Ünneplésre készül a 13 éve uniós tagállam Magyarország is. Ma Nyugat Európában ez a két fogalom – Magyarország és az Európai Unió – gyakorlatilag antonímának számít, és aligha mondhatjuk, hogy ez csak a magyarországi vagy közép-kelet-európai régióról tájékozatlan nyugati média miatt alakult így. Budapesten lehet legyinteni a külföldi bírálatokra, az elismert nemzetközi politológusok kemény elemzéseire vagy egész sor akadémikus és nemzetközi hírű tudós nyílt levelére, Nyugat megítélése mit sem változik. Magyarországon és Erdélyben a kortárs magyar politikai diskurzus vezető irányai és szólamai – a külföldi bírálatok és egyre élesedő támadások ellenére – továbbra is szinte töretlen népszerűségnek örvendenek. Ennek okairól nagyon sokan írtak jókat és szépeket, így jómagam nem is bocsátkozom álpolitológiai elemzésekbe, szociológiai mélyfúrásokba. Legyen annyi elég, hogy a nyelvi minőségében is romló (lásd a Bayer Zsolt-féle diskurzust és narratívát, mint a népszellem lelki hangulatát kifejező romlás metaforáját) magyar politika és közhangulat mélységekig ketté- szakította Magyarország lakossá- gát, tátongó űrt hozva létre Nyugat-Európa és a magyarok között. Olyan mély, társadalmi változásról beszélünk, amelynek következményei sajnos évekre, ha nem évtizedekre meghatározzák majd a magyar társadalmat. Hankiss Elemér „boldog Magyarország” projektje réges-rég csődöt mondott, ahogy poraiba szállt Antall József és generációjának is új Magyarország képe is.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
