Ő Foltos, a keverék kutyus, akit nemrég mentett meg az öcsém az éhhaláltól. Egy délután az igazfalvi állomástól hazajövet nyöszörgésre lett figyelmes. Esett az eső, a vízszint pedig növekedett a nádas szélén. Egy kartondobozban négy kicsi kutyakölyök nyüszített. A szívtelen gazda egy darab kenyeret dobott utánuk a dobozba, amit ők még nem tudtak megenni. Mikor az öcsém hazahozta őket, még nem voltak túl minden veszélyen. Olyan gyámoltalanok voltak, hogy enni sem tudtak. Apu kiskanállal próbálta etetni őket, egy nap múlva három kiskutya sajnos elpusztult. Nagyon aggódtunk, már az utolsó kutyusnak is tátongott a megásott sír.
De Foltoska kitartóbb volt, küzdött az életéért, s néhány nap múlva ő maga nyúlt az ételért. Elhívtuk az állatorvost, aki külső és belső féregtelenítőt adott az állatnak, s mondta, hogy rövid időn belül az oltásokat is beadja. Foltos napról napra bátrabb lett, játékos kis kutyussá serdült. Biztos nagy fajta lesz, mert nagyok a mancsai, és sokat eszik. Naphosszat pajkoskodik az új gazdik körül, mancsaival gyakran potyolja lábamat. Tanítani muszáj, hogy mit szabad és mit nem. Gyakran rágná a lábbeliket, vagy harapná az ember lábát, de már érti a tiltó szót. Furcsa kis önérzetes jellem. Ha dorgálják, behúzódik a szennyeskosár mögé, és bánja bűnét. Érdekes, hogy nem vágyik ki megismerni a világot. Pórázon próbáltam átvinni a szomszédba, hogy bemutassam. Nagyon nehezen lehetett meggyőzni, hogy kilépjen az utcára. Talán dolgozott benne az ösztön, elege volt a világból, ahová kivetették, inkább jó az ember közelsége, a család biztonsága. Hogy befogadták, ezt próbálja meghálálni minden alkalommal, mikor olyan melegen tud az emberre nézni. Mert van valami ebben a tekintetben, ami ellágyítja az embert, s ilyenkor gondolom, hogy a kutya saját magát háziasította.
Foltoska nagyon barátságos a többi háziállattal is. Példaképének tekinti az öreg Bundit, ha ő ugatja a jövevényt, Foltos is ugat. Talán jobban szeretné, ha játszanának vele. De ezt is tudomásul veszi, hogy sem a cicus, sem a Bundi már nincs játékos kedvében. A szárnyasokat sem zavarja, de látszik, hogy szerfölött boldog, hogy egy népes család tagja lehet. Minek is lehetne jobban örülni, mint annak, hogy gondoskodnak róla, s ő puha pamacsos mancsaival végigtapogathatja, része lehet a körülötte zajló életnek. Mert nincs annál rosszabb, ha valaki nem óhajtott, eldobott kitaszítottja a világnak. Délelőttönként nincs jobb, mint a háziasszony lába alatt sürgölődni, és követni minden mozdulatát. Hiszen a finom falatokból délben ő is kap. A bőséges ebéd után legjobb az árnyékban pihenni, hogy este annál több energiával lehessen hancúrozni. Esetleg pórázon még a szomszéd nénihez is jó átmenni, de semmiképpen sem messzebbre. Ha eljön az este, jöhet a vacsora, ezután a tyúkudvart is körbe lehet futkosni, ha már minden tyúk és csirke nyugovóra tért. Ha besötétedik, egy kicsit nyafizunk, de végül is belenyugszunk, hogy Bundival a színben kell töltenie az éjszakát, hogy a rókától megóvjuk a családot. Hiszen majd ő lesz valamikor a házőrző, s mekkora boldogság gazdihoz tartozni, a háziasszony gondoskodó kezét megnyalni.
