A Mária-oszlopot gróf Kornis Antal és felesége, Petki Anna emeltette, valószínűleg az 1738–1744 között Kolozsváron dúlt pestisjárvány elmúlásának hálaemlékéül. A gróf, aki az erdélyi katolikus arisztokrácia kiemelkedő személyisége volt, 1744 szeptemberében kötött szerződést a kor neves szobrászával, Schuchbauer Antallal az alkotás elkészítésére. Az érdekes az, hogy a szerződésben szoborcsoportról írnak; a dokumentumban többek között 15 szent szobrának elkészítését jelölik meg – amelyeket a központi oszlop körül szándékoztak elhelyezni – valamint három, fekvő unikornis kialakítását, az egyszarvú a Kornisok címerállata lévén – írja Kovács Zsolt művészettörténész a lexikon.adatbank.ro oldalon olvasható cikkében. Mint megállapítja, az alkotás történetének „máig legnagyobb rejtélye, hogy elkészült-e egyáltalán a szerződésben foglalt grandiózus szoborcsoport, avagy, az időközben jelentkező esetleges anyagi gondok miatt az eredeti elképzelésről lemondani kényszerültek. Kérdés az is, hogy a szentbenedeki kastély előtt még látható fekvő unikornisszobrok, amelyek a 20. század elejéig a kolozsvári ferences templom – Kornis Antal által építtetett – Loretói kápolnájának bejáratát őrizték, ehhez a szoborcsoporthoz készültek-e vagy sem?” – veti fel a kérdést a művészettörténész.
Tény az, hogy a kolozsvári Mária-szobor szép példája ennek a 18. század első évtizedeire Közép-Európa szerte elterjedt barokk emléktípusnak. A Szeplőtelen Szűz Máriát, az Immaculatát megjelenítő szoboralakot egy obeliszkjellegűen kialakított, korinthoszi fejezetes, hatszögű pillérforma tartja, amely lépcsőzetes megoldású, párkányokkal határolt, kétszintes posztamensen áll.
A díszesen képzett posztamens hatszögű alapformát mutat. Alsó részének oldalai homorítottak, a hosszoldalak mentén kétszintes lépcsőzetet alakított ki a szobrász, a sarkokat pedig akantuszlevéllel, volutákkal képzett kiugró elemekkel zárta le. A párkányzat fölötti második szint középső oldalait levél- és kagylómotívumokkal övezett kartusok díszítik; a homlokoldalakat akantuszlevelekkel ötvözött, felül felcsavarodó volutákkal képzett, ívesen mélyített, kagylódíszes oldalak határolják, amelyek előtt íves, tarsolylemezre emlékeztető formájú talapzatok állnak. Ezek urnákat tartottak, amelyek láthatók egy 1859-es, Veress Ferenc féle felvételen és még az ötvenes években készült fotókon is; ma már csak a lábazati részük van meg, a belőlük kiálló szegekkel.
A Szeplőtelen Szűz szoboralakját tartó pillér lábazatának három sarkánál eredetileg angyalszobrok álltak, ezek jól láthatók Veress Ferenc 1859-es fényképén; mára már csak azonosíthatatlan maradványaik vannak meg. A Mária-oszlopok hagyományos kialakításában ezek az angyalalakok Máriára utaló szimbólumokat szoktak tartani; az archív-felvételeken sajnos ezek a kis részletek nem vehetők ki. A hatszögletű pillérforma felületét felhőkből kibukkanó kerubfejek díszítik, felbukkannak a fejezeten is, illetve Szűz Mária bal keze alatt is egy kis kerubfej látható, jelezve az Immaculata szentségét, az égiekhez való tartozását. A műemlék művészeti szempontból legértékesebb része a kecsesen megfaragott Mária-szobor, amely a Szeplőtelen Szűz ábrázolásainak hagyományát követi: a palástot, hosszú, finoman redőződő ruhát viselő, szelíd mosolyú Szűzanya a földgolyóra tekeredő kígyóra tapos, jeléül annak, hogy diadalmaskodik a Sátán felett; jobb kezét finom mozdulattal szívére helyezi, hosszú haja hátára omlik, fejét csillagkoszorú övezi. A kovácsoltvasból készült csillagok közül mára mindössze egy darab maradt meg.
A műemléket korlátbábos mellvédű, párkánnyal lezárt kőkerítés övezte – ebben az állapotában látható Veress Ferenc 1859-es felvételén; ez a kőkerítés már valamikor a két világháború között eltűnt.
A Mária-oszlopot utoljára 1957–58-ban restaurálták, a kőfelület mára már több helyütt erősen károsodott. 1959-ben lebontották eredeti helyéről, mivel az illetékesek úgy vélték, hogy jelenléte nem fér össze a diákságnak a „megfelelő szellemben” való (azaz szocialista) nevelésével. Két évig hányódott, majd a Szentpéteri templom szentélye mögött állították fel arra a helyre, ahol ma is áll. Itt azonban a műemlék arányai, részleteinek finomsága egyáltalán nem érvényesül; mondhatni, hogy elhagyatott sivárságban áll a kis parkocskában, a város egyik legforgalmasabb útja közelében.
Az elmúlt évtizedekben többször, több helyen szó esett arról, hogy jó lenne a barokk emlékoszlopot eredeti helyére visszaállítani, de gyakorlati lépések egyáltalán nem történtek ez irányban. Most azonban jó esély lenne rá, hiszen a városi tanács – az áprilisi tanácsülésén elhangzottak szerint – hamarosan ötletbörzét szándékszik meghirdetni az Egyetem és a Farkas utca tervbe vett felújítására vonatkozóan. Az akkori tanácskozáson Gergely Balázs és Horváth Anna a műemlék restaurálását, eredeti helyére való visszaállítását javasolták a testületnek. Emil Boc polgármester nem zárkózott el az ötlet elől, kérdés, hogy válik a szándék valósággá ... Oláh Emese alpolgármester közvetlen munkatársaitól megtudtuk: az önkormányzat az ötletbörzét körülbelül két hét múlva szándékszik meghirdetni. A korábbi javaslat egyike egyébként az volt, hogy a Farkas utcát gyalogosövezetté alakítanák, és a régi városháza udvarán keresztül összekötnék a Deák Ferenc utcai sétálóövezettel és a Főtérrel.
Veres Stelian, a kolozsvári Szent Mihály Plébánia kormányzója a Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesség képviseletében Emil Boc polgármesternek címzett beadványt juttatott el a polgármesteri hivatalba, amelyben felhívja a figyelmet arra, hogy az Egyetem és a Farkas utcáknak a történeti szellemben való felújítása úgy valósulhat meg, ha a Mária-oszlopot visszahelyezik az őt megillető helyre, ahol 215 éven át állt. A „Pestis-oszlop” név alatt is emlegetett alkotást „hálából emelték Isten kegyelméért, hogy a várost viszonylag rövid időn belül megszabadította az 1738–1742 között dühöngött járványtól” – fogalmaz az egyházi elöljáró. Emlékeztet arra, hogy a barokk műemléket 1959-ben bontották el a neki kijelölt helyről, különböző darabjait helytelen és méltatlan módon tárolták, míg ki nem helyezték a Szentpéteri templom mögé.
– Valamennyi római katolikus hívő, románok, magyarok, olaszok és más nemzetiségű emberek nevében, tisztelettel kérjük, hogy a műemléket helyezzék vissza a piarista rendház egykori, az Egyetem utca 7–9. szám alatti épülete elé, amelyet jelenleg a Babeş–Bolyai Tudományegyetem használ – írta a plébániai kormányzó, hozzátéve: törekvésüket Kolozs, Máramaros és Szilágy megye metropolitája, valamint a kolozs-szamosújvári görögkatolikus püspök, Florentin Crihălmeanu is támogatja; mindkét elöljáró lepecsételte és ellenjegyezte a dokumentumot.
Túlzás nélkül állítható, hogy a Mária-oszlop restaurálásának és eredeti helyére való visszahelyezésének nemzetközi visszhangja is lenne, annál inkább, hogy manapság Európa keresztény szellemiségének alapjai is inognak; Schuchbauer Antal gyönyörű barokk alkotása előtt csaknem két évszázadon át fohászkodhattak a város polgárai, és nem utolsósorban a diákok – Szűz Mária közbenjárásáért vizsgáik sikeréhez. Másrészt a jellegzetes típusú barokk műemlék a város egyik turisztikai látványosságává is válhatna – fogalmaz beadványában Veres Stelian.
Ritka felvétel, különleges történettel
A különböző évekből származó archív-felvételek, amelyek értékes forrásként szolgálnak a mára már több részletében megrongált, megcsonkított emlékoszlop eredeti kialakítását illetően, Rohonyi D. Iván fotós kollégánk gyűjteményéből származnak. Nagy valószínűséggel egyedi fotó a téli felvétel a behavazott Egyetem utcáról és a Mária-oszlopról. Története sem mindennapi: az 1990-es évek elején nagy mennyiségben kellett papírt gyűjteni és beszolgáltatni ahhoz, hogy a Szabadságnak legyenek ívei, amelyekre a lapot nyomtatni lehessen. Sok ember segített akkoriban, tömegével hozták a használt papírt a szerkesztőség udvarára, és egy ilyen rakományban Rohonyi D. Iván tucatnyi érdekes negatívot fedezett fel, köztük az említett télit is.
Fotóriportjaink: a Mária-oszlop korabeli felvételeken és a Mária-oszlop ma
