információkereső olvasás zajlik az interneten, egyedi elemeket keresünk és gyűjtünk, a honlapokon egyedi oldalakra navigálunk, hivatkozásról hivatkozásra szövevényes utat járunk be. A szerző, a forrás eltűnik, az információ terjed. Jellemzően nem azt nézzük, hol olvastuk az adott tartalmat, hanem azt, hogy a megjelenített információból nekünk mire van szükségünk, átvesszük, megosztjuk, és a következő felhasználó már végképp nem a szerzőről azonosítja azt, és ez veszélyes. A netes olvasás telis-tele van képekkel és gyorsabb, pörgősebb, változatosabb – természetes hát, hogy alaposan átalakította a világhoz való viszonyunkat.
A hétköznapi olvasás és írás nagyon visszaszorult: ma már nem használunk autóstérképeket, hanem GPS-t, tájékozódáskor nem is érdekel, hogy a folyónak melyik partján kell haladnunk, a barokk palotánál kell-e kanyarodnunk, nem ismerjük meg az adott város struktúráját, hanem csak a nyilat és a vezérhangot követjük, hogy melyik utcán kell betérnünk a célhoz. levelet sem írunk ma már a nagyinak, nem küldünk képeslapot a nyaralásról, esetleg telefonálunk, képeket küldünk, írunk neki a Facebookon. Az egyetemisták gyakran laptopba jegyzetelnek, fényképezik a tananyagot, tanáraik megosztják stb.
Megjelent az elektronikus írásbeliség – digitális módon írunk, rovatokat töltünk ki, adatokat adunk meg. Az elektronikus írott szóbeliséget ma már a nyelvészek vizsgálják. MSN, snapchat, sms – mindezek nem tartoznak a hagyományos írásbeliséghez, de a szóbeliséghez sem, bár sok szóbeli tulajdonságuk van. „Megnőtt az információ mennyisége, ugyanakkor ezek az ingerek nagyon erősek. Amikor az ember előtt jön egy erős, színes, látványos kép a számítógépen, akkor az olyan halvány, hogy az iskolában van egy tábla meg egy kréta. Szükségünk van valamiféle információs csendre, hogy érzékeljük a másikat.” – fejtette ki az előadó. Érdekes módon a mobiltelefonok miatt háttérbe szorult a kifejtett történetmondás. Nem kell elmesélnünk szóban, hogy mi történt a táborban, nem kell megformálni a történetet, kihagyni a jelentéktelen részleteket, minden összerakható az interneten megosztott információkból, képekből, üzenetekből.
Laptopom az irodám
Az okostelefonokkal megszűnt az internethez való csatlakozás helyi kötöttsége. Bárhol lehet internetezni és bármikor.
A munkaidő belelóg a szabadidőbe, az alkalmazott mindig elérhető. A munkahely sok esetben egy laptop, amit magunkkal cipelünk, és ezt szabadságként éljük meg, bár összemossa a szabadidőt és munkaidőt Az azonnali reakciók jelentősége felerősödik. Megoszt valaki egy képet, egy pillanat alatt kommentelünk, lájkolunk, ezeket a reakciókat nem nagyon kell végiggondolni, nem mennek keresztül egy szűrésen, árnyaláson – nem úgy, mint például irodalomórán egy vers, regény értelmezésekor. A jelenlét intenzitása nagyon csökken: ott vagyunk egy születésnapon, de a lényeges pillanatokat rögtön megosztanánk virtuálisan, és a két párhuzamos valóság viszonya igen furcsa – fejtette ki Fenyő D. György, és sokadszorra hangsúlyozta: – Nem szidni akarom akár a fiatalságot, akár a középkorúakat, akár a kultúrát, amelyben vagyunk, valószínűleg lehet benne hibákat találni és lehet értékeket, de nagyon fontos, hogy ha iskolában gondolkodunk, akkor tudjuk, milyen a világ, amelyben működnek, és amikor olvasni tanítunk, az olvasást fölhasználjuk, akkor tudjuk hogyan, mit, mennyit, milyen módon olvasnak, és hogyan gondolkodnak a diákjaink, meg hát mi magunk is.
