Születésnap kolerajárvány idején a gazdaságilag összeomlott Libanonban
Későn értesültünk a Libanon területére az utóbbi években millió számban érkezett szíriai, illetve a közel-keleti országban évtizedek óta tartózkodó palesztin menekültek számára az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) Menekültügyi Főigazgatósága által létrehozott menekülttáborokban kirobbant kolerajárványról, így már késő volt a megfelelő orvosságok beszerzése és az indulás előtti kezelés elkezdése. Úgy tudtuk, Romániában a súlyos hasmenéssel járó, esetenként halálos kimenetelű betegség megelőzésére oltás nem áll rendelkezésre, ezért november közepi indulás előtt inkább az orvosok és egészségügyi szakemberek által javasolt prevencióra helyeztük a hangsúlyt: tudtuk, semmiképpen sem ihatunk csapvizet, a gyümölcsöket és zöldségeket pedig csak alapos mosás után fogyaszthatjuk el.
Kolozsvár-Larnaka (Ciprus)-Bejrút útvonalon repültünk Bejrútba november közepén (A szerző felvételei)
A néhány évvel ezelőtt Palesztinában megismert és több éve Bejrútban élő amerikai hölgy bíztató információt szolgáltatott: a kolerajárvány egyelőre szinte kizárólag csak a menekülttáborokban ütötte fel a fejét, a fővárosban csupán nagyon kevés esetet fedeztek fel. Tudtuk, hogy a kolera kezelésénél a legfontosabb a kiszáradás megelőzése, illetve a folyadékpótlás, ezért jelentősebb mennyiségű rehidratáló granulátumokat és… pálinkát csomagoltunk be. Valaki közülünk azt olvasta, a koronavírust ugyan nem, de a kolerabaktériumot a közel 60 fokos alkoholos ital sikeresen elpusztítja. Szóval felszerelkeztünk…
Születésnap… Libanonban?!
Még mielőtt belevágnék a napokra, helyekre, kalandokra lebontott élménybeszámolóba, már a legelején hadd válaszoljam meg a bevezetőben ecsetelt kérdések kiegészítőjét: mégis, miért tölti valaki a születésnapját egy ilyen országban?! Miért vállalkozik arra, hogy egy teljesen más kultúrájú, vallású, szokású, politikai, gazdasági és szociális hátterű és értékrendű térségbe utazzon? Főleg, amikor kolerajárvány ütötte fel a fejét… A válasz egyszerű: világéletemben vonzottak a különleges, más, meglepő vagy akár rendkívül rossz nemzetközi megítélésben részesülő országok és térségek. Mert ezek jó, s néhány esetben rossz vonatkozásban maradandó emlékekkel és kalandokkal ajándékoztak meg. 
Gépiesített és felgyorsított útlevélellenőrzés Cipruson
A pozitív élmények évtizedekig feltöltő és motiváló erővel látnak el, a negatív történések átértékelődnek, eltompulnak, s minden esetben tanulságul szolgálnak a további utazások során annak érdekében, hogy ugyanazokat a tévedéseket ne kövessem el.
Ráadásul a nyugat-európai országok vagy a rendkívül népszerű afrikai, ázsiai vagy akár dél-amerikai turisztikai célállomások egyáltalán nem vonzanak, nem tudnak újszerűséget nyújtani vagy meglepetést szerezni. Turisztikai értelemben vett futószalagon érezném magam, ugyanazokat a helyeket látnám, ugyanazokkal az élményekkel térnék haza, mint milliónyi ember, ezért igyekszem valami mással meglepni magamat, s azokat, aki vállalják a rendkívül alacsony költségvetésű, kissé szokatlan és enyhén veszélyes országok vagy térségek meglátogatását.
Átszállás Cipruson
Libanon is ilyen regiszterbe tartozik. A hagyományokhoz híven a repülőjegyeket két hónappal (régebben volt, amikor nyolc hónappal) indulás előtt lefoglaltuk, s a Lárnakában történő átszállással 800 lejért, azaz 160 euróért megvásároltuk a menettérti repülőjegyet. Kolozsvárról a ciprusi üdülővárosig a Wizz Air diszkont, Lárnakából pedig a Cyprus Airways légitársasággal repültünk Bejrútba. Hatalmas szerencsénk volt a libanoni fővárosban letelepedett amerikai hölgyismerősünkkel, akinek akciós áron (fejenként 36 dollárért) hat napra sikerült kétszobás, illetve nappalival és két fürdőszobával, konyhával rendelkező lakosztályt szereznie nekünk ugyanabban az épületben, ahol ő lakik. Ez rendkívül fontos volt: a helyismerettel rendelkező, számunkra információkat szolgáltató, eligazítással segítő „helyi személy” ugyanabban az épületben lakik, mint mi, s amennyiben gondok merülnek fel, gyorsan és hatékonyan segíteni tud. A libanoni geopolitikai, gazdasági, szociális és minden más helyzet szempontjából ez nagyon fontos volt. Jelezte: akárcsak nálunk 1989 előtt, az egész országban nagy gondot jelent a villanyáram folyamatos biztosítása, mi több, a vizet takarékosan lehet csak használni.
S ha kirobban egy újabb háború?
Ráadásul a középkorú hölgynek egy magánszemélytől sikerült napi 20 dollárért kocsit bérelnie számunkra. Ez is kiváló hír volt, ugyanis Libanonban köztudottan „rázós” a kocsibérlés. Hogy csak két szempontot említsek: körülbelül 600 dollárt kell letétbe helyezni az esetleges károk ellenértékének a fedezésére, ráadásul a bérlő bankkártyájáról is ugyanekkora összeget foglalnak le a cégek. Valójában az ország helyzetére való tekintettel bennünk inkább a fokozott bizalmatlanság dolgozott, ezért ódzkodtunk ettől a megoldástól. Ráadásul jelentős összegért biztosítást is kötnünk kellett volna. A nő azt is felajánlotta, hogy napi 20 dollárért sofőrt is biztosítani tud. A pénzhiány miatt autót is ritkán bérelünk, sofőr szolgáltatását sohasem vettük eddig igénybe, ám most ez is jól jött, hisz a magánkocsiban tett esetleges kárt nem nekünk kellett volna megtérítenünk, s a biztosításra sem kellett pénzt fordítani. Mi több, a közutakra jellemző kaotikus libanoni vezetést is megúsztuk, s navigálnunk sem kellett. Utóbbi vonatkozásban többen figyelmeztettek: az arab-keresztény országban ez egy igen körülményes művelet.
Akárcsak néhány évvel ezelőtt Iránban: a hatalmas infláció miatt, Libanonban is azonnal milliomosok lettünk...
Ezek után már csak az maradt hátra, hogy ott tartózkodásunk idején ne robbanjon ki (egy) háború, a miniszterelnök vagy valamelyik másik politikus, esetleg befolyásos és dúsgazdag üzletember ellen ne kövessenek el merényletet. S ha mégis, mi éppen ne ott legyünk. A fentiek túlzásnak tűnhetnek a kedves olvasónak, ám igen reális veszélyek: az egyszerű Google keresés során rádöbbentünk, hogy legutoljára tavaly az akkori izraeli miniszterelnök, Naftali Bennett a libanoni kormányt és hadsereget tette felelőssé az arab ország területéről nemrég Izraelre kilőtt rakéták miatt. Gondolhatják, milyen erélyesen válaszolt a zsidó ország… Nem meglepő, hiszen Libanont nem más, mint Irán és az általa támogatott libanoni síita terrorista szervezet, a Hezbollah vezeti. Azt se felejtsük el, hogy Izrael 2006-ban háborút vívott a Hezbollah ellen, s ilyen összefüggésben az sem teljesen elhanyagolható tényező, hogy a két állam 1948 óta háborúban áll egymással… Igaz, októberben sok évtizedes vita után Izrael és Libanon történelmi jelentőségű megállapodást írt alá, amely rögzíti határaikat a Földközi-tengeren.
Érkezés után Bejrútban hosszasan beszélgettünk szomszédainkkal, hazai, gesztusértékű ajándékot vittünk nekik
Ezt megelőzően például a már említett Hezbollah, Libanon befolyásos politikai és terrorszervezete azzal fenyegetőzött, hogy megtámadja Izraelt, ha az még a megállapodás megkötése előtt kitermeli a határmentén található földgázt.
A fentiekkel csupán azt szándékoztam ecsetelni: november 12-én igen szerteágazó és bonyolult geopolitikai, társadalmi, szociális és gazdasági helyzetben landoltunk Bejrút nemzetközi repülőterén. A légikikötőt egyébként a 2005. február 14-én pokolgépes merényletben hatvanéves korában meggyilkolt Rafik Hariri libanoni kormányfőről nevezték el. A hírügynökségek szerint Hariri gépkocsioszlopa ellen Bejrút nyugati részén, a tengerpart közelében fekvő Saint-George szállodánál követték el a merényletet, amelyben több hivatalos személy és testőr is életét vesztette. A hvg.hu akkori tájékoztatása szerint a 60 évesen elhunyt dollármilliárdos egykori kormányfő, építési vállalkozó, bankár, s egy szerteágazó gazdasági birodalom irányítója volt egy személyben. 
Hat napra fejenként csupán 36 amerikai dollárt fizettünk a kétszobás, hatalmas nappalival, konyhával, két fürdőszobával és terasszal ellátott szállásért...
Hariri a merényletet megelőző években odaállt azon ellenzéki csoportok mögé, amelyek követelték Szíriától, hogy adja föl a Földközi-tenger mentén fekvő kis országban játszott szerepét. Szíria, amely csapatokat állomásoztat Libanonban, döntő befolyással bírt a bejrúti belpolitika alakulására. Célját elérte: a szomszédos ország katonái elhagyták Libanont, ám ezt követően fokozott politikai és katonai instabilitás következett, amely mind a mai napig tart.
Azt is tudjuk, hogy a Forbes magazin akkori összeállítása szerint Hariri a világ száz leggazdagabb embereinek listáján is szerepelt. A legszerényebb becslések szerint is vagyona a 2 milliárd dollárt is meghaladta. Libanonban hatalmas médiabirodalmat tartott fent. Hariri meggyilkolása a destabilizáció kezdete volt.
„Rázós” politikai helyzet
És a kilátástalannak tűnő helyzetre utaló egyértelmű jel: október végén Michel Aoun libanoni elnök egy nappal mandátuma lejárta előtt lemondott tisztségéről. Ráadásul nem tudni, ki követi az elnöki székben. Ugyanakkor lemondott az ügyvivő kormány is, amelyik a 2020. augusztus 4-én a bejrúti kikötőben bekövetkezett katasztrofális robbanást követően lemondott kormánytól vette át a végrehajtó hatalmat. Egyébként a parlamentnek hét próbálkozást követően sem sikerült megválasztania az új elnököt.
Házigazdánk éppen a villanyhálózat és a biztosítódoboz csínyját-bínyját magyarázza
De hát mi még csak a reptéren vagyunk, ahol felvett az ismerősünk által felkért férfi és potom 15 dollárért (ez is négyfelé oszlott) bevitt Bejrútba... Jogos a kedves olvasó kérdése: a rendkívül alacsony költségvetésű utazó hogyan engedi meg magának a taxit? A válasz egyszerű: mert nincs más megoldás, Libanon fővárosának nemzetközi légikikötőjéből nem visz be reptérbusz a település központjába, ahogy az szinte mindenhol lenni szokott. Miért? Mert rendívül súlyos gazdasági válság van, a tömegközlekedési vállalat megszüntette a szolgáltatást, így csak a „cápák” maradtak. A végeérhetetlen és idegtépő egyezkedés elkerülése érdekében döntöttünk úgy, hogy megkérünk valakit, vigyen el a szállásra: olcsóbb, gyorsabb, kényelmesebb.
Érkezés utáni azonnali átverés
Útközben mindenképpen SIM-kártyát akartunk vásárolni, így segítőnk elvitt az általa olcsónak ítélt Achrafieh lakónegyed egyik boltjába. Meg voltunk győződve, hogy ismeri a helyet és az eladót, ráadásul SIM-kártya vásárlásakor eddig még sehol sem vertek át, tehát gyanútlanul besétáltunk a csapdába: a kártya és 10 gigabájt internet-hozzáférés… 56 dollárba került. 
A SIM-kártya... 56 dollárunkba került...
Tanulság: a helyi ismerősre kell bízni a vásárlást, esetleg megadni egy maximális vásárlási összeget. Sajnos a helyi férfi nem lépett közbe, így ki kellett fizetnünk a 280 lejnek megfelelő számítástechnikai és távközlési eszközt. Fájt, és ennél rosszabb: teljes mértékben bizalmatlanná tett bennünket. Rögtön az érkezés utáni incidens rendkívül rossz benyomást keltett, amelyen csak napok után sikerült túllépni.
Szerencsére a pénzváltással, ugyanott, nem vertek át bennünket: tudtuk az árfolyamot, többször megszámoltuk a pénzt. Hirtelen milliomosok lettünk. Szokásunkhoz híven létrehoztuk a közös kasszát, amelyből a belépők, a vásárlás, a helyiek által látogatott helyeken megejtett olcsó étkezés ellenértékét fedeztük.
Akárcsak nálunk az 1989-es forradalom előtt: elvették az áramot...
Emlékszem, a 2017-es körutunk során Iránban is azonnal milliomosok lettünk, a benzinkútnál legyezőt formáltunk a pénzből, s hagytuk, hogy a helyiek kiválogassák a szükséges összeget. Sohasem vertek át. Igaz, ott nem volt a libanonihoz hasonló mélységű szegénység…
A szállás is meglepetéseket tartogatott: házigazdánk szólt, hogy az utcán lévő biztosítószekrényt folyamatosan figyelnünk kell, mert az igen gyakori áramkiesések miatt gyakori az üzemzavar. A hölgy tudatta az „áramprogramot”: reggel 6-7, 8:30-10:30, 14-15, illetve 16:30-11:30 óra között. Szóval a mobiltelefonokat mindenképpen éjjel fél tizenkettőig kell feltölteni, ellenkező esetben szükség lesz a külső akkumulátorra…
Rövid és hatékony zuhanyzás vízhiány miatt
A víz is gondot jelent, ezért a házigazda figyelmeztetett: gyors és hatékony zuhanyzás és óvatos vécéhasználat szükséges. Mondta, múltkor csak három lány volt ott, és hamar elfogyott a tartályból a víz, új adag rendelése nagyon sok pénzbe kerül. Gondoltuk, ha mi négyen vagyunk, kettő lány, nem lesz gond a folyadékkal, a toalettet is csak két-háromszori vizelés után húzzuk majd le…
Bár még az áramellátási idősávban voltunk, mégis sötétségbe burkolózott a lakásunk. A fenébe, zúdultunk fel. Kiderült, az állami áramszolgáltató leállította a villanyáramot, s az ugyanazt a hálózatot használó magáncég vette át az ügyfelek kiszolgálását, emiatt a rendszer kiütötte a biztosítékot. A szomszédok segítségével sikerült helyreállítani a világítást, addig elemlámpákkal boldogultunk.
Komoly matematikai feladatok következtek, amelyeket Bianka és Emma oldottak meg: ki-mit fizetett eddig, ki-kinek tartozik, s hány millió libanoni font került a közös kasszába. Programmenedzserként az útvonalat, a látnivalókat már indulásunk előtt eltervező Bianka javaslatot tett az első teljes napra: kezdjük a természeti szépségekkel, menjünk túrázni. Kiváló ötlet: másnap autóba ültünk és sofőrünknek, Muhammadnak köszönhetően másfél óra alatt a bejáratnál voltunk. 
Bianka (balról) és Emma: pénzt a közösbe, elszámolások, útvonaltervek...
Jómagam a szállás, a szállítás, a PR-feladatok (ismerkedés, információszerzés, helyzetkezelés) megoldását vállaltam, s sikerült, utazásaink során először, a Palesztinában megismert amerikai hölgynek köszönhetően rendkívül olcsó lakást (fejenként 36 dollár 6 napra), személygépkocsit és sofőrt/idegenvezetőt (fejenként negyven dollár négy napra) is találni. Amennyiben autót béreltünk volna, 600 dollár készpénzkauciót kellett volna letennünk az asztalra, s még kreditkártyáról is lefoglaltak volna ugyanannyi pénzt. Ezen kívül fizetnünk kellett volna a biztosítást, ami szintén jelentős összeget tett volna ki.
FOLYTATJUK
(További fotók a szerző blogján. Keresési kulcsszó: Libanon)
