Szilvássy Carola emlékkönyvet mutattak be
Kovács Attila Zoltán elsőként azt tisztázta, hogy a frissen megjelent kötet kicsit kakukktojás, hiszen maga a sorozat emlékkönyv- és naplósorozat. „Három év alatt ötven-hatvan kötet jelent meg a Szépmíves Könyvek sorozatban, erdélyi emlékírók, színésznők, grófok, bárók naplóit, életművét igyekszünk feldolgozni. Carola esetében viszont nem egy homogén emlékiratról van szó, hanem ez egy egyveleg kötet. Mi úgy neveztük egymás között, hogy emlékkönyv” – beszélt a kötet különlegességéről a szerkesztő, aki szerint különböző műfajú írásokat gyűjt össze a könyv egyrészt a szerzőtől, másrészt a szerzőről. „A szövegek üzenete mégiscsak az erdélyi hagyománytörténet egyik fontos állomása” – mutatott rá.
Farkas Adrienn a kötet előnyének tartotta, hogy különböző műfajú szövegeket tartalmaz, mert szerinte ettől válik életszerűvé. „Szilvássy Carola nem szépíró volt, s nem azért írta ezt a naplót, hogy mi majd csemegézzünk rajta” – jegyezte meg, hozzátéve: ez egy fantasztikus kordokumentum egy csodálatos nőről.
Szebeni Zsuzsa a kötet keletkezés-történetéről mesélt. „Miután beleástam magam a hagyatékba, ami tulajdonképpen Bánffy Miklós miatt történt, megtaláltam azokat a leveleket, amelyeket Bánffy Miklós Szilvássy Carolának írt. Rájöttem, hogy az Erdélyi Helikon és Bánffy Miklós történetének kiegészítéséhez ez pótolhatatlan anyag” – fogalmazott Szebeni Zsuzsa, aki azt is elmesélte, hogy a Nyáry Krisztián mélységesen felháborító írása is a kötet összerakására ösztönözte, hiszen megalapozatlan, tényekkel nem alátámasztott dolgokat közölt Caroláról.
Másik okként a recepteskönyvet említette, amelynek amúgy nagy sikere volt, de az, hogy Erdély fantasztikusan modern, sportos, művelt asszonya egy szakácskönyvvel kerüljön be a köztudatba, picit furcsának találta, és úgy gondolta, ezt ki kell valahogy egyensúlyozni.
„Először azt hittük, a járható út erre a háborús napló, de amikor a teljes szöveget beírtuk, rájöttünk, hogy ez önmagában nem elég. Egyrészt a Carola egyénisége, másrészt a napló nyelvezete miatt, hiszen bejegyzései csak vázlatok” – mesélte Szebeni, aki szerint a napi 10-12 óra műtősnőként végzett munka után képtelenség gyöngyírással hosszú oldalakat írni.
„Nagyon fontos kiemelni azt is, hogy Carola dolga végeztével nem pihent meg, hanem hadisírt ápolt, modellkedett egy műteremben, rajzolt és levelezést bonyolított azokkal a hadszíntérhez kapcsolódó özvegyekkel, árvákkal és a sebesültek hozzátartozóival, akik nem tudtak kapcsolatot tartani a hadsereggel” – beszélt a Carola fáradhatatlanságáról.
„A naplók sok mindent elárulnak, nagyon sok ténybe beleütközünk, de valójában a háborús novellácskák és karcolatok azok, amelyek tükrözik akkori lelkiállapotát” – mutatott rá.
Azon kívül, hogy az irodalomban is fontos figura, egy életsílust is megteremtett és megtestesített, hiszen ő volt az első nő, aki repült, rendszeresen túrázott, öltözködése révén stílusikonná vált. Arról nem is beszélve, hogy 72 évesen bement a lángoló Nagyszebenbe és Bethlen Margittal közösen csecsemőket mentett ki egy árvaházból.
„Arra vonatkozó bizonyítékot is találtam, hogy triplet és tandembajnok volt 1906-ban Budapesten, a biciklizés is szerves része volt az életének. Az egészséges életstílus is fontos volt számára, akárcsak a napi rendszeres séta, a Kneipp-vízgyógykezelés, a gyümölcsnap, amit a bécsi és svájci neveltetésének köszönhetett, és annak a négy-öt nyelvnek az ismerete, amelyeken folyamatosan olvasott” – sorolta életmódja sajátosságait Szebeni Zsuzsa, aki szerint Carola olvasónaplóiból az is kiderül, hogy páratlan műveltségű nő volt, válogatás nélkül olvasott. A kommunista kiáltványoktól kezdve az Erdélyi Szépműves Céhnek az éppen megjelent regényéig, de a barátai versesköteteit, az angol nyelvű lektűrt és az angol királyi családról kiadott emlékalbumot is ugyanúgy elolvasta, ami évi több száz kötetet jelentett.
„Első példaképe Sarah Bernhardt francia színésznő volt, így ő is részt vett amatőr előadásokban. Olyan színházi emberek irányították színpadra, mint Janovics Jenő egykori kolozsvári színigazgató. Egyszer még Ibsen Nóráját is eljátszotta. Zenei fellépései, Schubert-estjei is voltak másokkal közösen, de a legdöbbenetesebb, hogy segédrendezője és főszereplője volt az első kolozsvári moziszkeccsnek, a nem túl sikeres Az apacs nő szerelmének” – részletezte Carola művészetek iránti fogékonyságát Szebeni Zsuzsa.
Farkas Adrienn arra is rámutatott, hogy nagyon komoly szociális munkát végzett, amikor a Kolozsvárra kerülő cselédlányok gondozását vállalta fel. „Volt egy tragikus pillanat az életében, amikor a Bornemissza Elemérrel való házasságából született gyermeke, a hétéves Hubert skarlátos lett, és belehalt betegségébe. Ez a mozzanat hozhatta felszínre Szilvássy Carolában a rengeteg energiát, az óriási akaraterőt és a mindent legyőzni akarást. Ezt úgy látom visszaigazolva, hogy a szivágyi kastélyukban a kisfiú halála után hátrányos szociális helyzetű és beteg gyerekeket nyaraltattak. Később elkezdtek egy szivágyi kórházra gyűjteni, majd Kolozsvárra költözése után egy aggmenházban hoztak létre gyermekotthont a Magyar utcában” – beszélt Carola életének meghatározó tragédiájáról és annak hajtóerejéről Szebeni Zsuzsa.
„Mindahhoz képest, ami Carola életéről tudunk a novellák és versek világa teljesen más. Egy abszolút depresszióba hajló, sérült lélek történeteit tárják föl. Visszatérő motívum bennük a szeretetlenség, a gyász, a búcsú, a nő és a társadalom ellentétében megmutatkozó alaptörténet, miközben ez a valós életben nem állt fönn” – jegyezte meg Kovács Attila Zoltán.
„Óriási anyag van még, amit ebben a kötetben szándékosan megkerültünk, az egyik a Bánffy Miklóssal való kapcsolata, de ott van még a más írókkal való levelezése. Nagyon sok rétege van az ő életének és nagyon remélem, hogy fotóanyag is felbukkan még. Úgyszintén fontos a végrendeletéhez kapcsolódó anyag, a szivágyi évek felgörgetése és a képzőművészethez való viszonyulása is feldolgozásra vár” – sorolta Szebeni Zsuzsa, hogy mi minden kaphat helyet a következő Szilvássy Carola-kötetben.
