Feltüntethetik a magyar történelmi utcaneveket Nagyváradon

 „A kezdeményezés mögötti egyértelmű támogatottság a nagyváradi önkormányzat számára megkerülhetetlen kérdéssé teszi a történelmi utcanevek kihelyezését” – hangsúlyozta Csomortányi István, az EMNP elnöke múlt heti sajtótájékoztatóján.  Elhangzott: a kezdeményezés nyomán mintegy 250 történelmi utca- és térelnevezés kerülhet kihelyezésre. Azt pedig, hogy pontosan mely nevek szerepelnek majd a táblákon, amelyeknek külalakjára is javaslatot fognak tenni, egy szakemberekből álló bizottság dönti el, az általuk elkészített dokumentációt pedig benyújtják az önkormányzat illetékeseihez.

„A történelmi magyar utcanevek mellett fontosnak tartjuk az elnevezések magyarázatait is kihelyezni – román, magyar, angol és német nyelven is. Ez nemcsak a helyiek számára kínál érdekes és hasznos háttértudást, de a hozzánk ellátogató turisták is tájékozódhatnak majd Nagyvárad gazdag történelmi múltját illetően” – tette hozzá.

Kiírják Fulicea utca, olvassuk Szent Lélek...

Magától adódik a kérdés: ha Nagyváradon, ahol a magyar lakosság számaránya a 2012-es népszámlálási adatok szerint 24,5 százalék, ennek megvalósulása karnyújtásnyira van, mekkora esélye lenne egy ilyen kezdeményezésnek Kolozsváron, ahol a magyar lakosság számaránya valamivel több, mint 15 százalék? (Kis iróniával azt mondanám: sokkal nagyobb, hiszen a tapasztalat azt mutatja: minél kisebb – „elhanyagolhatóbb” – arányban van jelen egy nemzeti közösség valamely településen, annál „engedékenyebb” – a többség.)   

A magyarra is lefordított utcanevek kihelyezésére – amelyre a közigazgatási törvény lehetőséget nyújt - van példa Erdély városaiban, elsősorban azokon a településeken, ahol a magyarok számaránya jelentős. Persze, nem feltétlenül zökkenőmentes egy ilyen vállalkozás. Csíkszeredában például a szélsőségesen nacionalista Dan Tanasa feljelentésének következtében az önkormányzat arra kényszerült, hogy lecseréljen valamennyi utcanévtáblát, ahol a magyar megnevezés szerepelt elől, a román pedig másodiknak. Szabályosan ketté kellett fűrészelni ezeket, a jogilag elfogadott forma ugyanis felül a román, alul pedig a magyar tábla. Ilyenformán a Str. Jigodin, alatta Zsögöd utca táblácskák– hogy csak egy példát említsek - remélhetőleg senkinek nem szúrja majd a szemét a közel 80 százalékban magyarok lakta városban.

De nem kell Hargita megyéig mennünk, gondoljunk csak a mi Kisbácsunkra (23 százalék a magyarság aránya), ahol magyarul is szerepel az utcanév.

Nem csak fordításban 

A hivatalos megnevezés lefordítása azonban egy dolog, más igény viszont a különböző történelmi, immár műemlékértékkel bíró utcanevek átmentése. Ezek kihelyezésének visszautasítását rendszerint azzal intézték el, hogy közigazgatási vonatkozásban zavart keltő, ha egy utcának két megnevezése van feltüntetve. Hogy mennyire nincs így, arra a legjobb példa a már említett Torda (a magyarság számaránya 8,7 százalék), ahol a belváros különböző épületein a történelmi név is szerepel magyarul és románul. Vagy a Fehér megyei Szászsebes, illetve Beszterce városa, ahol a hivatalos román felirat alatt kisebb sárga táblán olvasható az eredeti német utcanév. (Már ahonnan el nem tűnt időközben…)

Kolozsváron az egyik legkézenfekvőbb példa a Farkas utca, amelynek mai neve: Mihail Kogalniceanu. A Farkas utca latin nevének említése először 1453-ben szerepelt a hivatalos dokumentumokban. A jelenleg is zajló felújítási munkálatok során feltárult középkori leletekről szóló beszámolókat olvasva az volt a benyomásom, hogy Kolozsváron felnőtt (végre) egy olyan nemzedék, amelyik inkább érdeklődéssel, a város múltjának részeként, és nem feltétlenül „magyar ügyként” kezeli a felbukkanó különlegességeket, legyen az kő, cserép, vagy akár az utca elnevezése.  A különböző helyi román portálokon ugyanis gond nélkül leírták a latin és román között a magyar megnevezést is, és nem dőlt össze a világ… Ilyen körülmények között merem remélni, hogy a Mihail Kogalniceanu utcanév alatt zavartalanul szerepelhetne a Farkas – Lupilor megnevezés az ide illő magyarázattal, ahogy azt a váradiak is tervezik.

Bonyolult helyzet 

Gaal Györgyöt arról kérdeztük, hogy egy, a nagyváradihoz hasonló kolozsvári kezdeményezés esetében mit tartana méltányosnak, történelmileg megalapozottnak az évszázadokon keresztül folyamatosan változó utcaneveket illetően, pontosan mi számít történelmi utcanévnek? Az ismert helytörténész okfejtését hallgatva kétség hozzá nem fér: a helyzet bonyolult, aligha lehetne egységesen rendezni az utcanév-kérdést.

Emlékeztetett: 1899-ig a hagyományos magyar utcanevek voltak használatban: Főtér, Belső-Magyar utca (későbbi Kossuth Lajos), Híd utca (későbbi Wesselényi, majd Dózsa György) stb. Asztalos Lajos helytörténészt idézte, aki szerint ezeknek az utcaneveknek a visszaállítása lenne a méltányos, ez azonban Gaal György szerint is kivitelezhetetlen. A kolozsvári magyaroknak is nehéz lenne megtanítani ezeket a neveket (Szappany utca, Szén utca stb).  1899-ben több utca kapott politikai, történelmi vonatkozású nevet: Jókai, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Unió – a mai köztudatban elsősorban ezek a nevek élnek. A Kossuth Lajos utca különben még az ötvenes-hatvanas években is őrizte nevét. A meghosszabbítását, a Külső-Magyar utcát időközben a Vörös Hadseregről nevezték el, aztán 1964-ben az egészet egyesítették Lenin neve alatt. Ugyanígy maradt meg hosszú ideig a Jókai és a Mikó utca neve is, ez utóbbi a román uralom alatt Strada Mico formát öltött.  

Az említett 1899-as változásokat követően 1913-ban volt még egy jelentősebb utcanév-változtatás, majd 1920-ban az új román hatalom módosította az elnevezéseket a saját igényei szerint. Ezt követte 1940 végén, a bécsi döntés után a magyar „visszakeresztelés”, 1945 után azonban újabb fordulat jött, amikor kommunista hősök nevét kapták egyes utcák, lásd Józsa Béla (az egykori Vasvári Pál, ma Octavian Goga), vagy Malinovszki tér (az egykori Bocskai, ma Avram Iancu tér). Ezeknek a szovjet-orosz neveknek nagy részét 1964-ben eltüntették, sajnos „csomagban” a még fennmaradt magyar utcanevek egy részével. Utca-átkereszteléseket hoztak a 80-as évek is, végül pedig a sokunk emlékezetében még élő Funar-korszak következett a maga aberrációival. Ilyen körülmények között csodával határos, hogy a sétatéri Arany János vagy a Dávid Ferenc utca elnevezés mindmáig megmaradt, mondta Gaal György.

A magyar történelmi utcanevek visszaállítására vonatkozó kezdeményezést nagyon komoly, alapos konzultáció kellene, hogy megelőzze – vonta le a konklúziót Gaal György utalva arra, lényegében minden eset külön elbírálást igényelne. Gondoljunk például az olyan helyzetekre, mint ami a Petőfi utca feltüntetésével járna ennek eredeti helyén, vagyis az Avram Iancura átkeresztelt utcában. Ez komoly fennakadást okozna, hiszen időközben egy másik utca viseli Petőfi nevét, és még van ehhez hasonló néhány példa. Az sem valószínű, hogy a Str. Memorandumului utcanév alatt gond nélkül elférne elődje, vagyis az egykori Unió utca neve…