A koncert műsorán többnyire amerikai és európai musicalrészletek, filmzenék szerepeltek. Főleg ezért keltette fel a közönség figyelmét a második darab, amely hagyományos koreai hangszerre, a daegeumra és fúvószenekarra íródott. A hangszert megszólaltató Shin Eun Sook művésznő, magabiztos technikája, precizitása során kiemelkedő teljesítményt nyújtott. A negyedik műben – amelynek címe Missing Keumgang Mountain volt – Soyung Yu szoprán átéléssel tolmácsolta a darab mondanivalóját. Utólag megtudtam: a Keumgang hegység turisztikai látványosság, Észak-Koreában található, alig pár kilométerre egy dél-koreai várostól. Soyung Yu hangjáról az első percben meg lehetett állapítani, hogy operaéneklésre képezték ki. A műsorfüzetből pedig az is kiderült, hogy a művésznő már 1989-ben elvégezte a szöuli Yongsei Egyetem ének szakát, majd a bécsi zeneakadémián tökéletesítette tudását, tehát több mint huszonöt év éneklés áll a háta mögött. Sőt: 2000-ben a kolozsvári Román Operában két szerepben is fellépett. Minden bizonnyal jó hangtechnikája van, mivel szépen csengő hangja megőrizte frissességét: nyoma sem volt az énekesek esetében a korral járó lebegesnek. Az általa előadott második műsorszám Fr. Loewe My Fair Lady című világhírű musicaljéből Eliza dala volt (Ma éjjel táncolnék…). Igaz, hogy operaéneklési stílusa megmaradt, ám temperamentuma, vidámsága folytán a közönség nagy tapssal honorálta az énekesnő teljesítményét. A szünetben az emeleti előcsarnokban dél-koreai népzenét láthattunk-hallhattunk: a daegeum hangja mellett egy koreai népviseletbe öltözött táncosnő művészetében gyönyörködhettünk.
A koncert második részében került sor az est egyik fénypontjára, a két világháború közötti Bukarestben ismert Vrei să ne-ntâlnim sâmbătă seară című dal előadására. Ruslan Bârlea színész és Soyung Yu együtt adták elő a dallamos, szerelmes dalt. Ennek hallatán a közönség is meggyőződhetett arról, hogy a szerelmeseknek a legjobb, ha szombat este randevúznak egy kiskocsmában, ahol zongora és hegedű szól, és senki sem törődik az elcsattanó csókokkal. Annak ellenére, hogy a közönségnek tetszett a dal, és a szöveg is szerepelt a műsorfüzetben, kevesen kapcsolódtak be a közös éneklésbe.
Kicsit meglepett, hogy első műsorszámként a román himnuszt játszották el, illetve a fentebbi román dal előadásakor a szopránénekes ruháján egy román trikolórszalag is volt. Egyrészt a híres ázsiai udvariasság jelképeként értékelhetjük ezt a gesztust, másrészt pedig úgy értesültem, hogy a szoprán és a zenekar az egyesülés centenáriuma előtt tisztelgett a román dal betanulásával és eléneklésével.
Ami a karmester Jeon Gae Jun teljesítményét illeti, ezeknek a műveknek a ledirigálása nem jelenthetett gondot képzett szakembernek. A műsorfüzet szerint ő az együttes állandó karmestere, első diplomáját klarinétművészként szerezte, tehát a kisujjában van a fúvóshangszerek és a fúvószenekar irányítása. Főleg a darabok drámaiságát emelte ki, és az amatőr fúvósegyüttesekkel ellentétben most a harsogó forték nem váltak darabosakká.
Az est konferansziéi Sabin Mircea Rus és Kolcsár Péter voltak, akik a szervezésben is részt vállaltak. A dél-koreai együttesnek ez a harmadik európai turnéja. Romániában marosvásárhelyi, kolozsvári, szászrégeni és besztercei helyszínek szerepelnek a turné útvonalán.
(Borítókép forrása: Facebok/Vákár István)
