JANCSÓ KATALIN
Mielőtt rátérnénk a részletekre, foglaljuk össze röviden a gyógybor történetét, hisz eredete szinte egyidős az emberiséggel. Az ókori szerzők dicshimnuszokba foglalták, Plutarkhosz az italok leghasznosabbjának, a gyógyszerek közül a legédesebbnek és a legkellemesebb fűszernek nevezte. A középkori számos nyavalyától sújtott szenvedő olykor mai ízlésünkkel igencsak ellentétes összetevőket is beleáztatott a borba, amelyek állati testrészeket, épület faláról lekapart port, vizeletet, ganéjt is tartalmazhatott, amelynek részletezésétől természetesen itt eltekintünk azzal a megjegyzéssel, hogy minden kísérlet előre vitte az orvostudományt, amely a 19. századot követően mégis hálátlanul elfeledte. Mert az ember olykor rest, ha könnyebbnek tűnik enyhébb bajok esetében is bekapni egy pirulát, mint megismerkedni a füvekkel, begyűjteni azokat, odafigyelni a pontos adagokra, eljárásokra.
Első lépés: harmat után szedjünk gyógynövényt
Gyerekkoromban, a hatvanas években még sokan tudták, hogy a csalán és cikória gyökeret általános gyengeség, étvágytalanság esetén borba kell áztatni, de ezt csak nemrég próbáltam ki magam is, amikor egy lábadozónak ajánlva meglepődve állapíthattam meg, hogy a savanykás bort édessé, kellemessé tette. Úgy is fogalmazhatnék, rájöttem, már csak az ízéért is megéri gyengélkedni és gyógyboron erősödni.
A A közönséges palástfüvet már a régiek is az asszonyok megsegítőjeként emlegették
Létezik néhány általánosnak mondható szabály, amelytől a kísérletező kedvűek az erős hatású gyógyfüvek kivételével bátran eltérhetnek, de kiindulóként nem árt tudniuk: az áztatásra szánt növényeket általában délelőtt szedjük, a harmat felszáradását követően, de a nagy forróságot megelőzően. A gyökereket tavasszal és ősszel a kizöldülést megelőzően vagy a vegetációs időszakot követően szedjük tiszta helyekről, kerülve az ipari térségeket és utak mentét. Szárításuk szellős, árnyas helyen történik, vékony rétegben (a gyökereket aprítjuk, szeleteljük), tárolásuk karton dobozban a legcélszerűbb. Mivel a bor már kis mennyiségben önmagában is gyógyszer, igyekezzünk megbízható helyről beszerezni, mert a kereskedelemben az árbeli különbségek nem mindig igazolják a minőségi követelményeket. Általában úgy tartják, hogy a vörös borok erősítőek, a fehér borok emésztést elősegítőek. Rendszerint 7,5 dl borra 60 g nehéz és 30 g könnyű fajsúlyú nyers növényt számítunk. Ugyanis a gyökerek fajsúlya több mint a virágszirmoké, azaz töményebbek, ugyanakkor, ha szárított növénnyel dolgozunk, a fent említett adagok felével számoljunk. Ezeket 7,5 dl borral számolva egy literes, széles szájú edényben áztatjuk, rendszerint 4 napig, hogy elkerüljük a bor esetleges minőségi gyengülését. Miután leszűrtük, hűvös helyen tároljuk és két hét leforgása alatt fogyasszuk el. A kivonatok hatásfoka érdekében a savasabb borok használata ajánlott.
„Halálra való kelevént meggyógyít”
A sort az ürmösborral nyitjuk, mert az ürmöt is tartalmazó vermutot és abszintot bizonyára ismerik, amelyek hírnevét a múlt század elején az úgynevezett abszintizmus fiktív szindrómára való hivatkozás megnyirbálta. Ugyanis az ezen italok készítéséhez felhasznált fehér ürömben levő tujont ártalmasnak ítélték. Később az összetevőket laboratóriumban elemezve rájöttek, hogy a mérgezési szint eléréséhez hatalmas mennyiséget kellene elfogyasztani, és ez a szóban forgó ital esetében nem érvényes.
Magyar földön a középkor és újkor kezdetének kedvelt itókája volt az abszint és az ürmösbor, amelynek számos elkészítési módját jegyezték fel a korabeli szakácskönyvek, igazolva, hogy nemcsak az urak értettek hozzá, hanem az asszonyságok is szorgalmasan gyűjtögették a recept változatokat. Ezek közt is a legtöbbet a 18. században a délszlávok által lakott magyar vidékeken készített rácürmöst emlegették. Lényege, hogy az üröm mellett más fűszernövényeket is áztattak a borba. Különben az ürömnek nagy becse volt mindig, régi orvosló könyveknek alig van olyan lapja, amelyen ne említenék a javát, vagy netán babonás procedúrák kellékeként sorolnák.
A fehér üröm nemcsak gyógyít, hanem bódít is. Nincs mit csodálkozni, hogy a harctérre menő katonák ruhájába is belevarrták a védelem reményében.
A fehér ürmöt a gyógyfüvek királynéjaként is nevezték, de ízesítésre, gyógyításra használták a bárányürmöt és feketeürmöt is. Még a cipőbe tenni is ajánlották, hogy felfrissítse a tagokat, a feltört lábat gyógyítsa. Gellei István 1711-ben (Kolozsvári Egyetemi Könyvtár, kézirat) ezt jegyezte le a fehér üröm hasznáról: „Halálra való kelevént meggyógyít” vagy „Szem fájás ellen. Az fejér ürümnek az szép cöke levelét az fájó szemedre kösd.” Leírja, hogy „Hurut ellen felette jó: Az ürömnek gyökerét főzd meg borban, ad meg innya egynehányszor estve és regvel minden időkben meg lágyít meljében, és ki tisztittya és az hurutot meg álittya.” Magunk is könnyedén készíthetünk ürmösbort, mivel az illatos, fűszeres, egyben kesernyés vadontermő növény könnyen megtalálható, de ügyeljünk arra, hogy csak szakember által meghatározott növénnyel dolgozzunk. Rendszerint a szár hegyét használjuk tavasszal, ilyenkor alacsony a tujon tartalma, de év közben sem kell elkerülni. A növény levét kisajtoljuk (ajánlott összezúzni és utána kifacsarni), majd kb. 3 evőkanálnyit számítva egy üveg borhoz és 100 g mézhez a hozzávalókat felfőzzük. De egyszerűbben: a növény borban való áztatása kömény- és ánizsmaggal együtt azoknak, akik nem rajonganak a túl keserű ízekért, de ennek ellenére új étvágygerjesztő aromákat is kipróbálnának. Gyomor- és bélfekélyesek kerüljék a használatát.
Borágós, libapimpós itóka
Rekedtség és meghűléses tünetek esetén készíthetünk molyhos ökörfarkkóró bort.
Szükséges 1-2 kanálnyi nyers virág, 1-2 kanálnyi köménymag, ezeket egy üveg nehéz vörösborban áztatjuk. Mivel az ökörfarkkóró sok nyálkaanyagot tartalmaz, ideális a torokfájás tüneteinek enyhítésére, de a fenyőrügy borban való főzése is jó szolgálatot tesz ilyen esetben, ezért tetszés szerint kombinálni is lehet ezeket. Emésztési problémák esetén 20 g fekete ürmöt egy menta szállal együtt 10 napig áztassunk édes borban, de aperitifként csak egy fehér üröm ágacskát, egy citromfű és menta szálat tegyünk fehér borba 1 napig. Evés előtt egy kis pohárkával elfogyasztva fejti ki hatását.
A borágó virága fehér borban nemcsak a melankóliát űzi el, hanem a gyomrot is rendben tartja, de májproblémák esetén kerüljük, mivel, ha kis mennyiségben is, de van benne némi májkárosító összetevő. A néphit szerint a friss kakukkfüvet borral együtt üvegbe zárva tíz napig, megment a lázas állapottól, ezt pálinkáspohárral beosztva fogyasszuk, de félő, hogy fenséges ízének köszönhetően nincs olyan elesett ember, aki mértékletességet tanúsíthatna. A libapimpó hasmenést gátló tulajdonságait 5 g nyers növénnyel érjük el, amelyet egy liter borhoz számítunk. Szintén jól esik a gyomorműködésünknek, ha libapimpót áztatunk a borban, vagy a megunhatatlan csipkebogyóból 2 kanálnyi szárítmányt teszünk negyed liter fehér borhoz tíz napig, hogy egy megunhatatlan májvédő nedűt fogyaszthassunk.
Virág a borban nem borvirágosság
Az úgynevezett nyári borhoz szükség lesz erdei eperre, málnára, cickafark és csalán levélre, ezeket elég, ha csak néhány óráig áztatjuk a borban. Ha nyugodt álomra vágynánk, hársvirágot áztassunk, ha könnyű emésztést szeretnénk, pitypang virággal édesítsük az itókánkat, de ha vízhajtásra lenne szükségünk, tormagyökeret vontassuk ki. Az elismert körömvirág sem maradhat ki a sorból, egy üvegnyi borhoz számítsunk maréknyit a virág szirmából, ez leginkább a hölgyeknek ajánlott, és áztatás után szűrni sem kell, érdekes így fogyasztani néhány nap után, mert jót tesz a női szervezetnek.
Hölgyekről lévén szó, a rózsaszirom borról se feledkezzünk meg: két maréknyi illatos szirmot a harmat felszáradását követően üvegtálba helyezve kell felönteni az édes fehér borral, hogy estig átvehesse a virágok színét, majd a szűrést követően és a felszolgálást megelőzően újabb friss szirmokat helyezhetünk a pohárba. De ott van a rozmaring, a bazsalikom – róluk se feledkezzünk meg, gyógyhatásuk mellett eredményes vendégszédítők, mert a fűszernövények kombinációja már önmagában a kísérletezések tág lehetőségét nyújtja.
Mivel a férfiak hajlamosabbak kitartani a klasszikus borok mellett, mintsem virágokkal tele borral mulassák az időt, lássunk még néhány szépnemnek ajánlott receptet: a stressz mentesítő pezsgőbe citromfűvet, levendulát, komló virágot, ánizs magot, rozmaringot adunk mindenikből 3 g-ot számítva. Ezeket négy napig tartjuk a pezsgőben, amely addigra gyöngyözés mentesül, de újabb erőkkel telítődik a növények nyomán. A változókor időszakát nehezen viselő hölgyekről se feledkezzünk meg, nekik a következő keveréket ajánljuk: 3 g vörös lóhere virág, 2 g citromfű, 2 g levendula, 1 g galagonya virág, 1 g komlóvirág, 1 g palástfű, A palástfűre itt külön kitérek: magasan fekvő erdők talaján nálunk gyakori. Érdemes megismerni, semmivel össze nem téveszthető jellegzetessége, hogy levelein napközben is harmatcseppnek látszó gyöngyszemek ékeskednek. Ezt a növényt a régiek a nők jótevőjeként emlegették.
A kesernyés ízek kedvelőinek a cikória bort ajánlom: egy marékkal a növény kék virágából, 2 kanálnyi a gyökeréből, 1 maréknyi izsóp virág, 1 maréknyi citromfű, 1db vanília rúd, 3 kanál cukor és annyi bor szükséges, amennyi ellepi a hozzávalókat. A cukor elhagyható, ha nagyon kesernyésen szeretik. De ugyanezt lehet keverni fenyőrüggyel, köménymaggal, kevés citromhéjat is lehet hozzáreszelni az üveg borhoz, majd hagyja ázni tíz napig. Egyes országokban a boroshordókba tüllzsákba zárt borsika maggal tartósítják a bort. A borsika is legalább olyan híres volt a középkorban, mint az üröm, és lám mire jutott ez utóbbi is. Sokan ma már azt sem tudják, hogyan néz ki. Pedig csodákra képes egyes reumatikus betegségek kezelésében, amelyhez a diólevél keringést serkentő tulajdonságát is hozzáadhatjuk.
