A Szamosújvári Népművészek Egyesületének alapgondolata a Téka Alapítvány által szervezett Tavaszi Fesztivál kézműves vásárában született, helyi alkotók beszélgetéséből. Az ötletgazda Filep Erzsébet népművész volt. Molnár Anna, Bartha Katalin, Felszegi Melinda, Egri Hajnal csatlakoztak és megalapították az egyesületet. Főbb rendezvényeik a Régiók Találkozója és a hímzőtábor. Időszakonként illetve felkérésre kézműves foglalkozásokat tartanak gyerekeknek, például gyereknapi rendezvényeken, falvakra való kiszállások alkalmával. 2021 januárjától havonta megszervezik a kézimunka kört, ahol fiatalok-idősek együtt alkotnak.
Molnár Ádám és Tasnádi Márton középiskolás diákok hangulatos népzenei bevezetője után, Felszegi Melinda, az egyesület elnöke köszöntötte a résztvevőket. A találkozó a hagyományos minták időszerűségének témáját járta körül, hiszen a kézművesek igényessége meghatározó lehet a mintakincs alakulásában.
Elsőként Székely Melinda előadása hangzott el, Hagyományos és/vagy modern- a népi motívumok helye a széki ruhákon címmel. Az előadó több minőségben volt jelen, nemcsak a helyi iskola magyartanára, hanem a Sapientia Tudományegyetem oktatója is, de varrónő, néprajzkutató szemmel is értékelte a széki varrottas minták fejlődését. Széki származását büszkén vallja, emiatt is kezdte el beemelni díszítőelemként az általa tervezett ruhákra a széki hímzés motívumait. Előadása első részében az eddigi kutatási eredményeket ismertette. A széki tánc és zene mellett viszonylag korán elkezdték kutatni a széki varrottasokat. Palotay Gertrúd a lakástextíliákon levő hímzésmintákra figyel fel először. Szentimrei Judit neve ismerősen cseng sokunk számára, hisz az 1982-ben kiadott Széki iratosok című műve klasszikussá vált. Székely Melinda ezután áttért a széki népviseletet díszítő hímzések ismertetésére, amelyek főleg a kendőt, réklit és a szoknyát (fersínget) díszítik. Az ing és az alsószoknya (pendely) díszítése is történhet hímzéssel, de ez ritkább és visszafogottabb – tudtuk meg.
Székely Melinda néprajzos szemmel is ismertette a viselet változásait illetve jelenlegi helyzetét. Míg régen a legtöbb asszony ismerte a viseletkészítés csínját-bínját, jelenleg pár „specialista” birtokolja ezt a tudást. Ők hímeznek, ráncolják a szoknyát, inget, ezáltal jövedelem kiegészítéshez jutnak. Varrónőként, saját életének fordulópontjain, a széki hímzést beépítette öltözetébe, mintegy védjegyként, hovatartozását definiálva. Néprajzosként, a népies ruhák „fejlődését” is kutatva, Zsindelyné Tüdős Klárát tekinti úttörőnek, aki szerint a ruha vagy anyagban, vagy vonalban, vagy dekorációban legyen magyaros, de sohasem mindháromban egyszerre. Mesélt a megrendelőiről, azok motivációjáról illetve a népművészet, a motívumkincs változásáról, úgyhogy számos kérdést hagyott a hallgatóság számára továbbgondolni, saját véleményt alkotni.
A továbbiakban, a teremben kiállított gyönyörű ruhák és dekorációs textilek alkotói mutatták be alkotásaik. Filep Erzsébet széki rámán varrt lakástextíliái és viseletei sokak számára ismerősek, hisz idén önálló kiállítása is volt. László Eszter szőttes ruhadarabjai a Kallós alkotóműhelyek időszerűségét bizonyították. A mezőségi borzas minta remekül néz ki a mai ruhadarabokon is. Balla Gyöngyi a Kallós kollekciót mutatta be, amely a mezőségi varrottas mintakincset menti ruhákra, táskákra- divatos, egyszerű és lelket melegítő egyszerre. Szövérfi Zsuzsa-kézzel hímzett széki mintás ruhái hasonló indíttatásból születtek, mint a Székely Melindáé. A széki viseletet nem szerette volna felvenni, de széki eredetét jelezte a ruhán. Az apró virágok nemcsak ünneplő ruhán, hanem nyári ingen, farmernadrágon is eredeti és szép dekorációk. Sebi Enikő-nemezelt sáljai inkább anyagukban eredetiek, teljesen a mai használatra alkalmasak. Székely Melinda és édesanyja Székely Mária ruhái is a kiállítás anyagát képezték.
A délután második részében a kalotaszentkirályi Péter Mónika-Mária mutatta be Péter Jani Csillával közösen kiadott könyvét, amelynek címe Kalotaszegi vagdalásos mintagyűjtemény. A szerző a kézimunka technika bemutatásával kezdte az ismertetőt, majd szót ejtett a gyűjtésről, amelynek során összeállt a mintákból álló kincses könyv. Szó esett a századfordulón, a megélhetés miatt sokat kézimunkázó kalotaszegi asszonyokról, a minták változásáról is. A régi geometrikus mintákat felváltották a harsányabb, piacosabb, mutatósabb minták. Az egyik fontos gyűjtési forrás, az ismerősök, vásárokon kívül a kalotaszegi templomok voltak. Viszont ma már innen is kiszorulni látszanak a kézimunkák, a felújítási munkálatok után nem kerülnek vissza évtizedek óta megszokott helyükre.
Péter Mónika is alaposan dokumentálta a mintákat, szép fotókkal fűszerezte az előadását. Fotóin nemcsak az eredeti minta, ennek rajza, hanem az újra megalkotott változata is megjelent. Előadása végén számos újragondolt lehetőséget villantott fel, egyik legérdekesebb a kalotaszentkirályi iskola végzős diákjainak tablója volt, amelyet vagdalásos motívumokkal díszítettek.
Mindkét előadó szerint fontos a minták tovább éltetése, új – a jelenlegi életformával összeegyeztethető – funkciók keresése számukra, hiszen identitásunk meghatározásában ezen hajszálgyökereknek meghatározó szerepe van.
„A rendezvényen elhangzott előadás, könyvbemutató és a kiállított textíliák, ruha- és használati darabok által is megerősödött bennünk az a tény, hogy igenis modern, elegáns, praktikus az a ruha, táska, amelyet népi motívummal díszítünk. Fontosnak tartom a szőttesek, varrottasok, vagdalásosok mintavilágát az eredeti népi forrásokból megismerni ” – értékelte a délutánt Felszegi Melinda, az egyesület elnöke.
Kézművesek és érdeklődők számára egyaránt érdekes és elgondolkodtató délután volt, amelynek folytatására igény van. Az esemény partnere a Téka Alapítvány, támogatója a Communitas Alapítvány volt.
