Az eseménybe, amely az Örökségünk őrei vetélkedő apropóján szerveződött, íjászbemutatóval bekapcsolódott az Aranyosszéki és Alsó-Fehér Vármegyei Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesületet is, az igazi kuriózumot azonban a magyarországi Kuruc Hagyományőrző Egyesület jelenléte nyújtotta, amelynek lelkes tagjai azonnal igent mondtak Galambfalvi Angyalka osztályfőnök felkérésének. A Rákóczifalván 2000-ben alakult egyesület lelkesen ápolja a kuruc hagyományokat, nemcsak Magyarországon hanem külföldön is, közösségi oldalukon bolgár és török kapcsolatokról is értesülhetünk.
A szombat délutáni figyelemfelkeltő akció egy látványos zászlós felvonulással kezdődött, a Bethlen-kollégiumtól a Sétatérig. Kezdetben a résztvevők körülsétálták – jelképesen egy óvó körbe zárták – a Kápolnadombon levő diákemlékművet, majd ünnepi köszöntők hangzottak el a diákok és az iskola vezetősége részéről. Turzai Melán aligazgató röviden bemutatta, hogyan kapcsolódott az enyedi diákság a kurucmozgalomhoz. Megtudtuk: az enyedi diákok mindig is „kurucosok” voltak, azaz szabadságvágyó, lázadó, a nemes eszmék mellett kiálló magatartás volt jellemző rájuk, a diákönkormányzatnak hatalmas ereje volt, például tanárokat válthattak, ám mindig nagy felelősséggel bántak ezzel a hatalmukkal. Ezzel magyarázható, hogy 1704-ben titokban a szabadságharc mellé álltak, még akkor is, ha az iskola vezetősége megtiltotta ezt nekik. „ Ezt a fajta kurucságot, a szabadság és az igazság melletti kiállást kívánom a mai diákoknak!” – hangsúlyozta Turzai Melán, aki felkérte az egybegyűlteket, hogy énekeljék el a Magyar Himnuszt, majd Takács Alexandra és Keresztesi Péter diákok szavalata következett.
Az esemény fénypontja a Kuruc Hagyományőrző Egyesület által bemutatott interaktív jelenet volt, amelyben az enyedi diákok is szerephez jutottak, hiszen az egy nappal korábban érkező magyarországi vendégek a forgatókönyvet tudatosan átalakították számukra, sőt az előadás előtt volt idő begyakorolniuk is azt. A korabeli ruházatok, a zászlók, fegyverek, dinamikus jelenetek kétségtelenül odavonzották a járókelők tekintetét, és ami a legfontosabb: a diákok nagyon élvezték a pillanatot és mindazt, amit az emlékmű népszerűsítése érdekében tesznek. A legfelemelőbb természetesen a zárójelenet volt, amikor az anyaországi kurucok háromszoros vivátot kiáltottak az enyediek tiszteletére, a jelenlevő diákok pedig felesküdtek Rákóczi zászlajára, arra, hogy az ő szellemében fognak élni és tevékenykedni. Ezt követően a jelenlevők megkoszorúzták a diákemlékművet és elénekelték a Bethlen-kollégium himnuszát.
A műsorban Csegezi Balázs Orsolya bemutatta a diákemlékmű történetét, osztálytársai pedig egyenként bemondták a „Kollégium fiainak” a nevét, akik „ a vérhullatás legmagasabb törvényének engedelmeskedtek”: Debreceni István, Szászhalmi György, Szotyori Imre, Dobolyi Ferenc, Szotyori Gergely, Váradi Bányai János, Krizbai György, Zágoni András, Marosvásárhelyi Péter, Rigó Kapusi Sámuel, Magyari István, Ajtai András , Vajai György, Szemerjai György (nevük latinul került megörökítésre az emlékműn).
A vendégek részéről Terenyei Attiláné, az egyesület alelnöke, elszavalta saját, a fejedelem jubiláló ünnepségére írt költeményét, röviden bemutatta az egyesületük tevékenységét, majd okleveleket és egy emléktárgyat osztott ki a csapat tagjai számára. Lapunknak az alelnök elmondta: egyesületük tagjai már az elmúlt nyár folyamán meglátogatták az emlékművet, amikor átutazóban voltak, viszont a mostani fogadtatás elragadtatott mindenkit. Legfőképp a diákok hozzáállásától hatódtak meg, hiszen még nem látták a fiatalságot így összefogni. Terenyei Attiláné szerint a Nagyenyeden látottak arra engedik őt következtetni, hogy itt „egy olyan egészséges szív-lélek generáció nő fel, amelyik a hős enyedi diákokat tekintve mintaképül, továbbviszi Rákóczi eszméit, illetve 1848 és 1956 szellemét, másik két felragyogó fokozatait a hazafias érzésnek.
Borítókép: A Kápolnadombon levő diákemlékműnél zajlott a figyelemfelkeltő esemény
