Felzárkóztatás

Felzárkóztatás
Olvasom, hogy újabb rekorddöntésre készül Kolozsvár. A centenárium jegyében 10 ezer olvasót akarnak összekürtölni, akik ugyanazt a könyvet olvassák majd a Főtéren. Első pillantásra megmosolyogtatott az esemény plakátja, hiszen máris szemem előtt lebeg, ahogy több ezren kezükben tartják ugyanazt a könyvet és olvasnak. A Rekordok könyvét működtető grémium részéről érkező megfigyelő azt a pillanatot fogja rögzíteni, amikor a legtöbben olvasnak. Egyelőre nem világos, hogy hány percet vagy órát tart a kísérlet, de persze ma már az is nagyszó, ha több ezer ember elolvas egy-két oldalt egy könyvből.

Az olvasás népszerűsítéséért érdemes mindent elkövetni. A szervező egyesületnek minden bizonnyal jó reklámot jelent az esemény. Másutt is szerveznek hasonló mutatványokat, de nem tudok eltekinteni attól, hogy nálunk a rekdordkísérletek szinte mindig valamilyen pillanatnyi dologhoz kötődnek. Véletlenül sem döntünk rekordot autópályahálózatokkal, új, korszerű koncerttermekkel, múzeumokkal, könyvátrakkal, hídakkal, oktatási rendszerrel és annak teljesítményével, hanem nálunk vagy a szökőkutakat színezik ki, hogy színes vizet lövelljenek a magasba, mint ahogy Bukarestben történik a Ceauşescu által megálmodott fáraói parlament épülete közelében, vagy a leghosszabb kolbászt, a legnagyobb töltött káposztát, kenyeret vagy éppen kürtöskalácsot készítettük el. Ilyen dolgokban sokszor döntött Románia rekordot, és ezáltal helyi közösségek, települések bekerültek egy úgynevezett Rekordok könyvébe, ami vélhetően sokakat büszkévé tett.

Ha már rekordoknál tartunk és Bukarestet említettem, akkor azt is feltétlenül el kell mondani, hogy Románia maradandót is alkotott, hiszen a Pentagon után a világ második legnagyobb épületének számító parlament épülete maradandónak bizonyult, de ez olyan ízlésficamot tükröz, ami csak megerősíti, hogy nálunk ezek a rekordkísérletek rendszerint félresikerülnek. Egy olyan irány- és értékvesztett társadalom vergődésének jeleiként mutatkoznak meg, amelyek jól tükrözik anyagi és szellemi helyzetünket.

Vagány dolog tízezer embert kicsődíteni a város főterére, de ettől még nem biztos, hogy Kolozsváron a fiatalok és a felnőttek olvasási kedve nőni fog. Sokkal alaposabb programokra kellene fókuszálni azért, hogy változásokat érjünk el a társadalomban. A pillanatnyi sikerek nem fogják kedvező irányba terelni a társadalom ízlését, igényességét. Folytatni kell az olvasás népszerűsítését jelentő akciókat, nem beszélve arról, hogy mennyire fontos lenne leszakadt, kiürülő vidékekre is elvinni az olvasás szeretetét, oda ahol a gyermekek, a fiatalok még életükben nem láttak könyvtárat és lehet, könyvet sem. Ilyen helyeken változásokat generálni és megpróbálni felzárkóztatási programokat elindítani kész csodával ér fel. Egy pár tucatnyi főből álló közösség revitalizálása valójában sokkal nehezebb, mint tízezer embert összegyűjteni Kolozsvár főterén. Ezért sem szólnak a rekordkísérletek az ehhez hasonló felzárkóztatási programokról…