Hja, hogy nem tudatosan szedett tiltott teljesítményfokozót?
Ez már egy másik történet – egyelőre a száraz tény az, hogy Simona Halep doppingolt, ettől pedig egy világ omlott össze bennünk. Mint ahogyan egyébként akkor is, amikor egy másik szimbólumról, a hétszeres Tour de France-győztes Lance Armstrongról derült ki, hogy folyamatosan, tudatosan tiltott szereket használt…
Igen, egy világ dőlt össze bennünk, hiszen nem tévedés azt mondani, hogy Simona Halep az ország legkedveltebb sportolója volt, kifelé pedig az ország arca. Ha egy külföldit megkérünk, mondjon kapásból egy román sportolót, vélhetően Halep lesz az első, aki eszébe jut, majd talán – az idősebbeknek – Nadia Comăneci. Nem utolsó sorban Halep példakép volt sokak számára, itthon és a nagyvilágon egyaránt: ő volt annak az igazolása, élő példája, hogy kitartással, fegyelemmel, kemény és becsületes munkával lehet kiemelkedőt elérni, sikeres lenni, gyermekkori álmokat beteljesíteni – még romániaiként, illetve még Romániában is, ahol a sportot és a sportolókat másodrangra helyezik, mert nincsenek lehetőségek az élsport támogatására. Talán éppen ezért is reméljük annyira, hogy tényleg véletlenül került az a bizonyos szer a szervezetébe: nem akarunk ismét csalódni, nem akarunk kiábrándulni amiatt, hogy megint hazudtak nekünk, hogy megint becsaptak minket; nem akarjuk elhinni, hogy minden csak érdekekről, pénzről szól az élsportban.
Így aztán gyártjuk magunknak az összeesküvés-elméleteket arról, ami történhetett. Ki tudja: lehet, valamelyik elhagyott szeretője bosszulta meg így, vagy a stábjának valamelyik elbocsátott tagja, hiszen orvos, fizioterapeuta, erőnléti edző, kinetoterapeuta, táplálkozás-szakértő is dolgozik vele. Mennyi sérülés, kisebb-nagyobb műtét sújt egy élsportolót, mennyi kezelést kap… Lehet véletlenül – vagy éppen direkt, rosszhiszeműen?! – írták fel neki a kezelések során azt a bizonyos gyógyszert, ami a tiltott szert is tartalmazta kis mennyiségben. Igen, az is lehet, hogy belecsempészték az italába. Vagy az ételébe… Különben is, ha megnézzük egy-egy élelmiszer leírását, rájövünk: „nyomokban” olyan anyagokat tartalmazhat, aminek nem sok közé van ahhoz, amit éppen eszünk. Arról nem is beszélve, hogy ki tudja, mivel volt etetve a csirke, amelynek a húsa a tányérára kerül? Lehet az kapott valami antibiotikumot?! De az is lehet, valamelyik étrend- illetve táplálék-kiegészítője volt véletlenül fertőzött – ilyenre egyébként volt már példa éppen a modernkori teniszben, igaz, ha nem tévedek, nagyjából hét évébe került a „vétkesnek”, amíg ezt be tudta bizonyítani…
Szóval jobbnál-jobb forgatókönyveket kreálunk a saját megnyugtatásunkra, mert nem találunk logikus magyarázatot arra, ami történt, s arra sem, miért is fordulna doppingszerek felé egy olyan világklasszis, aki tudatában van annak, hogy évente többször vetik alá előre be nem jelentett doppingvizsgálatnak? És aki nem mellesleg már 40 millió dollárt ütögetett össze a teniszből… Közben azt is tudjuk, hogy a dopping mindig is szerves része volt az élsportnak, gondoljunk csak az egykori NDK doppingprogramjára vagy az orosz sportolók közelmúltbeli tömeges lebukására. És az is világos számunkra, hogy ma már azon a szinten, ahol ő volt, nyilvántartják a sportolók gyógyszeres kezeléseit is, éppen a „véletlenek” elkerülése végett…
Kételyeink és érzelmi útvesztőink között nem tehetünk mást, minthogy kapaszkodunk Halep nyilatkozatába: „A végsőkig fogok küzdeni, hogy bebizonyítsam, nem vettem be tudatosan tiltott szert”.
Már ha egyáltalán kiderül valaha az igazság… Addig is, könyveljük el: ez az eset, bárhogyan is végződjön, minden bizonnyal pontot tesz a kiváló teniszező profi karrierjére, hiszen az ő korában a többhónapos huzavona a végső ítéletig, netán – legrosszabb esetben – a 2–4 éves eltiltás után már nem sok keresnivalója lesz az egyre inkább tinisztárok uralta sportágban. Egy csillaggal kevesebb…
