Gergely Zsuzsa, a Kolozsvári Rádió képzőművészeti adásainak szerkesztője a csütörtöki tárlatmegnyitón bevezető gyanánt elmondta: Darvay Tünde, azaz Napocska másodízben állít ki a rádió galériájában, hiszen tizenkét évvel ezelőtt már láthatták ott a műveit.
A kiállítás címe – A fák színes élete – önmagában is beszédes. Az alapanyag, amelyre ezek a mesevilágba kalauzoló képek felkerültek, a fa, korábban használati tárgyként számos kéz érintését gyűjtötte össze. Található itt ajtó-, szekrény- és ágydarab, Markus Barbarossa János hangszerkészítő és restaurátor műhelyéből származó hegedű elő- és hátlapja, képkeret, sakktábla. – Az is művészeti aktusként fogható fel, hogy a „halálra ítélt” tárgyaknak új életet adunk, de Napocska keze által új világ is felkerül ezekre a tárgyakra. Ez által az életet adó cselekedet megduplázódik. A munkák címe segít eligazítani, milyen is az a művészi világkép, ami Darvay Tündét foglalkoztatja – fogalmazott Márton Evelin író. – Talán az ő életútja is kiolvasható abból, amit itt látunk: Monospetriből indult, a kolozsvári képzőművészeti akadémia után életútja az Amerikai Egyesült Államok távoli tájaira vezetett, majd vissza Kolozsvárra – tette hozzá.
Mi mindent gyűjt az ember utazásai és életútja során? – tette fel a kérdést Márton Evelin. – Elsősorban érzelmet, szerelmet, fájdalmat és nosztalgiát. Ha távol van, óhatatlanul vágyakozik a szülőföld, a szerettei után. Vágyakozik a már látott színek után, és igyekszik azokat a leghívebben visszaadni. Az érzelmekhez színeket is lehet társítani. Hogy milyen színe van a szerelemnek, a fájdalomnak, az örömnek? Arra Napocska ad választ. Hittel hiszem, hogy ezek a csodálatos képek, amelyek minket mesés tájakra kalauzolnak, és gyakran a középkori miniatúrákra és reneszánsz táblaképekre emlékeztetnek, megőrzik a mi tekintetünket és szavainkat is. Nézzétek és vigyétek a szívetekben ezeket a képeket, és ha rossz napokra ébredtek, legyen veletek ezentúl a fák színes élete – összegzett a tárlatot méltató.
