Az “óperenciás tengeren is túl”, a világnak ezen a távoli helyén – legalábbis számunkra távoli, ha innen nézzük -, Hawaiin is élnek magyarok, még 2015-ben több mint háromezren vallották magukat magyarnak illetve magyar származásúnak. Sokan közülük már ott születtek, a nyelvet nem, vagy alig beszélik, de vannak az elmúlt években, évtizedekben ott letelepedett magyarok, akiknek fontos az identitásuk megőrzése, hagyományaik megélése, a szülőföldjükkel való állandó kapcsolat, emellett pedig szívesen megosztanák választott otthonuk élményeit, tapasztalatait, örömeit másokkal is, mindazokkal, akiket érdekel egy idegen kultúra, életszemlélet. Ebből az ötletből és szándékból alakult a Hawai Magyar Baráti Kör és vált immár hagyománnyá a Hawai Magyar Találkozó.
László R. Judit útja Magyarfenesről vezetett Hawaiira tizennégy évvel ezelőtt. Szerencsésnek mondhatta magát, hogy megtapasztalhatta az életet az “orchideák szigetén”, a földi paradicsomban. Elmondása szerint ott értette meg az úgynevezett “aloha spirit” értelmét, amely kölcsönös szeretetet, tiszteletet jelent, a másikra való odafigyelést, barátságot. Ezt a barátságot, általában életszemléletet szerette volna átadni, éreztetni másokkal is, a világ bármely táján élő magyarokkal, és ennek alapján alapította meg a Hawaii Magyar Baráti Kört. Az első Hawaii Magyar Találkozót pedig ezelőtt négy évvel szervezték meg Magyarországon, majd évente találkoztak több, szintén magyarországi helyszínen. Közben a baráti körhöz egyre többen csatlakoztak Hawaii-imádók: olyan személyek, akik sosem jártak a távoli szigeteken, és olyanok is, akik ott éltek egy ideig, és elsajátítottak valamit a varászlatos világ ősi gyógyászatából, táncából, életszemléletéből. Ezeken a találkozókon és beszélgetéseken többször szóba került Erdély, és így adódott, hogy idén itt szerveztek több napos és változatos programot.
A négy naposra – június 20-23 között – tervezett út rövid csütörtöki kolozsvári kitérővel, pénteken Magyarkapuson folytatódott bográcsgulyásozással, ahol Bazsó-Dombi Melinda fogadta és vendégelte meg a csoportot, egyesek elszállásolásáról is gondoskodva. Majd az egyre bővülő csapat meglátogatta a tordai sóbányát, és este Torockón, a Duna-házban tartották a rendezvény megnyitóját. László R. Judit a hawaii-magyar kapcsolatokról mesélt és felidézte az előző magyar baráti találkozókat. Ezt követően Katona Anna terapeuta, családorvosi szakorvos, homeopata orvos, és Katona József terapeuta, egyetemi tanár tartottak előadást. Tíz évvel ezelőtt szembesültek a modern orvosi gyakorlat korlátaival és tehetetlenségével bizonyos klinikai esetekben, majd felfedezték az alternatív gyógyászat lehetőségeit, folyamatosan képezik magukat tanfolyamokon, és különböző gyógyászati módszereket alkalmaznak (Reiki, Munaiki, Ho’oponopono, MA-URI Bodywork & Healing Arts és egyéb gyógymódokat). Ezek a gyógymódok rendszerint harmonikusabb és egészségesebb életmód kialakítására törekednek. Hasonló életszemléletbe vezetett be másnap Kutics Marianna, aki az ősi hawaii családi életről, a konfliktusok megoldásáról, a hawaii szellemiségről, a közösség és a család megtartó erejéről mesélt a Hawaii kultúrában, szerinte mindnyájan átvehetnénk a Hawaii őslakosok életigenlését, egymás megértését és elfogadását. A természetes kínai regeneráció alkalmazásáról a harmadik évezredben címmel Jacsó Gizella tartott előadást, Katarina Mihalikova pedig Szlovákiából érkezett vetítéssel egybekötött, Hawaii nászút-élménybeszámolóra. Szombathy Zsuzsa, a Károli Gáspár Református Egyetem végzős diákja különleges témát választott szakdolgozatának: a hawaii magyarok történetét, nyelvi és vallási identitását – kutatása ereményeit megosztotta a hallgatósággal is. A szombat este fénypontja pedig a hula táncbemutató volt, Bisztray Júlia, Rostás Viktória, Szabó Nikolett harmonikus mozgással és beszédes mozdulatokkal “mesélt” Hawaii trópusi világáról, a “test és lélek gyengédségéről”.
Napközben természetesen Torockó nem kevésbé varázslatos valóságát is meg lehetett tapasztalni. A baráti társaság vasárnap Nagyenyedet és a Bethlen-kollégiumot is meglátogatta.
Több mint ötvenen vettek részt a programokon Magyarországról, Felvidékről, Délvidékről, Kanadából, Hawaiiról, és természetesen Erdélyből. “Hidakat építünk, türelemmel, jó szervezőkészséggel. Mert számomra fontos, és nem szabad elfelejtenünk, honnan jöttünk, kik vagyunk, milyen nyelvet beszélünk”, véli László R. Judit.
Borítókép: a Duna-ház udvarán tartották a hula táncbemutatót
