A vendégeket László Attila főesperes-plébános fogadta a templomban, kíséretében volt dr. Homa Ildikó, a Szociális Testvérek Társaságának kerületi elöljárója és Popesc Mihăiță Cristian segédlelkész.
László Attila hangsúlyozta: a Szent Mihály-templom restaurálásának befejezése után szívügyének tartja a piarista templom felújítását. Terve szerint így köszöntenék az Istenháza felszentelésének 2025-ben esedékes 300. jubileumát.
A kriptában előbb a főesperes-plébános vezetésével a jelenlevők imádkoztak az ide temetettek lelki üdvösségéért. Ezt követően Fodor György piarista konfráter, egyházi publicista ismertette a templom és a kripta történetét, rámutatva a 440 éves kolozsvári akadémiai oktatás és a jezsuitákkal, valamint piaristákkal való jelenkorig átívelő összefüggésekre.
A kolozsvári (napjainkban ferences) templomot és a hozzá tartozó épületeket 1693. október 1-jén adták át a reformátusok a Jezsuita Rendnek. Az Egyetem utcában, Erdélyben elsőként barokk stílusban épített jezsuita templomot 1725. május 13-án szentelték fel, ezt követően a szomszédos, illetve környező épületekben megkezdődött, azaz folytatódott az akadémiai szintű tanítás.
A jezsuiták templomának befejezésével egyidőben elkészült a 140 temetkezési helyet számláló kripta is. Az óvári templom visszaadása előtt ide vitték át a rendtagok, valamint a halott jótevőik földi maradványait.
Fodor György a kripta halottainak felsorolását az 1638 és 1704 között élő gróf Apor István, Erdély kincstartójának és fővezérének síremlékével kezdte, aki lényegében társalapítója és mecénása volt az akadémiai oktatásnak. Erről tanúskodik az Egyetem utcai Szent Józsefről nevezett Báthory–Apor szeminárium is, jelenleg a Báthory István Elméleti Líceum kisépülete.
Ugyancsak az új kriptába hozták át többek között a jezsuita rend történetírója, Bzenszky Rudolf (1631–1715), míg a jótevők közül gróf Mikes Jánosné gróf Bethlen Druzsina, Bethlen Farkas történetíró leánya, gróf hallerkői Haller Gábor (1685–1723), az erdélyi királyi tábla ülnöke földi maradványait.
A Jezsuita Rend 1773-ban történt megszüntetése után idén lesz 205 éve annak, hogy Mária Terézia osztrák császárnő és magyar királynő a Kegyes Tanítórendnek (Piarista) adta át a templomot és a tanintézményeket, akik 1776. október 15-én telepedtek le Kolozsváron.
Továbbra is a templom kriptájába temették a piarista rend tagjait és a jótevő nemesi családok elhunyt hozzátartozóit. Többek között Bornemisszák, Jósikák, Henterek, Kabdebók, Nemesek, Orbánok, Telekiek, Tormák, valamint gróf hídvégi Nemes Ádám (1767–1834) királyi kamarás, főkormányszéki tanácsos, kincstartó, báró branyicskai Jósika János (1777–1843) Erdély kormányzója és felesége, gróf keresztszegi Csáky Rozália (1783–1850) nyugszanak itt. Ő alapította meg a Jótékony Nőegyletet Kolozsváron és az első kolozsvári napköziotthont, Csákigorbón pedig cukorgyárat működtetett. Ugyanitt nyugszik gróf széplaki Petrichevich Horváth-Tholdy János (1801–1865) lovastábornok, ezredtulajdonos, aranysarkantyús vitéz.
A piarista konfráter rámutatott arra is, hogy 172 esztendőn át – a szerzetesrendek és egyházi tanintézmények 1948-ban történt erőszakos megszüntetéséig – magyar, román, német, örmény és zsidó diákok egyaránt részesültek minőségi oktatásban, illetve nevelésben a piarista főgimnáziumban.
A kriptában az egyetem vezetősége és a katolikus egyházi személyek a mécsesek fényével fejezték ki az utókor háláját az itt nyugvó jezsuita, valamint piarista rendtagok, paptanárok, a kolozsvári, valamint erdélyi tanintézmények mecénásai emléke előtt.
Borítókép: Tisztelgés a katolicizmus oszlopa, gróf Apor István síremléke előtt (balról jobbra: Homa Ildikó, Popesc Mihăiță Cristian, László Attila, Daniel David, Soós Anna és Fodor György)
