Háborús „dilemmák”

Háborús „dilemmák”
Olaf Scholz német kancellár hosszas hezitálás után végül mégiscsak beadta a derekát. A sajtókampány és számos szövetséges nyomására szabad utat engedett a Gepard (azaz Leopárd) elnevezésű önjáró légelhárító löveg és egyben harckocsi szállítására vonatkozó ukrán kérelmek teljesítésének. A Leopárdot, mely ez idő szerint a NATO legkorszerűbb német gyártmányú harckocsija, radarral is ellátták, s így már 15 km távolságból képes bármely harci helikoptert, harci repülőgépet és drónt megsemmisíteni.

A döntést a Bundestagban is heves vita előzte meg. Scholzot saját szövetségesei is azzal vádolták, hogy vonakodásával kiszolgáltatja Ukrajnát Oroszország agressziójának. Igaz, a kancellárt a döntés meghozatala után is többen támadták. Sahra Wagenknecht, az élvonalbeli politikus és közgazdász, a Linke korábbi elnöknője a Welt tudósítása szerint úgy vélekedett, hogy „a mind gyilkosabb fegyverek szállításával a Nyugat nem az ukrán háború befejezését sietteti. Éppen fordítva. A vérontást hosszabbítja meg, s ezzel az áldozatok számát növeli. Tévedés azt hinni, hogy az atomhatalom Oroszország egy legalább félig-meddig arculatmegőrző megoldás nélkül ki fog vonulni Ukrajnából… A béke Ukrajna – nagyhatalmak által garantált – semlegessége​ és a Donbász autonómiája nélkül lehetetlen. Továbbra is erre a megoldásra kellene Németországnak és az európai szövetségeseknek törekedniük ahelyett, hogy Amerika valamiféle végrehajtói gyanánt még több olajat öntsenek a tűzre… A fegyverek nem teremtenek békességet és egyébként is: Oroszország nélkül Európa elképzelhetetlen”.

A döntést nem csak meghozni nem volt könnyű. Kivitelezni is csaknem lehetetlen. Időközben ugyanis kiderült, hogy a harckocsi legfontosabb komponenséhez, a két – 35 milliméteres – légelhárító ágyúhoz a lövedékeket eredetileg egy svájci vállalat gyártotta, s bár a cég beolvadt a német Rheinmetal konszernbe, a licenc továbbra is svájci tulajdon maradt. Márpedig a két vállalat közti szerződésben – Svájc semlegességi státusával összhangban – az a kitétel is szerepel, hogy a lövedékek hadban álló felek számára nem szolgáltathatók ki. A német szándékot – Svájc semlegességére hivatkozva – az Államszövetség Gazdasági Titkársásága (az ún. Seco) igyekezett is meghiúsítani.

Kezdettől nem volt könnyű dolga, s végül kudarcot is vallott.

Az Amerikának elkötelezett német politikusok egy darabig azt állították, hogy a páncélozott jármű csupán 12,7 milliméteres, nehéz gépfegyverekhez használatos lövedékekkel lesz felszerelve. Aztán kiderült, hogy az ukránok nem erről beszélnek. Majd újabb érvek is előkerültek, hogy ugyanis a légelhárító ágyúhoz tartozó lövedékek még a szóbanforgó szerződés megkötése előtti időből származnak, illetve csak részelemeiket állították elő Svájcban, magát a lövedéket azonban külföldön szerelték össze. A gáncsoskodókat a háború támogatói a hadititkok kifecsegésével is megvádolták. A végső érv mégis az lett, hogy a megfelelő lövedékeket Németország is elő tudja állítani. Sőt – némi jóakarattal – a NATO-tagállamok tartalékaiból is össze lehet kalapozni a szükséges mennyiséget. A svájciaknak tehát az „üzletbe” immár nem lehet beleszólásuk. Így aztán a szinte már bohózatba illő​ jogi- és katonai okoskodások nyomán végérvényessé vált a döntés. Sőt. A Bundestag tagjainak túlnyomó többsége immár a szállítások mellett kötelezte el magát. Németország 30 (a továbbiakban 50) Leopárd típusú önjáró légelhárító löveget szállít majd Ukrajnának. Melyeket az ukránok abból a pénzből fizetnek majd ki, melyet Németországtól kapnak háborús segély gyanánt.

Csakhogy a Leopárd harckocsi műszakilag is rendkívül összetett berendezés, melynek kezelését időbe telik elsajátítani. Az ukránoknak azonban erre a fegyverzetre, mely alapvetően befolyásolhatja a harci cselekményeket is, most a Donbászt védő ukrán hadtest bekerítésének oroszok által meghirdetett napjaiban és nem később van szükségük. A németek – úgy tűnik – végül is adnak, és mégsem adnak. Legalábbis ukrán nézőpontból…

A közvélemény végső kételyét, miszerint a nehézfegyverek szállításával a NATO-tag európai államok – s általuk a NATO is – a konfliktus részesévé válik, ami a világot az atomháború küszöbére sodorhatja, Clemens Wergin, a Welt kommentátora igyekezett eloszlatni. „Szabad-e Ukrajnát az atomháborútól való félelem miatt cserbenhagyni?” - tette fel a kérdést már cikke címében. S a magabiztos válasz az volt: maga a kérdésfelvetés is hamis. Az oroszok atomháborúval való fenyegetődzése puszta retorikai fogás…

Lehet, hogy így van. De akkor is az oroszokon a sor, hogy maguk is még több és hatékonyabb fegyverzetet vessenek be a harcokba.​ A radarok által​ észlelhetetlen, de jól irányítható hiperszonikus rakétákat például.

Igaza lehet Wagenknecht asszonynak: még hosszú ideig élvezhetjük az ukrajnai háború hátborzongató „szappanoperájának” újabb és újabb epizódjait. Sajnos, csak és csakis addig, amíg a bombák (esetleg – a tekintélyes Welt-kommentátor véleménye dacára – még az atombombák is) nem a mi fejünkre kezdenek potyogni…

 

promedtudo2Hirdetés

A rovat cikkei