Harminchat éves tanári pályája alatt két alkalommal is vállalta a Báthory-líceum igazgatását
Egyik tanítványának a leveléből átvéve néhány gondolatot: különös képessége volt a matematika megszerettetésére, sikerült valamiféle természetes hangulatot teremtenie a táblán. Kifejlesztett egyféle igényt a szellemi szigorra, a teljesség és a pontosság szeretetére, alapos és helyes következtetések levonására.
Mástól vett gondolatokkal kezdtem, mert lányaként szeretnék fukarkodni a dícsérő szavakkal, ugyanakkor jeleznem kell, hogy sokunk szakmai pályáját meghatározta.
Később, amikor az iskolát már Báthory-nak nevezték, igazgatónőként tett meg minden tőle telhetőt egy jó szakmai műhely kialakításáért, és az iskola tiszta magyar tannyelvének visszaállításáért (Kapcza Imre jogi útmutatásával és segítségével).
Számomra azért 11-es marad ez az iskola, hiszen ez állt tizenkét éven át a karszámunkon. Ezzel beazonosíthattak bennünket az utcán, ha például betértünk egy bűnös sörözőbe. A Báthory név tán ki se férne rá, és a mai diákok el sem tudják képzelni a karszámot.
"Az iskola csak exportra termelte a diákokat" – írta egyik volt iskolatársam, a bátorságáról méltán híres református püspök. Igen, szétszóródtunk, de nem az iskola nevelt erre. Ady Endrét idézve: "Hát népét Hadúr is szétszórja:/ Szigoruabb istenek ezt így szokták." Lázár Irén sem a Házsongárdi temetőben nyugszik majd, hanem távol a családi sírhelytől, Farkasréten. Temetése november 30-án lesz, negyed 12-kor.
Singer Júlia
Lázár Irénre emlékezünk
Ismét búcsúzunk… három éve lassan, már összeszámolni is nehéz, hogy iskolánk történetének hányadik volt tanárától, híres személyiségétől köszönünk el végleg, beírva nevüket a Báthory-líceum panteonjába.
,,Azért vagyunk itt, hogy teremtsünk lelkünkkel valamit a lelkünkből, ami olyan, mint a lelkünk. Valamit, ami a mienk, ami nemcsak más, mint-más, de méltó ékessége lehet felemelt fejünknek.” (Ady Endre) – idézem Lázár Irén, volt igazgatónő szavait, aki Ady Endre gondolataival próbálta meghatározni azt a történelemalakító szerepet, amelyet a kommunista világrend bukása után, 1990-1992 között az erdélyi magyar iskolák igazgatói betöltöttek, hogy megmentsék a magyar tannyelvű iskolahálózatot és átörökítsék azt a hagyományt, amit a kommunista rendszernek szinte sikerült megsemmisítenie.
Lázár Irén hős volt, együtt a többi magyar iskola igazgatójával és tanári karával, a magyar és román demokratikus politikai erőkkel összefogva olyan hőstettet vittek véghez, amely abban a kontextusban őseink honvédő harcával rokonítható.
Bátran kimondhatjuk, hogy Lázár Irénnek és társainak köszönhetjük, hogy most Kolozsváron öt magyar iskola között válogathatnak gyermekeink, akik színvonalas középiskolai oktatásra vágynak.
De ki volt Lázár Irén? 1933-ban született Kolozsváron, a Bolyai Egyetemen matematika-fizika szakos oklevelet szerzett, tanári pályáját Bukarestben kezdte, majd 1957-től Kolozsváron tanított megszakítás nélkül 1993-ig. Harminchat éves tanári pályája alatt két alkalommal is vállalta a Báthory-líceum igazgatását: 1978-1986 között, majd 1990-1993 között, amikor nyugdíjba vonult.
Harminc év távlatából nehéz felidézni Lázár Irén emlékét nekünk, akik akkor még nem voltunk az iskola tanárai, de okosságáról, jó gyakorlati érzékéről, stratégiai képességeiről gyakran hallottuk regélni kollégáinkat, akik Lázár Irénnek is kortársai voltak. Mindig tisztelettel és csodálattal emlegették igazgatói képességeit, de emberi oldaláról volt tanárunk, Löwy Maya emlékezik meg írásaiban a leghitelesebben.
,,Azt csinálta és mondta, amit jónak tartott. – Mitől féljek ? – kérdezte. – Ha kirúgnak mint igazgatót, én jó matematika tanár vagyok. Ha onnan is kirúgnak, magánórákból fogok élni. Ha nem lesz elég tanítványom, elmegyek bejárónőnek, és azt fogják rám mondani: nem túl ügyes, szegény, de becsületes.”
Szerencsére, a mi szerencsénkre erre nem került sor, mert Lázár Irén többre volt hivatott … történelemalakító szerepre. Az 1989-es decemberi események után, kihasználva a zűrzavaros politikai helyzetet, gyorsan lépett, és kiharcolta a magyar iskola visszaállítását. Ezért örökre hálásak maraduk neki és kortársainak.
Bár nyugdíjba vonulása után, 1995-ben követte lányait Magyarországra, élénk figyelemmel követte az iskola sorsát, cikkekben közölte véleményét, sőt a történelem számára le is jegyezte az ,,iskolaháborúk” eseményeit, akkor is a történészekre gondolva, akik számára fontos kordokumentumnak számít. Elmondhatjuk tehát, hogy egész életét a kolozsvári oktatásnak szentelte, és egy olyan korban, amikor nemcsak tenni volt nehéz, de embernek maradni is, Lázár Irén emelt fejjel állhatott meg tanárkollégái és diákjai előtt, sőt elmondhatta Vörösmarty szavaival: ,,Köszönjük élet! áldomásidat/ Ez jó mulatság, férfimunka volt!”
Lázár Irén emlékét megőrizzük és átörökítjük az utókor számára.
Nyugalma legyen csendes!
Schuller Hajnal
Igazgatóim (III.) – Tanári jegyzeteimből
Lázárné Kántor Irén nyolc éven át igazgatta a Báthory-líceumot. Az aligazgató Vízi Imrével hosszú ideig jó egyetértésben, egymást segítve és kiegészítve tettek meg mindent az iskoláért. (Később valami nézeteltérés rontotta meg viszonyukat, de ez nem tartozik e cikk keretébe).
Irént, akit gyerekkora óta Babának szólítottak, mi, tanárok értékeltük, elismertük hozzáértését, a tantestület körében jó hangulatot teremtő ügyes módszereit. Az iskoláért felelős szekusnak nem gazsulált, mint ahogyan az bizonyosan elvárta volna, nem sokat törődött jöttével-mentével. A kollégák körében Törpeként emlegette („megint itt járt a törpe”, „érdeklődött a törpe”, „tudni akarta a törpe” stb.), és ez a gúnynév csökkentette az illető személyhez kötött bizalmatlanságot, félszeket.
Amikor férjemmel együtt először kaptunk útlevelet Németországba, unokatestvéremhez, Irén azt mondta: – Alá kellett írnom, hogy felelek érted. De ne törődjetek ezzel, ha úgy döntötök: jobb nektek külföldön maradni. Megbízták, hogy – igazgatóként – beszéljen rá, lépjek be a pártba. – Én azonban nem rá-, hanem lebeszéllek – magyarázta –, ha rossz néven veszik tőlem, kibírom.
Nem is voltam párttag egy percig sem.
Azt csinálta és mondta, amit jónak tartott – Mitől féljek ? – kérdezte. – Ha kirúgnak mint igazgatót, én jó matematika tanár vagyok. Ha onnan is kirúgnak, magánórákból fogok élni. Ha nem lesz elég tanítványom, elmegyek bejárónőnek, és azt fogják rám mondani: nem túl ügyes szegény, de becsületes.
Nagyon tetszettek nekem szavai, ezért is ismételtem meg a már régebben idézetteket. Egyszer Lázár Irén igazgatósága alatt is váratlanul robbant a bomba. A nyolcvanas évek közepén (azt hiszem 1985-ben) egyesítették iskolánkat az Avram Iancu román tannyelvű líceummal. Viorel Săndulache fizika szakos tanár vette át a vezetést. Az új igazgató szerencsénkre nagyon rendesen viselkedett. Igyekezett minél kevésbé megbolygatni az általa is elismert, jó hírnevű iskolánk menetét.
A tanév vége előtt nagygyűlésre hívták össze a város iskolaigazgatóit. A főtanfelügyelő kihirdette, hogy a kéttagozatos intézményekben csak román nyelven folyhatnak a záróünnepélyek. – Az állam nyelvén mindenkinek kell értenie – jelentette ki –, a magyar nyelvet nem ismerő szülőket, vendégeket bántaná és sértené a számukra idegen nyelv használata.
A jelenlévő igazgatók közül csak Săndulache emelkedett szóra. – A ballagási ünnepséget már idejében előkészítette a magyar tagozat: versekkel, kórusszámokkal, búcsúzó szövegekkel készültek, nem találom helyesnek, hogy most leállítsam őket – mondta. A vezetőség semmibe vette véleményét. A ballagáson tilos volt magyarul megszólalni.
Ma már nehezen elhihető, hogy volt olyan év, amikor a ballagás csúcspontjához tartozó Fodor Éva-díjat is szinte titokban, összeesküvési hangulatban, nem az udvaron, hanem egy osztály négy fala közé préselve osztottuk ki. De kiosztottuk akkor is... magyarul.
1989 után, a megváltozott körülmények közt, Lázár Irén okosan, gyorsan lépett. 1990 január elején kiharcolta a magyar iskola visszaállítását. A román tagozat sem rövidült meg: szép épületet biztosítottak az iskolájuknak az Eperjesi utcában. Ma is ott működik, Avram Iancu néven.
A magyar tannyelvű iskola élére ismét Lázár Irén került. Felvetődött az iskola szükséges új elnevezése (addig 3-as számú matematika-fizika líceum volt). Lázár Irén a Mikes Kelemen nevet szerette volna elfogadtatni. Egy értelmes, kedves tanítványa, Macalik Arnold sugalmazta ehelyett a Báthory nevet, amely a diákság körében azonnal nagy népszerűségre tett szert. A hatóságok ezt a nevet sokáig nem engedélyezték. Lázár Irén áthidaló megoldáshoz folyamodott: „A Báthory István alapította iskola” címtáblát tétette ki az épület kapujára. A líceum patinás (és remélhetőleg időtálló) nevét Lázár Irén nyugdíjazasa után az utódja harcolta ki. Erről az utódról még szó lesz a továbbiakban.
Ezek után Irén sajnos nem csak az iskolától vált meg, hanem Kolozsvártól is. Magyarországra költözött, hogy közel éljen két leányához, az itthoniakkal való kapcsolatot viszont mindmáig szorosan tartja.
Löwy Maya
(Megjelent a Szabadságban, 2010. április 12-én)
Borítókép: Báthory szülői szövetség
