A kolozsvári Művészeti Múzeum igazgatója, Lucian Nastasă-Kovács mintegy segélykiáltásként számolt be pénteken Facebook-oldalán közzétett bejegyzésében arról, hogy a nemrég kézhez kapott – a megyei tanács által elküldött – felszólításnak megfelelően át kell adni a következő két héten belül az intézmény által használt tereket, gyakorlatilag a Bánffy-palota kétharmad részét a tulajdonosoknak, akik azt a bírósági eljárás nyomán megszerezték.
A történész-igazgató bejegyzésében, és a Szabadságnak is kiemelte: a múzeum sorsát egy abszurd és igazságtalan bírósági ítélet alapján teszik kockára. Felrótta a hatóságoknak – elsősorban a megyei önkormányzatnak – hogy kisujjukat sem mozdították annak érdekében, hogy ezt a folyamatot leállítsák, most pedig mossák kezeiket, és másra hárítják az átadás erkölcstelen procedúrájával való gondot.
Mint kiemelte, az állítólagos örökösök által szolgáltatott, a tulajdonjog igazolását célzó bizonyítékok hitelessége egyértelműen megkérdőjelezhető, és perújrafelvételt is lehetett volna kérni a dokumentumok alapján, amelyek az elmúlt évben összegyűjtött. Felhívta a figyelmet arra, hogy az eljárásban bizonyítékként használt, 1958-ban kelt, Bánffy Dénesnek tulajdonított testamentum aláírása is erősen vitatható, egyszerű grafológiai összehasonlítással rá lehet világítani a báró által aláírt egyéb dokumentumok alapján a különbözőségekre.
A történész szerint megdöbbentő, hogy a perfolyamat során senki nem kérdőjelezte meg ennek a végrendeletnek a hitelességét. Kiemelte továbbá azt is: a palotát 1948-ban államosították, tehát 1958-ban már nem Bánffy Dénes volt a tulajdonosa; a szerencsétlen sorsú báró egyébként 1945 és 1961 között, a kommunista hatalomátvételt követően kényszerlakhelyen élt, a Donát negyedben, és sorstársaival együtt nyilván a Szekuritáté górcsöve alatt volt, nemigen bonyolíthatott semmiféle különösebb ügyletet.
Lucian Nastasă-Kovács felvetette: el lehetne gondolkodni a közérdekű kisajátítás lehetőségén, amely úgy illene erre az esetre, mint az ördög elűzésére a szenteltvíz… Mint megjegyezte, nem kétséges, hogy akár tízezer aláírást is rövid időn belül össze lehetne gyűjteni, ha erről a megoldási lehetőségről lenne szó.
„Az ötcsillagos városnak rövidesen ötcsillagos szállodája lesz a központjában! Önök pedig Grigorescu, Pallady, Tonitza, Hollósi helyett rövidesen a skrupulusok nélküli újgazdagok arroganciáját csodálhatják majd. A 16 ezer műalkotással rendelkező múzeum vagyonát hamarosan elrejtik a látogatók elől, a limuzinok és az ízléstelenség javára” – fogalmazott keserű hangvételű bejegyzésében a múzeumigazgató.
Lucian-Nastasă Kovács közlését követően a Ştiri de Cluj hírportál Alin Tişe megyei tanácselnököt arra kérte, kommentálja a kialakult helyzetet, hiszen, mint ismeretes, a Művészeti Múzeum a Kolozs megyei tanácsnak alárendelt intézmény. Arra a kérdésre, hogy valóban hotellé válhat-e a Bánffy-palota, Tişe kategorikusan kijelentette: „Szó sincs róla! Soha.”
A megyei elöljáró közölte: a palota visszaszerzésére az egyetlen megoldás az, ha megvásárolják – ugyanakkor, mint megjegyezte, az is tény, hogy történeti és építészeti értéke folytán, az épület euró milliókba kerülne. Mint mondta, amennyiben az ingatlan kétharmadának új tulajdonosai eladást kísérelnek meg, az államnak elővásárlási joga van. Ugyanezt emelte ki lapunknak Vákár István, a Kolozs megyei tanács alelnöke is, aki opcióként vetette fel azt is, hogy a múzeum – ha át kell adnia a tereket – bérleményként használhatná azokat. Alin Tişe és Vákár István is tudatta: a határozat értelmében több éven át, 2028-ig nem változtathatják meg az újdonsült tulajdonosok a terek rendeltetését; a tanácselnök megjegyezte azonban, hogy adott esetben ezt illetően is pert indíthatnak az örökösök, és egy esetleges kedvező döntés esetén akár a terek funkciójának megváltoztatását is el kellene fogadniuk…
Amint azt már tavaly megírtuk, az örökösök elutasították az önkormányzat kártérítési javaslatát, ragaszkodnak az ingatlanrészük tényleges tulajdonba vételéhez. Az újdonsült tulajdonosok bizonyos Paraschiva Roșcának a leszármazottai, akire sógora, Nicolae Roşca révén szállt az örökség. Nicolae Roșca 1993-ban halt meg, nem voltak utódai, ezért az egy évvel korábban elhunyt bátyjának családja, Paraschiva asszony és három lánya örökölt utána.
2015-ben a pressone portál interjút készített az akkor 88 éves, azóta elhunyt Paraschiva Roșcával. Ebből kiderült: birtokában van Bánffy Dezső 1958-ból származó végrendelete és az erről készült román hitelesített fordítás – mivel a végrendelkező nem tudott románul. Ebben a báró minden ingó és ingatlan vagyonát „közeli barátjára”, Nicolae Roșcára hagyja. Állítólag ennek a Roșcának több adás-vételi szerződése volt Bánffy aláírásával a palota különböző lakrészeinek átadását illetően; ezek, amint az elmúlt időszakban kiderült, kézzel írott, papír cetlik… A Roșca örökösök azzal érveltek, hogy elődjük a „zavaros időkben” nem tudta a nevére telekkönyveztetni a megszerzett ingatlant, ezért Bánffytól államosították a palotát 1948-ban.
Borítókép: Rohonyi D. Iván
