Olyan, amilyennek képzelted?, kérdezte az egyik kedves barátnőm valamikor félidőben. Szerencsénkre én nem képzeltem semmilyennek. Akadt meglepetés így is bőven.
A lakókocsis nyaralás egy életmód, igazán közkedvelt itt, Európa ezen részén. Az ország tele van kempingekkel és bőven van kijelölve olyan hely is, ahol ingyen be lehet csak úgy állni napokig a járgánnyal.
Luca és a kaktusz
Estére megtelnek a kempingek, kora délelőttre kiürülnek. Ezért folyton nyüzsög mindenki. Hol be-, hol kiáll, pakol.
Saját otthonukként kezelik a lakókocsijukat az emberek. Kicsit olyan, mintha egy-egy konyhába, nappaliba lesnénk be, pedig csak a mellettünk állók vacsoráznak épp és a tekintetünk találkozik.
Nem barátkozni jönnek az emberek, hanem a számukra fontos személyekkel értékes időt tölteni. Egész pici babákkal, sokgyermekes családokkal és rengeteg kutyával találkoztunk.
Zsombi és a kutyus
A kutyusok hallgatnak a gazdáikra, igazi családtagok, a gyerekek már kevésbé. A francia, holland és angol nyelven beszélőkkel ellentétben a spanyolul, olaszul kiabálok egyáltalán nem voltak szófogadók, elképesztő hangerővel adva szüleik tudtára a nemtetszésüket.
A portugálok nagyon jó népek. Végtelenül kedvesek, türelmesek, nagyon szeretik a gyerekeket, nem csak a sajátjaikat.
A portugáliai kempingek legnagyobb részében van babavécé, amolyan igazán apró vécecsészével, kiskagylóval, kiskáddal, amibe jó szívvel mennek a kicsik, nagyokat, felnőtteket véletlenül sem láttam arra tévedni.
Pillantás a hídról
Ami a strandokon, partokon teljesen meglepő, hogy nincs étel. Nincsenek bódék, árusok. A gyerekek kezében nincs csipszes zacskó, dobozos üdítő.
Úszni, napozni, játszani járnak a kemping strandjára, enni vendéglőbe vagy egy jó sétát igénylő, kiváló ételeket kínáló kis kifőzdékbe járnak.
A fagyi az egyetlen, ami megvehető ilyen helyeken. Én mégsem láttam a medence mellett, de még a közelben sem fagyizni senkit. Ahol megveszik, ott meg is eszik.
Ha már az étkezés felé sikerült kanyarodnom… A portugálok pékáruja első osztályú. A kenyerek itt napokig elállnak, frissen meg annyira finomak, hogy a vajas kenyér paradicsommal napi igényünkké vált.
Merengés
A kávézás is érdekes dolog itt. A helyiek a nap bármely szakaszában képesek meginni egy kis, erős feketét. Sok meglepő tekintettel találkoztam az utunk során, amikor egy-egy kiadós ebéd vagy vacsora után nem kértem kávét. A pincérek többször rákérdeztek, hogy de tényleg nem? Néha az volt az érzésem, hogy menten kihúzzák a széket és mellém ülnek, hogy meséljem már el az okát, annyira furcsálták a döntésünket.
Természetesen minden leírt sor csakis a saját véleményem a megéltek alapján. Biztos vannak csendes olasz gyerekek, kedvetlen portugálok és meglehet, hogy szükség vitt már rá felnőttet, hogy a kevésbé forgalmas gyerekmosdót használja. De én nem láttam ilyet.
Öt nap múlva lejár a portugál öt hetünk. Kedden gondoljatok ránk. Akkor lesz a napja, amikor visszavisszük a mustársárga, cicis nénis lakókocsinkat, repülőre ülünk és hazamegyünk.
A következő és egyben utolsó portugál eszponkát már a vén diófánk alól írom.
2019. július 18., Faro(A szerző felvételei)
