Killyéni-emlékverseny két év kihagyás után
(balázs, póka)
Az egybegyűltekhez elsőként Gáll Sándor lelkipásztor, az Erdélyi Református Egyházkerület igazgatótanácsi kancellárja, tanügyi és személyzeti előadótanácsosa szólt, köszönetet mondva mindazoknak, akik lehetővé tették a mászófal kialakítását. Mint mondta, a gyermekek ugyan már birtokba vették, de hivatalos átadó is kellett, hogy maradjon emléke a megvalósításnak, majd igéjében Mózes második könyvének azt a versét idézte, amelyben Isten így szólítja meg Mózest: „És mondá az Úr: Íme, van hely én nálam; állj a kősziklára”. Elmagyarázta, ez egy bizalompróba volt a sok-sok kudarc után a népnek és Mózesnek, hogy ezt kiállja, tapasztalatra volt szüksége, jó értelemben vett önbizalomra. „Ez a mászófal is ilyen tapasztalatot kíván biztosítani” – élt a hasonlattal, majd az egyházkerület, az iskola fenntartója és a szülők nevében azt kívánta, hogy a gyermekek sok tapasztalatot, sok önbizalmat szerezzenek a mászófal segítségével, egyben így öregbítve az iskola hírnevét, amit előttünk járó nagyjaink – többek között a sportteljesítményeikkel – megalapoztak.
Gáll Sándor, Simon Előd, Török Zoltán és Killyéni András – FOTÓ: BALÁZS BENCE
A mászófal kialakítását támogató Magyarország kolozsvári főkonzulátusa részéről Simon Előd konzul a sport és a mozgás – mint az egészséges életmód feltétele – fontosságát ecsetelte, így nemzeti feladat, hogy a fiatal generációk mindennapi életének részévé váljon. A sportnak mind az oktatásban, mind a gyermekek szabadidős tevékenységeiben kiemelt helyet kell tehát kapnia, hiszen hozzájárul a gyermekek fizikai, szellemi erősödéséhez, és nem feledkezhetünk meg a sport közösségi funkciójáról, a közösségi sportélmény szerepéről sem – mondta.
Török Zoltán, a református kollégium igazgatója kiemelte, hogy ez az első iskolai mászófal Kolozs megyében, majd köszönetet mondott a támogatóknak, különösen a szülői bizottságnak. „Úgy gondolom, hogy vonzóbbak lettek a testnevelési órák, nagyobb örömmel jönnek ezekre az órákra a diákjaink” – fogalmazott, hangsúlyozva, hogy a mászófalat csak a tornatanárok jelenlétében lehet használni.
Killyéni András a szülői összefogást emelte ki; megjegyezte, az, hogy a szülői szövetség a padokba vagy a tornaterembe fektessen, egyformán fontos, akárcsak az, hogy a gyermek enni és inni is kapjon – mind a kettőre szükség van. Ugyanakkor a támogatók sorából külön kiemelte édesapja egykori tanítványa, a két éve motorbalesetben tragikusan elhunyt Bárócz Csaba családját, majd az emlékverseny kapcsán Szekernyés Péter, a Killyéni Péter atlétikai versenyek támogatója, a megyei sportigazgatóság volt vezetője nyugdíjazását is megemlítette az elmúlt két év „veszteségei” között.
Lapunk kérdésére Finta István, a kollégium tornatanára elmondta: a mászófal a test összes izomzatát megmozgatja, főleg a karokat és a lábakat dolgoztatja, valamint a hát izomzatát. Nulladiktól tizenkettedikig bárki mászhat rajta.
– Az ötlet tőlem jött, mivel a tornateremben van az a két bemélyedés a falban, és nem tudtuk kihasználni azt a teret. Ez egy praktikus megoldás. Külföldön láttam több suliban is ilyet, Franciaországban már érettségiznek ebből – magyarázta.
Megtudtuk: a kialakítás kapcsán együttműködött Kozma Ákossal, aki mászást oktat az Unirea Sportbázisban, és profi mászótermet működtet. Elmondta, a gyerekek szeretik a mászófalat, de egyelőre csak korlátozássokkal használhatják, ugyanis még kell alá egy összefüggő szivacsréteg – ez is hamarosan meglesz. A mászófalak esetében egyébként öt méterig nem kell biztosítás, viszont meg kell tanítani a gyerekeket leugrani, hogy ha véletlenül elrontják a lépést, tudjanak „talajt fogni”.
– Mi ezt órán is tanítjuk. Pluszfelelősség számunkra, hiszen ha rosszul esnek, akár történhetnek húzódások, ficamok… – jegyezte meg, hozzátéve: mégis inkább vállalták ezt a felelősséget, hogy változatosabbá tegyék az eléggé „sivár” tornaórai tananyagot.
Killyéni András annak kapcsán, hogyan kötötték össze a mászófal-avatást az emlékversennyel, ugyancsak a Szabadság kérdésére elmondta:
– Már az emlékverseny második kiadásán megmutatkozott, szükség van arra, hogy találkozzanak, beszélgessenek mindazok, akik édesapámnak tanítványai vagy kollégái voltak, akik segítenek a versenyt lebonyolítani, a kollégák itt a kollégiumban. És ez nagyon fontos. Az évek során ezért mindig választottunk ezekhez a találkozókhoz egy-egy témát: volt, amikor a régi fatribün sorsáról beszélgettünk a Minerva-pincében, volt, amikor könyvbemutatót tartottunk, máskor emlékkiállítást szerveztünk... Minden évben próbáltunk valami érdekeset hozzáfűzni. Az elmúlt két év azt mutatta meg, hogy mennyire szükség van a sportra, a mozgásra a diákok számára, és hogy a belvárosi iskolák hely szempontjából milyen rosszul állnak ennek biztosításában: régi, kis tornatermekkel rendelkeznek, egy iskola sem mondhatja el, hogy 21. századi feltételei vannak e téren. Ezért karoltuk fel, mi, azok a szülők, akiknek a gyerekei ide járnak, ezt az ötletet, előteremtettük az összeget, és megtaláltuk a céget, amely ezt a falat szakszerűen le tudta gyártani, hogy biztonságban legyenek a gyerekeink. Ami pedig a mostani emlékversenyt illeti, három év után nagyon nagy öröm, hogy összegyűlhetünk, hogy ismét versenyt lehet szervezni a gyerekeknek. Úgy érzem, hogy talán a legszebb ünnepe az atlétikának éppen az ilyen gyerekversenyek. Gyerekarcok, kacaj, de mégis versenyszellem a maga igazán ártatlan módján; a gyerekek jönnek, és a legjobbat akarják adni magukból. Ezért éri meg ezt a versenyt szervezni, és nagyon örvendek, hogy most ismét itt vagyunk, együtt vagyunk. Nagyon vártam a mai napot!
A kolozsvári Iuliu Haţieganu Egyetemi Sportparkban a rögbipálya körül pénteken bonyolították le a hagyományos Killyéni Péter Emlékversenyt, amely immár a 12. kiírásánál tart.
Izgalmas és látványos verseny volt a Babeş-parkban – FOTÓ: TOMPA RÉKA – helyszíni fotóriportunk ide kattintva tekintehtő meg.
A jeles edzőre és tanárra emlékezve – a világjárvány miatt két év kihagyás után – atlétikai vetélkedőt rendeztek a magyar tannyelvű iskolák tanulóinak részvételével.
A 12. Killyéni Péter Emléknap és Középiskolás Atlétikai Emlékverseny eredményei:
80 m-es síkfutás, lányok: 1. Demeter Mercédesz (Báthory István Elméleti Líceum) 10,6 másodperc, 2. Báthory Brigitta (Báthory-líceum) 11,1, 3. Palocsay Izabella (Apáczai Csere János Elméleti Líceum) 11,8. 100 m-es síkfutás, fiúk: 1. Fodor Áron (Kolozsvári Református Kollégium) 12,1, 2. Dávid Péter (Apáczai-líceum) 12,2, 3. Kovács Ádám (Báthory-líceum) 12,3.
Távolugrás, fiúk: 1. Koós Dávid (Báthory-líceum) 5,79 m, 2. Kovács Ádám (Báthory-líceum) 5,62, 3. Máté Dávid Márk (Apáczai-líceum) 5,59. Lányok: 1. Demeter Mercédesz (Báthory-líceum) 4,98 m, 2. Fina Ágota (Báthory-líceum), 3. Kiss Renáta (János Zsigmond Unitárius Kollégium) 3,82.
Súlylökés, lányok: 1. Kovács Nóra (JZSUK) 7,66 m, 2. Szőcs Barbara (Református Kollégium) 7,05, 3. Kovács Krisztina (Báthory-líceum) 6,72). Fiúk: 1. Lázár Alex (Báthory-líceum) 10,96 m, 2. Szász Márk (Református Kollégium) 10,93, 3. Incze Gergő (JZSUK) 9,50.
800 m-es síkfutás, lányok: 1. Vincze Noémi (Báthory-líceum) 2:46 perc, 2. Néda Zsófia (Báthory-líceum) 2:49, 3. Böjte Sára (Waldorf) 2:50.
1000 m-es síkfutás fiúk: 1. Vladár Ede (Báthory-líceum) 2:49, 2. Terebesi Nándor (Báthory-líceum) 2:59, 3. Jancsik Endre (Apáczai-líceum) 3:01.
4 x 100 m-es vegyes váltó: 1. Apáczai Csere János Elméleti Líceum (Dávid Péter, Keszler Helga, Harşan Farr-Alia, Máthé Dávid Márk) 51,2 mp, 2. János Zsigmond Unitárius Kollégium (Kiss Renáta, Lukács Bíborka, Sipos Péter, Incze Gergő) 56,2, 3. Waldorf (Ágoston Mihály, Rácz Ádám, Daray Judit, Böjte Sára) 56,7.
Összesített pontverseny: 1. Báthory István Elméleti Líceum, 2. Apáczai Csere János Elméleti Líceum és János Zsigmond Unitárius Kollégium, 3. Kolozsvári Református Kollégium.
