A válasz erre az érzelemre pedig az elkerülés vagy menekülés. Bizonyos szinten a normális válaszreakció minden kutyában megvan, hiszen így el tud kerülni számára káros vagy akár halálos helyzeteket. A félelem a kutya veleszületett ösztönös viselkedésformája. Természetesen minden élőlényben megvan a félelmi reakció, másképpen nem lennének életképesek.
Az eltúlzott félelmi reakciók ellenben nem túl kényelmesek a kutyáinknak, sőt, nekünk sem. A stimulusra adott válasz, vagyis a félelemérzet által kiváltott reakció többféleképpen nyilvánulhat meg. Ez függ a helyzettől, az állat temperamentumától és az opcióktól, amit választhat az állat, hogy elkerülje a szituációt!
A menekülés és elbújás nagyon gyakori válaszreakció a kiváltó ingerre, mint például dörgés, tűzijáték, és tulajdonképpen ez egy egészséges válasz, amíg nem viszi túlzásba. Az elkerülés már probléma lehet, a kutya félelmében a tárgyat megtámadja, hogy elűzze, és ennek sajnos gyakran komoly következményei lehetnek. A támadás intenzitása nagyon erős, mert meg akarja szüntetni az elképzelt inzultust. Ha ezek a támadások emberre vagy más kutyára irányulnak, súlyos, akár halálos kimenetelűek is lehetnek. Azonban az ilyen extrém esetek nagyon ritkák. A „lefagyás” jól ismert válasza a szervezetnek az őt ért rémisztő ingerre. Egyszerűen az agy lezárja magát, és nem megy a kutya sehova. Ilyen megnyilvánulás ismert embereknél is, főleg háborús helyzetekben. A lefagyás szerepe az, hogy megvédje a kutyát az önpusztító magatartástól. Ilyenkor az állat lélegzik, lát, de nem reagál semmiféleképpen.
Miért is félnek akkor a kutyák? A félelem lehet genetikailag kódolt, amit örökölt az ősöktől, és ez bizonyított tény néhány vadászkutyafajtánál, azonkívül az állat tapasztalatai vagy azok hiánya is válthat ki félelmeket.
Nagyon fontos tudni, hogy azok a kutyák, amelyek ingergazdag környezetben nőnek fel, helyzeteket tanulnak megoldani, feldolgozni sokkal kisebb intenzitású félelmi reakciót mutatnak, és sokkal hamarabb dolgozzák fel a szituációkat. Így náluk a félelmek is ritkábbak. Az ingerszegény környezetben felnőtt ebeknek, hiányzik stresszfeldolgozó képessége, így ők inkább félni fognak, minthogy kijussanak a helyzetükből.
A múlt élményei is mélyen bevésődhetnek, és elkerülő viselkedést válthatnak ki. Például egy férfi által bántalmazott, vagy miatta kellemetlen élményt megélt kutya az elkövetkező életében a férfiaktól tartózkodni fog, és kerülni próbálja majd őket. Ugyanaz működik, ha egy kutyát például megtámad egy nagy sárga kutya. Számára a sárga kutya egyenlő lesz a fájdalommal, vészjelzéssel, tehát kerülni kell vagy megelőzni a következő alkalommal az inzultust. Így a kutya vagy menekülni fog a sárga kutyáktól, vagy megtámadja őket.
Azok az események, amelyekre nem tud magyarázatot adni a kutya, nagyon megijeszthetik. A tűzijáték, dörgés, viharok ilyenek. Ezekre a kutya csak egy megoldást tud: a menekülést, és ezt olyan szinten csinálja, hogy akadály nincs számára, amíg az általa biztos helynek érzékelt mentsvárat meg nem találja. Sajnos, rengeteg kutya tűnik el ezért a borzasztó megpróbáltatásért.
Nagyon sok különböző helyzetet tudnak felvázolni, de a legfontosabb az, hogy lehet félős kutyáinkon segíteni, ha megfelelő szakértelemmel és a környezetünk alakításával lassan rávezetjük kedvencünket arra, hogy bizonyos stresszhelyzeteket fel lehet dolgozni, másokat pedig kevésbé intenzív reakcióval átélni. Például tűzijáték esetén biztosítunk egy fónikusan izolált sötét kuckót (például fürdőszoba), ahol megvárhatja a hercehurca végét!
Es ne felejtsük, hogy bármi válthat ki félelmet, még ha számunkra az nevetséges is lehet.
Dr. Dósa Gerő, állatorvos
